Amikor rálépünk a ju jitsu gyakorlásának útjára, tanulunk ütni, rúgni, esni, dobni, és még megannyi minden mást. Ahogyan egyre ügyesebbé válunk és több tapasztalatot gyűjtünk, megerősödik az érzés, ami a Soke által megalkotott ryu egyik legfontosabb jellemzője: ezek összefüggenek! Sőt nem csak hogy összefüggenek, de hatékonyságuk elemi összetevője a harmonikus összekapcsolásuk.
A fogaskerekek hatékony együttműködésének pedig csakis egyetlen felelőse van: a gyakorló maga!
Aztán telik-múlik az idő… és ráébredünk: a technikák egymásba kapcsolódó fogaskerekei semmiben sem különböznek az életünket alkotó fogaskerekek sokaságától…
Nincs recept és egyetemlegesen meghatározott út, amit be kell járnia a gyakorlónak, hogy meglegyenek életének azok a pillanatai, amiket „meg kell hogy éljen”. Egy ilyen út, ilyen pillanataiba ad személyes bepillantást sempai Karsai Dániel…
Sempai Karsai Dániel: Hogyan tanuljunk ju jitsuzni?
Immáron tizenegy éve ju jitsuzom. Arra igazából sosem jöttem rá, hogy hogyan is kellene igazán jól megtanulni. Most szerintem támadt erre egy használható ötletem. Megosztottam a mestereinkkel és elég egyetértően bólogattak, úgyhogy írásos formában is összefoglalom, mire jutottam.
A múlt évi edzőtáborban Füvesi sensei tartott földharc-szemináriumot. Az egyik mutatott technikát az istennek sem sikerült jól megcsinálnom. Egy idő után megelégeltem örökös ukém, Kristóf unottan szánakozó mosolyát, és odamentem Füvesi senseihez, hogy magyarázza el még egyszer a dolgot. A sensei ezt meg is tette, de előtte mélyen a szemembe nézve azt mondta:
“Dani, ne azon gondolkodj, hogy én hogyan csinálom, hanem azon, hogy TE hogyan fogod!”
Be kell valljam, a leghalványabb fogalmam sem volt arról, mire gondolhatott ezzel a sensei. Ha magamtól is tudnám, akkor nem kéne megkérdezni, nem? A dolog nem hagyott nyugodni. Edzés végén megint Füvesi senseihez fordultam: „– Mester, mire gondoltál azzal, hogy arra figyeljek, én hogy csinálnám a technikát?”
A sensei ismét milyen a szemembe nézett és azt válaszolta: „– Dani, gondolkodj el ezen a következő edzőtáborig és ott megbeszéljük.”
Éreztem, hogy életem egyik legkomolyabb leckéjét kapom, bár nem értettem, hogy mit. Az életem ezután úgy alakult, hogy a hétköznapok is egyre inkább ju jitsuvá válnak. Egy ajtó kinyitása vagy egy pohár sör megivása immár ügyességi feladat. A sokszor szürkén lélekölővé váló időjárásban egyszer csak kisütött a nap. Egy nem teljesen szokványosan, de meglepően hatékonyan végrehajtott fogmosás közben megértettem, mire is gondolhatott Füvesi sensei.
A nap végén teljesen mindegy, ki mit mond vagy gondol arról, hogy mit hogyan kell megcsinálni. A lényeg egyedül az, hogy neked sikerült-e. Szépen vagy csúnyán, gyorsan vagy lassan, mellékes. A te technikád, a te felelősséged. És ha sikerült, akkor a te sikered.
Nagyon fontos, még véletlenül sem azt mondom, hogy ne kellene maximálisan figyelni a mestereink szavára. Nem véletlenül rajtuk van a fekete öv. És nincs veszélyesebb, mint tanuló időszakban – ami életünk végéig tart – azt hinni, hogy már mindent is jobban tudunk.
De a legvégén te leszel az, aki végrehajtja a technikát. A mestered nem dobhat helyetted. Sem a tatamival borított edzőteremben, sem a kinti, nagyobb dojoban, aminek a neve: Élet.
Osu, Dani
… ehhez néhány személyes gondolat…
Karsai Dani a nővérem első gyermeke, így az unokaöcsém. Lehetett úgy két-három éves, amikor is kiugrott a kezemből, és az asztal sarkában landolt a feje. Az első fogát én ütöttem ki! Korai ismerkedés a ju jitsuval…
Szóval: nagy terveim voltak Danival. Úgy gondoltam, hogy 2025-ben dan fokozatra vizsgázhat a leendő jubileumi táborunkban a 70. születésnapomon.
Tudjátok, hogy komolyan és mélyen gondolom az igazságot arról, hogy egy az Isten csak a hozzávezető utak különböznek. Így van ez a mi ju jitsunkkal is. A „gúla” csúcsára a dan fokozatokhoz is többféle módon érkezhetünk el.
Van a született tehetség útja. Ez a relatíve rövidebb. Van a kitartás, a szorgalom útja a kevésbé tehetségesek számára. Ez a hosszabb és rögösebb. Mind a két út ugyanoda vezet! Ezt szerettem volna bemutatni minden jitsuka részére tanulságképpen.
Dani az utóbbit testesítette volna meg. Tavaly a táborunk az ő számára igazi jubileum volt. Tizedik alkalommal vett részt rajta és névtelenül, anonim módon kifizette tíz jitsuka táborának részvételi díját.
Most megszegem a hallgatásra tett ígéretemet.
Nagyon szép cselekedet volt; és még egészségesen tette ezt. Majd jött az a nem várt betegség, melynek nyomait láthattátok rajta Révfülöpön.
Sajnos a tatamin a vizsga elmarad…
Ellenben ez a ” kis szösszenete” és mindaz, ami mögötte van az én szememben egy kemény, tökös danvizsgával ér fel!
Danikám! Nálam sok, sok dan fokozatod van!
OSU!
Soke Kelemen István 10 Dan, valamint Pityuka a nagybácsi. Ölellek!
