Mit tegyenek, ha egyszer arra ébrednek, hogy hirtelen nem tudják, hogy ki a miniszterelnök?
A hétvégén arra ébredtem Szlovákiában, hogy nem tudom ki a miniszterelnök. Aztán délután kiderült, hogy most pár hónapig Ódor Lajos lesz, őt kérte fel az államfő, az eddigi kormány bukása után az őszi választásokig. Hogy valóban tud-e kormányt alakítani, az majd kiderül a pozsonyi parlamentben.
Nem tudja, ki az az Ódor Lajos? Semmi gond, sok szlovák sem. Amúgy egy elismert magyar nemzetiségű közgazdász, a szlovák jegybank eddigi alelnöke, szokták a szlovák euró atyjának is hívni a sajtóban. Egy technokrata, ahogy mondani szokás.
Tehát kortyolgattam a kávémat, közben kinéztem az ablakon a kis kelet-szlovákiai város utcájára és a következőket tapasztaltam: minden úgy zajlott, ahogy zajlani szokott. Emberek jönnek-mennek, nyitva a bolt, a szomszéd kórházba ki-be jár a mentőautó, az ég kék, a fű zöld. Ja, és már régen költhetik azt az uniós pénzt, amire mi még csak várunk, és amiről havonta egyszer Navracsics Tibor rezignáltan belemondja a kameréba, hogy most aztán már tuti, hogy jön! Magyarországon már egy teljes generáció cseperedik fel úgy, hogy nem látott mást hatalmon, mint Orbán Viktort. A közvélekedés is az, hogy „de legalább nálunk milyen stabil a politikai rendszer!”, meg „ezek bár lopnak, de legalább kormányozni tudnak!”. Nincsenek viták, nincs tökölés kompromisszumok hajszolásával.
Felmerül a kérdés, hogy ettől mi akkor most leköröztük például az említett Szlovákiát? Sajnos nem, ahogy a régió többi országát sem, sőt, egyre több mutatóban kerülünk a második helyre. Hátulról. Szóval, ha egyszer arra ébrednek, hogy hirtelen nem tudják, hogy ki a miniszterelnök, akkor feküdjenek nyugodtan vissza, nem történt semmi komoly.
Sőt, akkor lenne jó csak igazán.