A Sebestyén család háromszéki, pontosabban miklósvárszéki származású. Keöpeczi Sebestyén Jánost és általa apját, Pétert 1608. június 29-én Gyulafehérváron kiadott oklevelével emelte nemesi rangra és adományozott címert számukra és leszármazottaiknak Báthori Gábor, Erdély fejedelme. Innen származik a nemesi előnév, melyet művésznévként használt a heraldikus: Keöpeczi Sebestyén József.
Szülei, id. Sebestyén József (sz. 1855. ápr. 8-án Szásznyíresen) és nagykállói Kállay N[agy] Berta (sz. Magyargoroszlón) Zilahon kötöttek házasságot 1877-ben. Ifj. Sebestyén József 1878. november 12-én látta meg a napvilágot az akkor még Szolnok-Doboka vármegyei, ma Kolozs megyei Széken. Az apa épp ott volt vezértanító. 1881-ben már Magyarnemegyén, utóbb Nagysajón igazgató-tanító, végül Besztercére került. Az ifjú Sebestyén ott folytatta iskoláit, ahol apja éppen tanított.
Sebestyén József a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjét, az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdét az 1898–1899-es tanév első félévében vendégdiákként látogatta. Onnan visszatért Besztercére.
Keöpeczi Sebestyén József 1903-ban Kolozsvárra költözött. Első címertani jelentkezését a Genealógiai Füzetek című, Kolozsváron kiadott családtörténeti folyóiratból ismerjük. A lapot Sándor Imre indította 1903 elején; indulásakor Török Pál segítette, ám a társszerkesztő megbetegedését követően Keöpeczi Sebestyén József került e minőségbe, minekutána előzőleg grafikusként bemutatkozott.
Sebestyénnek több mint száz rajza, főleg címerrajza jelent meg a folyóiratban. Sándor Imre Czímerlevelek című, kétkötetes munkájának 149, illetve 134 címerét Keöpeczi Sebestyén József rajzolta. Szintén ő illusztrálta Sándor Imre Kolozsvár czímeres emlékei című munkáját. De nemcsak szerkesztője és grafikusa volt a Genealógiai Füzeteknek, hanem szerzője is, tizenhat tanulmánya látott nyomdafestéket.
A folyóiratnak az első világháború kitörése s egyben a tulajdonos, kiadó, főszerkesztő Sándor Imre bevonulása miatt történt megszűnte után Keöpeczi Sebestyén József Budapestre költözött. A Magyar Királyi Országos Levéltárban vállalt alkalmi feladatokat. Kérvénye nyomán megkapta az engedélyt, hogy magát „az országos levéltár megbízott címerfestőjének” nevezhesse.
Jókor volt jó helyen – az országos levéltár megbízott címerfestőjeként őt érte a megtiszteltetés, hogy a Magyar Királyság új középcímerét és pecsétjét megrajzolja.
Már dúlt az első világháború, s a Monarchia nem vette fel még címerébe a berlini szerződés alapján 1878-ban megszállt s 1908-ban annektált Bosznia és Hercegovina címerét. A területi gyarapodást szimbólumok szintjén is meg akarták jeleníteni, az idő szorításában salamoni döntés született: mind az Osztrák Császárság, mind a Magyar Királyság középcímerébe berajzolták. Az új címerek I. Ferenc József császár és apostoli király 1915. évi október 11-i rendeletével másnap megjelentek a Budapesti Közlönyben.
A közös címereket a kor kiemelkedő címerművésze, Hugo Gerard Ströhl osztrák heraldikus rajzolta, a Magyar Királyság önálló jelképeit – az önállóság jegyében – magyar heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József. Keze alól került ki a magyar középcímer és kiscímer két-két változatban, azaz angyalokkal mint pajzstartókkal és – hivatalosan első ízben – cserefa- és olajággal övezve, valamint a királyság középcímeres pecsétjének rajza.
A korábban használatos címert bővítették. A nagypajzs felosztása megmaradt, az első negyedben Dalmácia, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Erdély jelképe, a beékelést kettéosztották, Fiume címere szűkebb helyre került, balra tolódott, s a beékelés jobb felébe került Bosznia és Hercegovina címere.
Az első világháború során Sebestyén bevonult. A háború után hadnagyi rangban a Székely Hadosztály tisztje lett. Az alakulat 1919. április 26-i demecseri fegyverletétele után Sebestyént mintegy hatszáz tiszttársával együtt a brassói Fellegvárba internálták. Szabadulásakor kényszerlakhelyet határoztak meg számára: Brassó 50 kilométeres körzetében választhatott települést. Köpecet – ahol addig még nem járt – nem vagy nemcsak érzelmi okokból választotta, hanem gyakorlati megfontolásból. Ott élt ismerőse: köpeczi Nagy Lajos nyugalmazott pénzügyminisztériumi számtanácsos, akivel az országos levéltárban ismerkedett meg.
Korábbi, rövid életű házasságai után ekkor következett be a Sebestyén élete további fordulását igencsak meghatározó egybekelés. Miklósvári Gyenge Ilonát vette feleségül 1919. augusztus 20-án a köpeci református templomban. Nászukból két fiúgyermek született: András László József 1920. július 11-én és Albert Lajos Viktor 1921. november 2-án.
Keöpeczi Sebestyén József a két világháború közötti időszakban Köpecen élt családjával. A gazdálkodás mellett főleg a heraldikának szentelte életét. Megalkotta a Román Királyság 1921-ben elfogadott címerét, számos címert festett, könyveket illusztrált, könyvjegyet rajzolt megrendelésre és barátoknak egyaránt, dalárdáknak tervezett címeres zászlót.
