Hallgatva az idők szavára és fegyelmezetten tudomásul véve, hogy a Nyugat hanyatlik, sőt Németország már egyenesen nem létezik, más úti célt kerestünk. Így jutottunk el két hete Albániába. Mi baj lehet? Schmidt Mária még nem említette, hogy ott is valami zűr lenne, szóval megkockáztattuk.
26 fok, süt a nap. Ezt még Enver Hodzsa sem tudta elrontani évtizedek alatt, miközben egy európai Észak-Koreát építgetett, először a szovjeteket, aztán már kínaiakat is kiátkozva. Innen szép nyerni, csak nem egyszerű. Az albánok egy jelentős része külföldön él vagy egy ideig ott dolgozik, részben ez tartja el az országot. Tiranában nőnek ki a földből a toronyházak, alattuk a jól szervezett káoszban zajlik a közlekedés, elsősorban a dudálás segítségével. A világ összes 10 évnél öregebb Mercédesze már ott van, köszönik, még egy darabig elketyegnek. Az ember aztán gyorsan eldobálja az előítéleteit, még egy vidéki városban is ugyanolyan jó szállások közül válogathat, mint bárhol Európában, az éttermek, kávézók Dél-Olaszországban is jól mutatnának, ahogy a helyiek mentalitása, tempója is rokonságot mutat Európa bármely mediterrán népével. A kontrasztok persze nagyok, bele lehet futni harmadik világbeli környékekbe, de még ott is vendégszerető, segítőkész embereket talál az utazó. Barátainknak köszönhetően nem csak oda jutottunk el, ahova a turisták járnak.
Az Európai Unión kívül is van élet, pedzegetik itthon időnként az állampártnál. Van. Én sem egy másik bolygón jártam. Valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, hogy kb. így nézne ki Görögország, ha már 40 éve nem ömlene oda az uniós pénz. És még így is vannak soha be nem fejezett épületek, életveszélyes utak, szeméthegyek és kóbor kutyák, ahogy Albániában. Az európai adófizetők végtelennek látszó pénze és a piszok mázli a turisták millióit vonzó csodálatos szigetek miatt, ezek tudták kiemelni a Balkán átlaga fölé a görögöket. De csak éppen hogy. Ezen nagyjából azt is le lehet mérni, hogy egyes helyeken milyen hatékonysággal használták fel a pénzeket. Ezért a tapasztalatért nekünk sem kell a szomszédba menni.
Szóval, kedves hallgatóink, nyugodtan látogassanak el Albániába, olcsóbb, mint Horvátország, nincsenek ugyan autópályák, de még az utolsó restiben is jobb kaját adnak, mint bárhol népszerű és mostanra igencsak elkényelmesedett déli szomszédunknál, ráadásul jóval olcsóbban. Aztán kérjenek ki egy rakit, gyorsan dobják be a felest és így, kellemesen eltompulva adjanak hálát azért, hogy még nem raktak ki minket abból a klubból, aminek előnyeit már 18 éve élvezhetjük.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2022. november 8-i adásában hangzott el.
