Egy hétvégi kirándulás alkalmával tudatosult bennünk, miért élénk a határ közelében élők körében a bevásárlóturizmus: határozottan versenyképes árakat tapasztaltunk. Meg igazi telet, hiszen eredetileg ezért indultunk a Pádisra. Ott pedig nemcsak havat láttunk, hanem azt is, hogy ugyanolyan szépen megfér egymás mellett magyar és román, mint az ősi és a modern. A Bihar-hegység meredélyein csak turistákkal találkoztunk, nyomát sem láttuk politikai viszálynak, közéleti feszültségnek, választási kardcsörtetésnek.
A világ legkátyúsabb útjai Békésben vannak, állapítjuk meg magunkban sokadik alkalommal. Doboz, Sarkad, Méhkerék környékén fölösleges kitenni sebességkorlátozó táblákat, az ember saját józan belátása miatt sem akarja szétütni az alvázat, komótos tempóban haladunk a magyar–román határ felé.
Furcsa érzés látni az átkelőnél a kihalt épületeket. Talán a megszokás miatt lassítunk, látunk néhány parkoló rendőrautót, de sehol egy lélek, a fülkék, ahol egykor az utazók okmányait ellenőrizték, üresek, román oldalon ugyanez, csak a járműveken más színek és feliratok. Az egész pár száz méteres szakasz kicsit mintha egy posztapokaliptikus film forgatási helyszíne lenne. Szilveszter óta délkeleti szomszédunk a schengeni övezet tagja, simán át lehet haladni a két ország között, legfeljebb szúrópróbaszerű ellenőrzésekre számíthatunk.
„Már húsz évvel ez előtt be kellett volna zárni. Minek kellett eddig tartani azt a sok léhűtőt? Néha szándékosan szívattak. Műszakváltáskor megállt az élet, ha nem mentél el vécére a határ előtti utolsó lehetőségnél, néha szinte összepisáltad magad, mire kivártad az órás sorodat” – önti ki magából az egyenruhásokkal és a rendszerrel szemben sok évtized alatt összegyűlt kritikáját egy benzinkutas a román oldalon.
Nem túl mély zseb
Romániában szinte minden út használata díjköteles, személyautó után egy napra 12,44 lejt, tíz napra 16,42 lejt kell kifizetni. Egész hétvégén maradunk, az utóbbi lehetőséget választjuk. Ez nemcsak az átszámított 1036 vagy az 1368 forint okán, hanem rutinos túravezetőnk, László szerint azért is baráti, mert így két kirándulós hétvége is belefér. Azt meg, hogy az autósoktól így beszedett pénzt szemmel láthatóan az utakra költik, különösen nagyra értékeljük. Tankolni Nagyszalontán állunk meg, az ausztriai központú vállalat a 95-ös benzint 7,34 lejért adja, a dízelért 7,48 lejt kell fizetni literenként. Ez, az aktuális 83,3 forintos árfolyammal kalkulálva, 611, illetve 623 forint.
Cikkünk megírásának pillanatában a román szomszédok állnak jobban, itthon ugyanis 628 vagy 647 forintot kell perkálni ugyanezért, és nincsenek hiú reményeink azzal kapcsolatban, hogy a lap kinyomtatásáig az ár ne kúszna még feljebb.
Eszünkbe jut, mennyire zokon vette Orbán Viktor novemberben, amikor Komjáthi Imre MSZP-elnök Románia és Magyarország néhány gazdasági mutatóját vetette össze egy parlamenti vita során. A szocialista politikus – pedig ugye Románia szomszédjában is háború van – a szomszédainknak ítélte a jobb helyezést, mire a miniszterelnök úgy replikázott: akkor oda lehet költözni.
(…)
Havat, igazi telet látni indultunk, a táj mesebeli. A hegyek között egyáltalán nem talál térerőt a telefonunk, az internet viszont kifogástalan, a wifi bivalyerős, pedig sokan lógunk rajta. Optikai kábel biztosítja a korlátlan adatforgalmat, havonta mindössze 25 lejt (ez 2100 forint sincs) fizet érte, húzza ki magát büszkén Misi, a hely tulajdonosa.
*
A teljes cikk a mobil Népszava része.
Megjelent a Népszava Visszhang rovatában 2025. január 12-én.