Sebestyén díszítette a köpeci református templomot, miután azt 1926-ban bővítették. Az eredeti templomhajó kazettás mennyezetű, a virágmintás kazetták Asztalos József munkái 1767-ből. Hasonlóan, kazettás mennyezettel látták el a déli bővítést is, ám a díszítés különbözik: helyi nemesi családok címerei jelennek meg.
A nyugati karzat mellvédjét szintén címerekkel díszítette. Középen a „Nemes Székely Nemzet” címere, melyet kétoldalt három-három fejedelmi családi címer övez: Bethlen, Báthori, Bocskai, Rákóczi, Kemény és Apafi. A karzat mögötti falon egy nagyméretű festmény: kék pajzsban tűzből újjáéledő fehér főnixmadár.
Ennek a pajzsba foglalt főnixmadárnak a díszesebb változatát láthatjuk a besztercei református templomnak a szószék mögötti falán, az emelvény jobbján. Balról a fiókáit tápláló pelikán szintén kék pajzsban.
Dr. Lukinich Imre A bethleni gróf Bethlen-család története című 1927-ben kiadott monumentális művében százhatvan rajza jelent meg, sok közülük címeres.
A címerfestés mellett Keöpeczi Sebestyén József dalárdazászlókat is tervezett. 1929-ben megalkotta a Romániai Magyar Dalosszövetség címerét és címeres díszoklevelét.
1927–1933 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum foglalkoztatta külső munkatársként. Tagja volt a múzeum Igazgatóválasztmányának. Ezt követőn bedolgozott a brassói Barcasági Szász Múzeumnak.
1921-ben őt érte a megtiszteltetés, hogy a megnagyobbodott Románia címerét megalkossa. Ferdinánd király kapott Alexandru Tzigara-Samurcaş művészettörténész ajánlatán, felfogadta Sebestyént. A tudós memoárjában leírja, a korábban megbízott rajzoló a bukaresti természetrajzi múzeumban kitömött sasokat igyekezett lemásolni, a címerbizottságban oly nagy volt az egyet nem értés és tájékozatlanság, hogy erre felhívta a király figyelmét. Constantin Argetoianu belügyminiszter beleegyezésével a király engedélyezte, hogy megfogadja az „erdélyi Köpecen élő Sebestyén József címertani szakértőt”. Samurcaş még leírja, Sebestyén tárgyalt a királlyal, majd az I. Károly Egyetemi Alapítvány egyik termében több vázlatot készített, s azok közül került ki a végleges terv.
Az államcímert szabályozó törvény 3. cikkelyével megalakították a Heraldikai Konzultatív Bizottságot. Sajtóhír szerint Sebestyént a testület előadójává nevezte ki a király. Megrendelést kapott a királyi, királynéi, trónörökösi, királyi hercegi zászlók megtervezésére.
Különböző más megrendeléseket is kapott. A Bukaresti Tudományegyetem karainak címereiből összeállított tablót készített. Ez valószínűleg megsemmisült, midőn az egyetem főépületét bombatalálat érte a II. világháborúban. Államcímert festett például a selyemszövő szakiskolának. Ezekről tanúskodnak a köszönőlevelek. Istrate Micescu román politikusnak 1930-ban címert festett. Hozzá fordul kérelmével a segarceai koronabirtok gondnoka.
Keöpeczi Sebestyén József rengeteg címert festett. Egyesek ismertek, másokról levelezéséből tudunk, s bizonyára még számtalan lapul családoknál. Nem csak festette a címereket rendületlenül, hanem tudományos értekezéseket is közölt azokról.
Püspökök címerfestőjének is nevezhetnénk. Ismertebb a tény, hogy Erdély római katolikus püspökének, Márton Áronnak Sebestyén tervezett címert. A tervekből a főpásztor kiválasztotta az őt jobban megérintőt, s azt festtette meg. A püspöknek egész címerkompozíciót is festett Sebestyén. Ennek központi eleme Erdély címere, fölötte látható a püspöki címer, s körülöttük az egyházmegyéhez tartozó erdélyi vármegyék címerei, alul a székhely, Gyulafehérvár címere. Sebestyén címert festett még Majláth Gusztáv Károly és Vorbucher Adolf gyulafehérvári, Pacha Ágoston temesvári püspöknek, valamint Napholcz Pál kinevezett, de fel nem szentelt szatmár-váradi püspöknek.
A II. bécsi döntést, Észak-Erdélynek Magyarországhoz való csatolását követően már 1940 októberében felment Kolozsvárra, ahol Kelemen Lajos az Egyetemi Könyvtárban biztosított számára állást. 1942-ben miniszteri jóváhagyással megkapta a könyvtártiszti besorolást. A román hatalomátvétel után bizonytalanná vált sorsa, míg 1946 végén nyugdíjazták, ám huzamosabb munkaviszony híján igen alacsony nyugdíjat kapott. Életét Kolozsváron tengette, alkalmi munkákból és segélyekből tartotta fenn magát, a római katolikus és a református egyház foglalkoztatta. Tagja volt a Római Katolikus Egyházművészeti Bizottságnak és az Erdélyi Református Egyházkerület Műemlékvédelmi és Építésügyi Bizottságának.
Keöpeczi Sebestyén József Kolozsváron hunyt el 1964. december 27-én. Két nap múlva a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kiemelt kép: Keöpeczi Sebestyén József (1929), Szekeres Attila István gyűjteményéből
