A vasárnapi tüntetés résztvevőinek szemmel láthatóan impozáns száma – függetlenül attól, hogy az hány tízezer volt valójában – jó alkalmat nyújtott arra, hogy elvitatkozzanak egymással a Facebookon azok a közlési vágy és segítő szándék által hajtott kommentelők, akik a jelenlegi kormányt nagyon nem kedvelik, de a teendőket eltérően látják. Tapasztalatom szerint a vélemények két törésvonal mentén oszlanak meg. Az egyik a pártok és a civilek kívánatos viszonya – az egyik nézet szerint az előbbiek már hiteltelenné váltak, ezért ne telepedjenek rá az utóbbiak megmozdulására, mások azt mondják, hogy ez álságos és kontraproduktív, és hogy bizonyos politikai tennivalókat a politikának kell elvégeznie.
A másik törésvonal elég közel van az előbbihez, mégsem teljesen esik egybe azzal. A vélemények aszerint is megoszlanak, hogy mi lehet, illetve mi kellett volna, hogy legyen egy október 23-i demonstráció célja. Elvesztegetett lehetőség volt-e, hogy ennyi ember összegyűlt, és szinte csak szakpolitikai követelések hangzottak el, meg hogy mennyi legyen a heti óraszám, ahelyett, hogy a közéleti lényeget fogalmazták volna meg a szónokok. Miközben a tömeg skandált olyasmiket is, hogy „mocskos Fidesz”.
Ezeknek a meddő vitáknak már régen nem kellene lenniük. Tizenkét év Orbán-rendszer után a pártoktól és a civilektől elvárható lenne, hogy mindenki mérje fel a saját lehetséges szerepét, és fogalmazza meg a legfőbb közös célokat. Lehet, hogy most, a fenyegetően közelgő megélhetési válság jelenti az utolsó pillanatot, amikor a demokraták még összeszedhetik magukat, megfogható és megvalósítható alternatívát mutathatnak fel, és nem kell azt mondaniuk, már megint elkúrtuk.
Ha pedig él még április három csalódása, hát akkor most nem kell összefogni, mutassa meg mindenki az erejét és a képességeit. Csak, könyörgöm, ne egymás ellen, hanem egymás mellett. Egymást – és ezzel sajnos önmagunkat is – jól megverni, az nem kunszt, már sokszor sikerült. A rendszer most a zavarodottság jeleit mutatja. Nem tudhatjuk, mikor illan el ez a pillanat.
Most kell gőzerővel szőni a szolidaritás hálóját, hogy időben – még nem tudjuk, mikorra – elkészüljön.
Kárpáti János jegyzete a 2022. október 25-i Esti gyorsban hangzott el.
