A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli a putyini szörnyállam brutalitását és cinizmusát. Orbán Viktor, aki egykor a kivégzett és titokban elföldelt Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt, most hallgat. Elárulta önmagát is.
Ismerjük ezt az eljárást, a világon mindenütt volt rá példa, évezredekre visszamenőleg. Nem elég az ellenfelet elpusztítani, az sem mindegy, mi legyen a testével. Talán még erősebb üzenet a többieknek.
A Gulágra küldött, ott megkínzott és megsemmisített Alekszej Navalnij földi maradványaira egyelőre hiába várnak hozzátartozói. Igazából mindegy is, hogy van-e praktikus oka a színjátéknak. Putyin azt üzeni: még a halál sem szabadít fel.
1958 június 16-án hajnalban három embert vezettek elő a Kisfogház udvarára a Kozma utcában. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. Először a forradalom miniszterelnökét akasztotta fel a hóhér, majd következett Maléter és Gimes. Ott helyben elásták őket, kátránypapírba göngyölve, összedrótozva. 1961-ben ugyanilyen sunyin kihantolták a testeket, átvitték az Új köztemető egyik eldugott szegletébe, ahol arccal a föld felé, hamis nevek alatt újra elásták őket. 1989-ig kellett várni, hogy méltó módon nyugodhassanak.
Egyik rendszer sem tart örökké. Navalnij halála nem holnap fogja bedönteni, amit Putyin és a KGB-s sleppje évtizedek alatt felépített. De eljön a nap, amikor egy másik generációnak erőt adhat az a bátorság, amivel Navalnij visszatért Oroszországba, bár pontosan tudta, hogy a halálba megy.
A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli ennek a putyini szörnyállamnak a brutalitását és cinizmusát. A magyar miniszterelnök, aki egykor Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt és elzavarni készült az akkor már szedelődzködő szovjeteket, most hallgat. Elárulta önmagát is.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2024. február 20-i adásában hangzott el.
