Nem csitulnak a kritikák a katari labdarúgó-világbajnokság építkezési munkálatai kapcsán. Az adatok sok ezer áldozatról, minősíthetetlen munkakörülményekről és kizsákmányolt dolgozókról szólnak, miközben a katari vezetés szerint már számos reformot végrehajtottak a nemzetközi szervezetek elvárása szerint. Az Európai Parlamentben is napirendre került a téma, nyugvópontra azonban aligha.
Néhány nap múlva elkezdődik a katari labdarúgó-világbajnokság, amely valószínűleg a legtöbb vitát és ellenérzést kiváltó esemény a sportág története során, és ez akkor is igaz, amikor a játékosok még bele sem rúgtak a labdába. Számos információ látott napvilágot, hogy Katar eleve korrupció révén jutott a rendezés jogához, amelyben döntő szerepe volt a labdarúgó-szövetség akkori elnökének, Michel Platininek, de az akkori francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy neve is felmerült. Végül a FIFA vezetőit felmentette a svájci bíróság, a gyanús pénzmozgásokat azonban nem sikerült kimagyarázni. Mivel Katarban nyáron elviselhetetlen és labdarúgásra kiváltképp alkalmatlan az időjárás, ezért a világbajnokságot szintén egyedülálló módon ősz végén-tél elején rendezik – bár felmerült, hogy a sivatag közepén felhúzott stadionokat klimatizálni kellene. A dúsgazdag miniállamnak azonban létesítményei sem voltak, ezért több mint egy évtizedük volt az infrastruktúra kialakítására. Az építkezésre azonban már alkalmasnak bizonyult minden évszak, több tízezer munkás érkezett jellemzően rendkívül szegény ázsiai országokból, és éppen az ő sorsuk eredményezi a folyamatos nemzetközi kritikákat. Szemtanúk elbeszélései, nemzetközi szervezetek vizsgálatai szerint ugyanis becsapott és végletekig kihasznált emberekkel építtették fel a stadionokat, a munkások közül nagyon sokan életüket is vesztették. A világbajnokság kezdete előtt pár nappal az Európai Parlament emberi jogi albizottsága ezzel a helyzettel igyekezett szembesíteni a katari munkaügyi minisztert. Kevés sikerrel.
Jogsértések évtizede
Londoni olimpia: 1, vancouveri téli olimpia: 2, dél-afrikai labdarúgó-vb: 2, brazíliai labdarúgó-vb: 10, szocsi olimpia: 60, pekingi olimpia: 6, katari labdarúgó-vb: 1200. Ez a számsor az építkezések során elhunytak számát mutatja. A katari adat ráadásul csak a munkálatok első három évére vonatkozik. Tavalyra ez a szám egy másik beszámoló alapján már 6500-ra emelkedett, miközben a katari hatóságok csak pár tucat halálos balesetet ismernek el. A tudósítások alapján a Katarban működő úgynevezett kafalarendszer a modern rabszolgaság egyik formája, a munkavállalóknak tulajdonképpen nincsenek jogaik, idejükkel, munkaképességükkel úgynevezett szponzoruk rendelkezik, aki önkényesen adja vagy nem adja oda a fizetést, és megakadályozza, ha munkáltatót akarnak váltani. A munkavédelmi előírások elégtelenek, tilos szakszervezetet alapítani, sztrájkolni, de még az építőmunkások lakóövezetét is elhagyni. (A körülményekről kicsit később részletesen is írunk.)
Az Európai Parlamentben Minky Worden, a Human Rights Watch globális kezdeményezéseinek igazgatója azt mondta, hogy egy 2020-as vizsgálat alapján a katari körülmények semmilyen követelménynek nem feleltek meg, és ezzel szemben a FIFA sem lépett fel. Hozzátette, nincsenek független emberi jogi intézmények, az elmúlt tizenkét évben nagyon súlyos jogsértések történtek. Ugyancsak komoly nemzetközi támadás éri a katari vezetést az LMBTQ-közösség tagjainak üldözése miatt, hiszen a katari büntető törvénykönyv 285. cikkelye szerint akár hétéves börtönbüntetésre is lehet ítélni valakit szexuális orientációja miatt. Minky Worden egy friss esetet is megemlített: az elmúlt héten egy 27 éves fiatalembert elmeháborodottnak nyilvánítottak, mert homoszexuális.
Katar tett vállalásokat, miután az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) 2014-ben hivatalosan is panaszt tett. Ezek a vállalások azonban későn jöttek és kevés területre terjedtek ki, továbbra is voltak abúzusok és halálesetek, amelyeket nyomozás nélkül zártak le. A HRW adatai szerint ezer migráns munkavállaló ügyében nincs vizsgálat, akik életüket vesztették, és családjuk sem kapott kompenzációt. Volt olyan eset, hogy egy dolgozó munkaruhában, a munkaterületen rogyott össze holtan, de a hatóságok szerint természetes halállal, szívrohamban vesztette életét, ami nem függött össze a munkavégzéssel.
Max Tuñón, az ILO dohai irodavezetője próbálta árnyalni a képet. Azt mondta, négy év alatt kézzelfogható a javulás. „A kafalarendszer módosításában vannak hiányosságok, de 350 ezren változtattak munkahelyet, 280 ezer embernek, a dolgozók 13 százalékának nőtt a munkabére, júniustól szeptemberig délelőtt 10 és fél négy között szabad ég alatt munkát végezni tilos, és van éves egészségügyi felülvizsgálat” – sorolta az irodavezető. Mielőtt a katari hivatalos álláspontot megismernénk, nézzük meg Gazius Rahman példáját.
