Magyarország sikeresen bocsátott ki devizakötvényeket 4 milliárd 250 millió dollár értékben – jelentette diadalittasan a pénzügyminiszter. Elbüszkélkedett azzal, hogy a befektetők érdeklődése háromszorosan haladta meg a kínált mennyiséget, és hogy továbbra is erős a bizalom a magyar gazdaság iránt. A részben öt, részben tíz, részben harminc éves lejáratú dollárkötvény kamata évi hat és hét százalék között mozog – a hosszabb futamidőért kell majd többet fizetni. Nem Orbán Viktornak, hanem a következő nemzedéknek. Korunk paradoxona: ha minden jól megy, már az ötéves lejáratú papírokat sem ő fogja visszaváltani.
Szóval a győzelmi jelentés arról szól, hogy hitelt vettünk fel kamatra, aminek a mértékét lehet viszonylag kedvezőnek mondani, de mi az, hogy viszonylag, és mi az, hogy kedvező? Amikor ennél jóval, de jóval nagyobb összeget különítettek el számunkra Brüsszelben. Olyan támogatást, amire nem csupán kamat nem rakódik: semmit nem kell belőle visszafizetni. Mondhatnám, puszira kapnánk, mint európai klubtagok. Ja, nem. Ahhoz jogállamnak is kellene lenni. Hogy mit nem képzel ez az önsorsrontó Brüsszel. Ugocsa non coronat, Ugocsa fizet, mint a katonatiszt. Csak hát sajnos Ugocsa mi vagyunk.