„A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!” – posztolta a fb-on Orbán Viktor, illetve akik az oldalát kezelik. Mindezt azután, hogy a szomszédos országok közül néhányban hivatalosan is zokon vették a nagy-magyarországos sálját, amivel a nyakában Dzsudzsákot lapogatta.
Nehezen értelmezem ezt az üzenetet. Egyrészt pontosan tudta – mert nem először fordult ilyen elő –,, hogy amikor a környezetében megjelenik a Nagy-Magyarország-ábrázolás valamilyen felületen, az reakciót vált ki a szomszédos országokban. Ez soha nem véletlen, a saját közönségének sokat jelent, másnak pedig már régen nem akar megfelelni. A félreértések tisztázása végett: aki nem ragaszt az autójára ilyen matricát, az is magyar és érezheti azt, hogy a trianoni béke tragédiák egész sorát zúdította ránk, és később egész Európára is. Azt pedig csak halkan teszem hozzá, hogy nem árt azt is ismerni és megérteni, mi vezetett ehhez, remek történészi munkák állnak a rendelkezésre azoknak, akik nem YouTube-sámánok legendáinak akarnak hinni.
Térjünk vissza az idézett miniszterelnöki poszthoz, amiből úgy tűnik, hogy az utcai harcos Orbán mégsem áll bele teljesen a „Nem!Nem!Soha!” tematikába, amit egyrészt üdvözlök, másrészt hazugnak gondolok. Kicsit revizionista vagyok, kicsit sajnálom, hogy nincs tengerünk, kikacsintok a bázisom jobbszélének, aztán úgy csinálok, mintha felelős miniszterelnök lennék egy európai uniós tagállamban, tehát valamennyire elveszem az élét.
Ami viszont a legkevésbé érthető, az „a foci nem politika” megállapítás. Az, hogy ezt ő kimondja és témává emeli, eleve átkerül az egész a politikai térbe. Persze vannak olyanok is, akik valódi téttel visznek politikát a fociba. Az iráni válogatott nem énekelte el a himnuszt, csapatkapitányuk pedig nyilatkozatban állt ki a meccs előtt az elnyomó rezsim ellen tüntető honfitársai mellett. Nem mellesleg ez nem a szokásos habkönnyű PR-fogás, kiüresedett jóemberkedés, ami már kötelező eleme a meccseknek. Itt emberek szó szerint az életüket kockáztatják, és nem olcsó népszerűségre vadásznak, ahogy azt egyesek a VIP-páholyban teszik, terített asztal mellett, testőrök védelmében, szotyit köpködve.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2022. november 22-i, keddi adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
