Verespatak (Rosia Montana) a román állam felterjesztése nyomán végre a világörökség része lett, és egyben felkerült az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyszíneinek listájára. Itt már a Római Birodalom idején is folyt a bányászat, a Magyar Királyságnak is jól jövedelmezett, majd a szocialista Románia nagyüzemi kitermeléssel jól tönkretette a környéket, azóta a település pusztult és néptelenedett, aztán – mint a mesében – jött a tőkeerős nyugati befektető. Egyszerű üzletet ajánlott: a kibányászható aranyért-ezüstért rendbe rakja a környezetet, és pár évre munkahelyeket is teremt, ehhez Romániának engedélyeznie kell a ciános technológiát.
És elkezdődött egy majd’ két évtizedes folyamat. A környezetvédők körömszakadtukig tiltakoztak a környezetre veszélyes technológiák ellen, a helyiek eladogatták jó pénzért az ingatlanjaikat a Goldnak (Rosia Montana Gold Corporation), komoly filmek és cikksorozatok készültek az akkor és azóta tarthatatlan környezeti állapotokról. A környezetvédelmi hatóságok hol kiadták a bányaengedélyeket, hol visszavonták a tüntetések nyomán. Hatalmas meddőhányókból ázik kifelé a ki tudja miféle kemikália, zagytavak a környéken, a hegy likacsos szerkezete a nagyüzemi művelés következtében fölülről kinyílt, és a veres patak, amiről a település is a nevét kapta, még veresebb lett, az eladott, elhagyott házak omlanak, romlanak… A világörökség néhány egyszerű eszközökkel, kézi erővel kőzetbe vájt tárna, járat. A nagyobb rész a Ceausescu rendszer öröksége, aminek kezelésére nincs pénz.
Örülhetnek, akik meg akarták menteni Verespatakot, a környezetvédők, a zöldek. Másrészt ott van a földben a világ jelenleg legnagyobb kiaknázatlan aranykincse, ami némi fellendülést hozhatna a környéknek, de ez a világörökségi státusz azt is jelenti, hogy meg kell őrizni a… Mit Is? A jelenlegi pusztuló állapotokat? Amúgy ki fektetne be tőkét, munkaerőt egy lepusztult iparvidékbe? Hozzátéve, hogy a Rosia Montana Gold Corporation anyavállalata, a Gabriel Resources, mivel hosszasan hitegették, és komoly összeget is befektetett a jövendő kitermelésbe, négymilliárd dollárra perli a román államot. Vélhetőleg megkapja.
A környezetvédelmi miniszter a fellendülő turizmustól várja a vidék életre keltését. Ezt hívják kincstári optimizmusnak.