Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Orbán Viktor gyakorlatilag egyetlen témát talált: Ukrajna. Pontosabban: Ukrajna mint fenyegetés. Ukrajna mint ellenség. Ukrajna mint a magyar választások sötét háttérhatalma. A kampány középpontjában nem a magyar egészségügy, nem az oktatás, nem a vasút, nem az infláció, nem a költségvetési hiány áll, hanem egy háborúban álló ország, és annak elnöke, Volodimir Zelenszkij.
Ez önmagában is bravúr. Olyan politikai mutatvány, mintha valaki polgármester-választáson a Mars kolonizációjáról beszélne, miközben a városban nincs ivóvíz.
A magyar gazdaság finoman szólva sincs csúcsformában. A költségvetés lyukas, az uniós pénzek jelentős része továbbra sem érkezik. A beruházások akadoznak. A fogyasztás gyenge. De erről alig esik szó. Miért?
Az egyik lehetséges válasz prózai: mert erről könnyebb beszélni. A magyar gazdaság számai makacs dolgok. Az inflációt nem lehet átkeretezni hősi eposszá. A hiány nem válik nemzeti identitássá. A stagnálásból nehéz mítoszt gyártani.
Egy külső ellenségből viszont mindig lehet.
Ha a kampány arról szól, hogy Brüsszel, Soros, migránsok, gender, akkor az egy ideológiai küzdelem. Ha arról szól, hogy Zelenszkij beavatkozik, fenyeget, zsarol, akkor az már szuverenitási harc. És szuverenitási harcban a számok nem számítanak, csak az érzelmek.
De van egy másik, kevésbé ironikus, inkább stratégiai magyarázat is. Ha a választás tétje nem az, hogy milyen állapotban van az ország, hanem az, hogy „háború vagy béke”, „Brüsszel vagy Magyarország”, „Zelenszkij vagy Orbán”, akkor a szavazás átalakul. Nem kormányzati teljesítményről szól, hanem lojalitásról.
És ebben a műfajban Orbán Viktor verhetetlen.
Csakhogy van ebben valami furcsa, már-már groteszk. Egy szuverén ország miniszterelnöke úgy kampányol, mintha egy másik ország elnökét akarná leváltani. Mintha a magyar választók dönthetnének arról, ki vezeti Ukrajnát. Mintha a magyar szavazólapon két név szerepelne: Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij.
Közben pedig a valódi kérdés valahol máshol van.
Lehet, hogy egyszerűen nincs más mondanivaló? Lehet, hogy a hazai pálya túl csúszóssá vált? Lehet, hogy könnyebb egy külső konfliktus árnyékában politizálni, mint szembenézni azzal, hogy tizenhat év kormányzás után az ország fáradt, a gazdaság kifulladt, a költségvetés pedig egyensúlyát vesztette?
A helyzet lassan az, hogy a magyar választók nem tudják: országgyűlési választásra készülnek, vagy külpolitikai népszavazásra. Csak éppen itt, elvileg, Magyarországról kellene szólnia a kampánynak.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. március 3-ai adásában hangzott el.