A Nyugat addig halódott, amíg végül megnyerte a hidegháborút. Aztán befogadott minket, és most itt áll letolt gatyában. Nyolc év múlva ugyanis megelőzzük gazdasági fejlettségben, átvesszük tőle a hatalmat, és akkor majd mi rendeljük a zenét.
„Ismét eredménytelenül zárult a Közös Piac csúcstalálkozója.” Gyerekként, amikor éledni kezdett bennem az érdeklődés a külvilág iránt, gyakran hallottam ezt a tévéhíradóban. A honi propaganda szerint újra és újra eredménytelen csúcstalálkozók hosszú sora szegélyezte Európa másik felének az integrációs útját. Kudarcot kudarcra halmoztak, és közben valahogy mégis egyre előbbre jutottak. A Nyugat addig halódott, amíg végül megnyerte a hidegháborút. Aztán befogadott minket, és most itt áll letolt gatyában. Nyolc év múlva ugyanis megelőzzük gazdasági fejlettségben, átvesszük tőle a hatalmat, és akkor majd mi rendeljük a zenét. Ez nem kisebb nagyságnak, mint Orbán Viktornak a jóslata.
A miniszterelnök, talán megirigyelvén Nostradamus halhatatlanságát, nem bírt magával, és Tusnádfürdőn, az ennél jóval nagyobb figyelmet kapott fajtisztasági gondolatok mellett kihirdette – ha nem is a világvégét, de legalább a Nyugat alkonyát. Ebben is neves elődökre támaszkodhat, lásd Oswald Spengler német filozófust, akire legjobb esetben is az „ellentmondásos” minősítés passzol. Orbán szerint a Nyugat alkonya kb. 2030 táján várható. Felelősséggel ennél pontosabb dátumot egyelőre nem lehet mondani, az sarlatánság lenne.
A kormányfő tehát legalább nyolc évre előre lát, az pont két választási ciklus. A hatalmi viszonyok változatlanságát feltételezve éppen letelik majd az Orbán-rendszer első húsz éve, akkortól majd mi leszünk az EU-ban a janik. De addig…
- Jó lenne tudni, hogyan fogjuk kifizetni idén ősztől a villany- és a gázszámlát.
- Jó lenne tudni, tetőzik-e már végre az infláció.
- Jó lenne élhető távlatokat látni a katások számára.
És szinte felsorolni sem lehet, még mely társadalmi rétegek számára lenne fontos élhetőbb távlatokat látni. Jó lenne tudni nem csak azt, hogy 2030-tól nekünk gazsulál majd Brüsszel, de azt is, hogy idén megkapjuk-e vagy végleg elveszítjük az egyelőre sajnálatos módon az agyonutált uniótól várt pénzt, ami nélkül a jelek szerint meg vagyunk lőve.
Jó lenne tudni, kibírjuk-e addig, amíg eljő a Kánaán. De még jobb lenne, ha szertefoszlanának a lázálmok.
Kárpáti János jegyzete a 2022. július 27-i Esti gyorsban hangzott el.
Forrás: Klubrádió