A Klubrádió cikke. A demokratikus Európa túl sokáig túl keveset invesztált saját biztonságába és védelmébe – nemzetközi lapszemle.
A svájci Neue Zürcher Zeitung kommentárban figyelmeztet arra, hogy miközben Amerikában reális veszélynek számít Donald Trump második elnöksége, Európa riasztóan gyenge, és híján van az egységnek. Sokakat aggodalommal tölt el, mi lesz az óvilágból amerikai védőernyő nélkül.
A lap szerkesztője, Gordana Mijuk szerint jelenleg csak vágyálomnak minősíthető Ursula von der Leyennek a folyamatosságba vetett reménye, amit jól tükröz az a kijelentése, amivel saját ismételt megválasztását kommentálta az Európai Bizottság elnöki posztjára. Úgy fogalmazott, hogy „újabb öt év”. A zürichi kommentátor szerint az, ami várható, minden lesz, csak nem újabb ugyanolyan öt esztendő.
„Egy kis ízelítőt már kapott az EU, Orbán Viktornak köszönhetően. A magyar miniszterelnök, akinek az országa az év végéig az EU-Tanács elnökségét látja el, néhány nappal ezelőtt önmaga által békemissziónak nevezett körutat tett Kijevtől Moszkván és Pekingen át a floridai Mar-a-Lagóig, és annak során mintegy vak engedelmességgel játszotta el Donald Trump különmegbízottjának a szerepét” – olvasható a cikkben. Ezután a szerző kitér ara, hogy Orbán elhibázottnak minősítette az EU eddigi Ukrajna-politikáját, és hozzátette, hogy Trump, megválasztása után azonnal megoldaná az ukrajnai háborút. Brüsszel felháborodottan reagált Orbán provokációjára, de a miniszterekhez intézett felhíváson túl, hogy bojkottálják a magyar elnökséget, semmi nem történt. Így reagál egy erős, egységes Európa? – teszi fel a kérdést Gordana Mijuk.
Európa 2016-ban nem volt felkészülve Trump doktrínájára, miszerint „Amerika az első”, és nincs felkészülve ma sem, ami megbocsáthatatlan – írja a kommentátor, és hozzáteszi: Európa máig nem volt képes feladni azt a modellt, amely hosszú éveken át oly sikeresnek bizonyult, vagyis az olcsó orosz gáz, az olcsó kínai munkaerő és az olcsón élvezett amerikai védelem modelljét. Európa túl sokáig elutasította, hogy több legyen, mint békeprojekt, amely csak növekszik és növekszik, és terjeszti a prosperitást és jólétet. A hatalom kemény oldala, a katonák, a fegyverek és a muníció nem illett ebbe a koncepcióba. Azt hitték, a háborút már leküzdötték, vagy ha mégsem, akkor majd támaszkodni lehet az amerikaiakra. Csak Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja tudta egy kicsit felrázni az európaiakat, és arra indította Olaf Scholz német kancellárt, hogy nagy szavakat használjon – nagy tetteket azonban ő sem mutatott fel.
Az európaiak azt sem vették észre, hogy Putyin már jóval az Ukrajna elleni nagy háború előtt megindította a maga háborúját a Nyugat liberális demokráciái ellen. E demokráciák dekadenciája, a homoszexualitás, a kisebbségvédelem és a politikai korrektség – ma azt mondjuk, woke – ellen. Az európaiak hagyták, hogy Orbán, aki saját országában megcsonkította a demokráciát, azt tegyen velük, amit csak akar, és most egy erős putyinista frakció élére álljon az EU-ban – értelmezi a fejleményeket a Neue Zürcher Zeitung szerkesztője. A cikk vége azonban optimista kicsengésű: lehet ugyan, hogy Európa a jövőben nem lesz annyira a szívügye Amerikának, de gazdaságilag és katonailag fontos partnere marad, tekintettel arra is, hogy Amerika számára a nagy kihívást Kína jelenti. Ezt Európának ki kell használnia, de egyúttal komolyabban kell vennie az Unión belüli szakadások problémáját is – vélekedik Gordana Mijuk.
Hasonló aggodalmakat fogalmaz meg Lendvai Pál a bécsi Der Standardban: a demokratikus Európa túl sokáig túl keveset invesztált saját biztonságába és védelmébe. Kommentárjában Lendvai szintén utal az európai békeprojekt modelljére, amely a világszerte irigyelt jólét megteremtése révén sikertörténetté vált.
Bárhogyan is alakul az amerikai elnökválasztás, Európa megvédése nem lesz kiemelt célja a megosztott amerikai társadalomnak – hangsúlyozza Lendvai, aki szerint ezért a demokratikus Európa túlélése érdekében fontos lenne a katonai gyengeség leküzdése. Európának olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy saját fegyverszállításaival képessé tudja tenni Ukrajnát önmaga megvédésére Oroszországgal szemben – hangsúlyozza. A veterán elemző az európai biztonság és védelem szempontjából bátorító jelzésnek tartja, hogy Ursula von der Leyen marad az Európai Bizottság elnöke, António Costa kerül az Európai Tanács élére, míg Kaja Kallas lesz az új kül- és biztonságpolitikai főképviselő. Felhívja a figyelmet arra, hogy von der Leyen erőteljesen hangsúlyozza az EU katonai hatalommá válásának a fontosságát, valamint egyértelműen elítélte Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, Vlagyimir Putyin rosszban sántikáló szócsövének a „megbékítési misszióját”, és hogy ez az Európai Parlament túlnyomó többségének a véleményét is tükrözi.
Végül megemlítem, hogy a Guardian terjedelmes interjút közölt a minap Tarr Béla filmrendezővel, akinek az alkotásaiból retrospektív bemutatósorozatot tartanak ezen a nyáron a BFI Southbank londoni moziban. A művész 2011-ben felhagyott a filmkészítéssel, és külföldön él. Fiatalokkal foglalkozik, de úgy fogalmaz, hogy nem oktatni akarja őket, hanem felszabadítani. Rávenni őket arra, hogy legyenek önmaguk, legyenek szabadok, „legyenek forradalmibbak, mint amilyen én voltam”.