Korunk rabszolgája, Rahman
Gaziusról a holland Trouw című újság készített riportot, amelyet átvett és kibővített a belga De Morgen is. A most 26 éves Rahman egy olyan bangladesi faluból származik, ahol az már tehetősnek számít, akinek van saját vécéje, a gyerekek harmada éli meg az ötéves kort, a rizsföldeken dolgoznak, és kéregetnek az áthaladó autósoktól. Rahmant egy barátja hívta Katarba dolgozni, ahol 350 eurós havi fizetést ígértek neki. A munkavállaláshoz azonban először be kellett fizetnie négyezer eurót, így Rahman eladta a családi földet. A 350 helyett azonban csak 210 eurót kapott, pontosabban három hónapig azt sem, nehogy pénze legyen, és elszökjön. Az első fizetése 39 euró volt akkor, amikor reformként bevezették a 187,50 eurós minimálbért. Olyan helyen szállásolták el, ahol 32 négyzetkilométeren közel háromszázezer vendégmunkás élt, ő egy 24 négyzetméteres tetőtéri lakásban lakott nyolcadmagával. Hetente hat napon át tizennégy órát dolgozott akkor, amikor a törvény tízben maximálta a ledolgozható órák számát. Egy szünetük volt, inni sem mehettek el azon kívül. Így dolgoztak negyven fok fölötti hőmérsékletben is, az emberek hánytak, sokan meg is haltak.
Aki emiatt nem tudott rendesen dolgozni, azt lustának minősítették, és levontak a béréből. Rahmant a szponzora átvitte egy másik helyre, ahol 192 eurót keresett havonta, és szintén több embert látott meghalni. A következő helyen is ennyi volt a fizetése – három hónapra. Amikor jött a szabályváltozás, hogy szabadon lehet munkát keresni, Rahman is így tett. Le is tartóztatták, mondván, hogy ehhez kell a szponzora hozzájárulása is. A fiatalember 2017 és 2021 között dolgozott Katarban, miután a munkahelykereséssel törvényt szegett, kiutasították. Összesen 1800 eurót tudott hazaküldeni, a földje odalett, most 150 euró hitelt vett fel, hogy enni tudjon adni a családjának, akik nem nagyon állnak szóba vele, mert úgy gondolják, cserben hagyta őket.
Leperegnek a vádak
Térjünk vissza az Európai Parlamentbe, ahol Ali Bin Samikh Al Marri katari munkaügyi miniszter, a katari emberi jogi bizottság volt elnöke, aki tizennyolc évig volt emberi jogi aktivista, azt mondta: „Egy sor reform végrehajtási szakaszban van már, de valóban vannak hiányosságok.” Kijelentette, hogy Katar egy nyitott ország, „nyitottak vagyunk minden látogató előtt”, mert például a Human Rights Watch is működhet náluk. Úgy fogalmazott, hogy a reform a 2030-ig terjedő jövőképük része, az áldozatok kompenzációja morális kötelezettség számukra, létre is hoztak egy erre vonatkozó alapot. „Juttassanak el hozzánk neveket” – biztatta azokat, akik szerint sokan halnak meg, és a hozzátartozók nem kapnak kártérítést. „Nyitottak vagyunk a konstruktív bírálatokra, de az öt- és tízezer halottról szóló adatok nem korrektek. A szakértőket felkérjük, hogy valódi forrásokból szerezzék be az információkat” – tette hozzá, és az javasolta, hogy az ILO-tól és a nemzetközi szakszervezeti szövetségtől kérjenek számokat. Egyúttal azt is kérte az emberi jogi szervezetektől, hogy lépjenek fel a Katart lejárató kampányokkal szemben.
Amikor szembesítették azzal, hogy Katarban szexuális orientáció alapján ítélnek el embereket, azt felelte: „Nem azért vagyok itt, hogy bárkit is megítéljek, bárkit szeretettel látunk önök közül is Katarban.” Kijelentette, hogy nincs szó arról, hogy bármilyen áldozat sorsa felett szemet hunynának, létezik kárpótlási mechanizmus egy 350 millió dolláros alappal, és van jogorvoslat is. Arról azonban nem beszélt, hogy ez a múltbéli esetekre is fedezetet adna.
„A kritikák ellenére tovább haladunk a reformok útján, megértem, hogy vannak, akik nem rendelkeznek megfelelő információval, ezért beszélnek bojkottról, áldozatokról. Megfelelő forrásból tájékozódjanak, a katari világbajnokság lesz a legjobb a futball történetében” – jelentette ki magabiztosan a katari munkaügyi miniszter.
Politikusi indulatok
Ali Bin Samikh Al Marri nem sok követőt szerzett az Európai Parlamentben. Peter Van Dalen holland képviselő azt mondta, hogy soha nem lett volna szabad Katarnak adni ezt a rendezést, szerinte a szervezés „vérben úszott”, ezért ez egy „szégyenletes világkupa” lesz. A most 65 éves német Dietmar Köster pedig kijelentette, hogy kilencéves kora óta mindig nézte a világbajnokságokat, de most nem fogja.
Arató László a Szabad Európa brüsszeli tudósítója. Több mint harminc éve újságíró, 2013 óta dolgozik az EU fővárosában. Jelenleg több független lapot, rádiót tájékoztat rendszeresen az Európai Unióval és a NATO-val kapcsolatos fejleményekről.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
