Bár még éves összehasonlításban összejött a gazdasági növekedés, megérkezett az első olyan negyedév, amikor már mínuszban vagyunk. A tankönyv szerint, ha ez megismétlődik, akkor már recesszió van. Ez nem meglepetés, a kérdés csak annyi, hogy hol a gödör alja és mikor koppanunk.
Az infláció nem látszik mérséklődni, sőt. Élelmiszerek drágulásában bárkit lenyomunk Európában. Eközben az ország energiaszámlája elviszi a GDP csaknem 10 százalékát, magyarul ennyi kerül ki a gazdaságból.
Nagy a baj, a hangos anyázás mellett, igyekeznek papíron mindent megcsinálni, amit az EU kér a pénzért cserébe. Nem verik nagydobra, de ismert és kipróbált fideszes arcok csöndesen járják a vidéket, még a kisebb településeket is, és magyarázzák, amit a központi direktíva előír nekik. Elismerik, hogy gond van. De ugye a háború, meg a szankciók, meg a csillagok állása. Amit választás előtt kiosztottak 1000 milliárdos tételben, azt éppen zabálja az infláció vagy már rég el is lett költve.
A kommunikációs bűvészkedés egyelőre működik, nem forrong az ország, a keménymag pedig pláne nem lázad. Felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között, ilyen választási ígéretek után és ezzel a valósággal, hogy nem tud az ellenzék előre törni. Nem tudom, mert nem nagyon látom őket. A DK magára zárta saját világát, árnyékkormányoz, tartja stabil pozícióit, amúgy meg igazodjon mindenki hozzájuk. A többiek lassan a mérési hibahatáron vannak. A kétfarkúak a jelenlegi felmérések szerint joggal kérhetnék, hogy egy választási szituációban, esetleg a többiek lépjenek vissza az ő javukra. A Mi Hazánk pedig addig nőhet, ameddig Orbán úgy látja, hogy az még neki jó, aztán őket is ledarálják.
Eközben a kormányban lassan csak milliárdosok ülnek, ki nyíltan az, ki megbízottak útján, de hamarosan kiderül, hogy széleskörű üzleti tapasztalataikkal mit hoznak ki ebből.
A rezsidémon ellen már régen nem elég, ha Németh Szilárd csúnyán néz és pacalpörköltet főz.
Kárpáti Iván jegyzete az esti gyors 2022. november 15-i, keddi adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
