Az egykori Abaúj-Torna vármegye központja ma már jóindulattal sem mondható magyar településnek, hiszen közel negyedmilliónyi lakosából a 21. században 7000-nél is kevesebben vallották magukat magyarnak. A fentiek ellenére a városnak számos ilyen vonatkozású egyházi, történelmi emlékhelye van, ezek egyike a Szent Erzsébet-székesegyház, amelyik túlzás nélkül a legszebb európai gótikus templomok közé sorolható.
A 20. század elejétől, pontosabban 1906-tól itt látható a Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc utolsó lakhelyének a hasonmása, és a székesegyház altemplomában, alagsori kápolnájában van a fejedelem síremléke is.
Kassa többek között Márai Sándor városa, hiszen az egyik legnagyobb 20. századi magyar író itt született. Bronzszobra a központ közelében, egy barátságos kis téren áll, a vele szemben lévő üres szék ismerkedésre, párbeszédre invitálja az érdeklődőket.
A templom előtt az 1966-os tűzvész alkalmával megsérült Szent Orbán harang látható. Nyilvánvaló, hogy a kassai Szent Erzsébet-székesegyházat, a késői gótikus építészet remekét is kéttornyúra tervezték, ezekből csak az északi torony áll. Ennek 18. századi barokk toronysüvegét — amelyet a közelmúltban újítottak fel — láthatjuk az egyik reprodukción. A dómon folyamatos belső felújítás is zajlik, ennek nyomai a szentély környékén jól láthatóak. Nem csak a katolikusok használták a századok során az épületet, a 17. században Bocskai Istvánnak és Thököly Imrének köszönhetően evangélikus kézen volt.
Nagy valószínűséggel a nürnbergi Johann Hebenstreyt játszott fontos szerepet a 15. század elején a tervek készítésében, a munkálatok elkezdésében. Mint általában a nagy katedrálisok, ez is több szakaszban épült. Azt biztosan tudjuk, hogy 1457-ben már miséztek benne, bár a szentély betetőzésére csak a 16. században került sor.
A Kassai egyházmegye egyidős a szatmárival, 1804-ben jött létre, ekkor kapott a dóm székesegyház rangot, amelynek köszönhetően az ezt követő évtizedekben több felújításon esett át. A millennium alkalmával is voltak itt jó két évtizeden át munkálatok, többek között ekkor építették a Rákóczi-kriptát.
A templom külsejének jellemző részlete a nyugati főbejárat, amely a két torony között helyezkedik el, de legmutatósabb az északi bejárat. Díszes keretén kis szemlélődés után jó minőségű domborműveket fedezhetünk fel, amelyek Jézus, illetve Magyarországi Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A központi részen, közvetlenül a kettős bejárat felett az Utolsó ítélet látható. Ezt a bejáratot hosszú ideig nevezték a felületek aranyozása miatt „arany kapunak”, csak 1860-ban tisztították meg.
A homlokzatot szemlélve kassai ismerősöm egy igen érdekes részletre hívta fel a figyelmem. Egy vízköpőt, (vízlevezető követ, csurgó követ) mutatott, amely a középkori építészetben gyakran groteszk szörnyetegeket, démonokat, állatokat jelenített meg. A kassai dóm homlokzatának ismeretlen szobrásza a saját iszákos, házsártos feleségének állított „örök emléket” az egyik ilyen épületdísz kifaragásakor. Annak megítélését, hogy a mellette látható, épp a kölykét védelmező oroszlán alakja, vagy a sodrófát fenyegetően emelő, részeg nő a félelmetesebb, az olvasó fantáziájára bízom.
