A prefektus vagy kormánymegbízott az a személy, aki vidéken – rendszerint megyei szinten – ellenőrzi a törvényesség betartását. A prefektus jogkörének nagysága fordítottan arányos a helyi autonómia mértékével. Minél nagyobb a kormány hatalma a megyékben, annál kisebb a választott helyhatóságok autonómiája. Éppen ezért jobb helyeken a prefektus hatásköre inkább csak a kormány tájékoztatására korlátozódik, a prefektusi intézménynek nincs joga beleszólni a helyhatósági döntésekbe.

Romániában a helyi autonómia a kilencvenes években még egyfajta mumus volt, az akkori hatalom az egységes és homogén nemzetállam bűvöletében élt, a kormány eleve gyanakodva tekintett azokra a helyhatóságokra, amelyeknek politikai színezete eltért a kormánypártétól. Következésképp a prefektusok hatalma nagy volt (és aztán úgy is maradt), gyakorlatilag bármilyen helyi határozatot fel tudtak függeszteni azzal, hogy megtámadták a közigazgatási bíróságon, ahol a pereskedés akár évekig is elhúzódhatott. Sok esetben a kormánypártok arra használták a hatalmukat, hogy megtorpedózzák az ellenzéki helyi vagy megyei tanácsok népszerű határozatait, majd a jó ötletet maguk iktatták törvénybe learatva ezzel a babérokat.

Másfelől viszont igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el azt, hogy a mindenféle törvényes kontroll nélkül működő helyhatóságok kitermelhetik a maguk zsebdiktátorait, akik saját vagyonuknak, vagy éppen Csáki szalmájának tekintik a közvagyont. A kérdés csak az, hogy vajon ez utóbbiak megfékezésére tényleg nincs más eszköz, mint a prefektusok túlhatalma, hiszen a közigazgatási bírósághoz bárki fordulhat és a polgármesterek a mandátum lejárta előtt is leválthatók, ha erről egy sikeres helyi népszavazás dönt?

A kérdés majdhogynem elméleti, merthogy a prefektus jogállásáról – beleértve a megtámadott helyhatósági határozatok automatikus felfüggesztését – az Alkotmány rendelkezik, annak módosítása pedig korántsem egyszerű dolog.

Viszont a jelenlegi kormánykoalíció leleményes megoldást talált az okvetetlenkedő prefektusok megfékezésére. Eldöntötte, hogy azokban a megyékben, ahol a helyi tanács elnöke a koalíciós pártok egyikének tagja, kötelezően az illető párt képviselője lesz a prefektus. Ezzel elérte, hogy a prefektusok azokban a megyékben, ahol a helyhatóságokban kormánypárti többség van nem szólnak bele a közigazgatásba, hiszen még az is elképzelhető, hogy a tanácselnök pártbeli felettese a prefektusnak, viszont az ellenzék által vezetett megyei tanácsokat a prefektusok szakmányban szabotálhatják (sőt…).

Okos – mondaná erre Kohn bácsi.

Csakhogy a történetnek itt még nincs vége. A kormánykoalíció két nagyobb pártja azt is kitalálta, hogy az általuk hozott szabály az RMDSZ-re nem teljesen vonatkozik, ugyanis a Szövetségnek sem Maros, sem Szatmár megyében nem lesz prefektusa, jóllehet mindkét helyen övéké a megyei tanács elnöki tisztsége. Szóval a helyi autonómia az rendben van, de ki kell érdemelni. Úgy tűnik, a legfegyelmezettebb koalíciós partner még nem érett meg rá.

Nagyon okos! – mondaná Kohn bácsi, és még csettintene is hozzá.