A BÁRÓ ágyacskájában alszik, és álmában egy közönséges embert utánoz, aki úgy hortyog, mint egy iparos.
A GRÓF egy feszítővassal fölfeszíti a földszinti udvarra nyíló ablakot.
A BÁRÓ hortyog.
AZ INAS fölneszel a cselédszobában.
A GRÓF betolja az ablakot, és óvatosan bemászik az előszobába, tapogat.
AZ INAS. Ejnye, ki mászkál az előszobában? Kimegy az előszobába, ahol találkozik a gróffal.
AZ INAS, aki félreérti a helyzetet, és azt hiszi, hogy valaki bemászott az ablakon, lopási szándékkal. Hohó, maga disznó betörő, mi az, mi az?!
A GRÓF browninggal fejbe üti az inast, úgyhogy az meghal.
A BÁRÓ azt álmodja, hogy ébren van.
A GRÓF óvatosan, browningját maga elé tartva benyit a báró dolgozószobájába.
A BÁRÓ. Aoiá! Nyújtózkodik.
AZ INAS oszlásnak indul.
EGY POLOSKA. Bár a kék vért nem szeretem, de éhes vagyok. Megcsípi a bárót.
A GRÓF betörőszerszámait előszedi, és feszegetni kezdi a wertheimkasszát.
A BÁRÓ fölébred a poloskától.
A GRÓF kinyitotta a kasszát, és kiszedi a pénzt. A mágnásokat jellemző hanyag mozdulattal mellényzsebébe gyűri.
A BÁRÓ. Eeee… ájnye, ki áz, ki kotorász á szobámbán? Jean! Jean!
AZ INAS sajnálja, de meg van halva.
A BÁRÓ. So, der Dreckkerl, nem jön. Megnézem. Kiugrik a dolgozószobába.
A GRÓF az ablakhoz ugrik.
A BÁRÓ. Szó! Betörő! Konstábler! Konstábler!
RENDŐR az utcán. Tyű, ez a báró úr hangja! Az más, akkor megyek. Az ablakhoz szalad, ahol éppen akkor ugrik ki a gróf.
RENDŐR. Hopp csak, tata! Megfogja.
A GRÓF browningot ránt, de kicsavarják a kezéből.
Telefonálás. Rendőrök rohannak elő. A főkapitány is megjelenik. A gróf védekezik, verekszik, de nagy nehezen lefogják. A rendőrök felkutatják a szobákat, megtalálják a feltört wertheimot, az agyoncsapott inast. Kikutatják a gróf zsebeit, és megtalálják a pénzt.
FŐKAPITÁNY. Na, gazember, hát most lássuk, ki vagy?!
A GRÓF névjegyet szed elő. Gróf Mágnás vagyok, a Park-klubból.
FŐKAPITÁNY. Ehe… méhe…
A BÁRÓ. Ná, der Poldi. Alzo, mi jutottá áz eszedbe, Poldi, olyan hámár kéllétt a pénz? Ein Mordskerl, der Poldi. C’est inouï!
FŐKAPITÁNY. Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok, méltóságos uraim, de a helyzet oly nehéz, hogy mégis arra kellene kérnem méltóságodat, méltóztassék talán befáradni a kapitányságra, ahol megbeszéljük a dolgot.
A GRÓF. Hehehe! Hehe!
FŐKAPITÁNY megdöbbenve. Miért tetszik nevetni?
A GRÓF. Hehehe! Hehe! Nagyon jó. Mind be vannak csapva, uraim. Csak vicceltem.
FŐKAPITÁNY egy a földön heverő csekkre esik. Hebegve. He… be… be… hebe-berebe… Hebrebebehe…
RENDŐRÖK karban. Hebe… he… hebrehe…
FŐKAPITÁNY. Hehehe! Hehe! Nagyon jó. Csak viccelt. Az más. Hahaha! A rendőrökhöz. Na, maflák, hát mit álltok itt? Nem halljátok? A gróf úr csak viccelt.
RENDŐRÖK KARA.
A gróf úr viccelt,
A gróf úr viccelt,
A gróf úr viccelt csupán –
Csu-u-u-u-u-pán!
Hehe! Haha!
Hehe! De jól mulatunk,
Majd megfuladunk!
MINDNYÁJAN karba. Hehe! Mi hogy mulatunk! Mulatunk! Csuhaj!
KÓRUS. Tünk… Tünk… Hehehe… Csuhaj!
EGY RENDŐR megrúgja az inast. Hallja, mit csinál ilyen savanyú pofát? Nem hallja, hogy csak viccelt?
AZ INAS feltámad… Mulatunk! Mulatunk! Hehe! Csuhaj!
MIND.
Jaj de mulatunk!
Majd megfuladunk! Csuhaj!
A 22. §, MELY A HIVATALBÓL ÜLDÖZENDŐ CSELEKMÉNYEKRŐL SZÓL.
Mulatunk… fuladunk,
Fuladunk… mulatunk.
Függöny.
