„Vöröskarom megjelent a parancsnoki szoba ajtajában. Piszkos Fred, aki eddig mindenkinek hátat fordított, gáláns meghajlással szalutált, és olyan volt, mint egykor ünnepelt, vidéki színészek, amikor elhatalmasodik rajtuk az aggkori elmegyengeség.”
(Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)
Orbán egyre inkább úgy fest, mint, aki egy Rejtő regényből lépett elő. Jobb kocsmákból, pláne a báltermekből már kinézik, csak akkor engedik be, ha kötelező a részvétel. Simlis figura, már többször átvágott mindenkit, „mindig kavarja azzal a csavaros eszével”.
Ettől persze ő nem szontyolodik el, összehozza a saját asztaltársaságát. Az amerikai gyalogos, a francia őrvezető, az angol géppuskás nála nincs jelen, de gyanús, hogy az orosz hússaláta igen. Én nem kérdezem, te mit művelsz otthon, te sem teszel fel kérdéseket nekem, ez az alapja. Meg persze a jó öreg biznisz. Állami és magán. Egyikről sem tudunk sokat, utóbbiról szinte semmit.
Benéz azért néhány bukott politikus nyugatról is, ők is hálásak, hogy tőlük sem kérdeznek semmit. Biodíszletek Erdogan és a közép-ázsiai diktátorok mögött. Orbán válogatott legénysége nagy munkabírással dolgozik, hogy még véletlenül se tudjunk távolodni az oroszoktól, energetikai függőségünket rendületlenül betonozzák, Pakson szó szerint. A helyzet bája, hogy az asztaltársaságnak – beleértve az orosz hússalátát is – csak azért ennyire fontos magyar pajtásuk, mert a már említett bálterembe még bejárhat időnként, hogy kavarjon.
Ide a belépés díjtalan volt, de a kilépésünk egyre kevésbé bizonytalan.
Kárpáti Iván jegyzete a 2023. augusztus 22-i Esti gyorsban hangzott el.