Nos, a Valóság nagybácsi addig kedves rokona marad az önkénynek, amíg az uralni tudjon a valóságot, amíg az alternatív világ materiális és spirituális irányítása a kezében van. Ha ez a konstrukció megbomlik, repedezni kezd a diktatúra bástyája, és a réseken beszüremkedik immár nem az alternatív, látszat valóság, hanem annak földi mása: Valóság nagybácsi mintha ekkor felszállna a vonatra, amely nemsokára indul, de egyelőre csak áll a pályaudvaron és pöfög.
Minden diktatúra saját előfeltétele, sőt conditio sine qua nonja, hogy egy számára adekvát nyelvet és eszmét teremtsen. Másképpen szólva, minden autokrata rendszer saját valóságot teremt, melyhez elengedhetetlen eszköz a saját nyelv és eszme. Mármint a saját valóságteremtés eszközeiről beszélek, hiszen az önkényuralom a létező valóság fölé egy virtuális világot teremt, ha tetszik egy látszatvilágot, egy szimulakrumot. Enélkül ugyanis a hatalom akarása sikertelen marad, hiszen nem elég a népet leigázni, de a többségnek élhető alternatívát kell nyújtani, a híveket folyamatosan el kell látni ennek a látszatvilágnak a megélhetőségével.
Főképpen így van ez, ha a környező világ nem diktatúrák elegye, hanem épp ellentétesen: demokrácia. Márpedig pont ez a helyzet az EU és az USA esetében. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egy önkényuralom saját világot teremtsen, mert csakis ezen újvilág révén tudja a valóságot uralni, átformálni, és elhitetni a hívekkel, hogy a fehér az fekete, és fordítva.
Persze az alternatív valóság megteremtéséhez más is kell, mint új nyelv és alkalmazott eszme. Nem árt a jólét, a dübörgő gazdaság, a növekedés: ha ez keretezi a diktatúra kiépülését, úgy könnyebb a hívek és rajongók millióinak beadni, hogy a diktatúra új valósága a létező világok legjobbika. Ehhez köllenek ellenségek, akik ellen harcolunk, akiktől megvédjük a lányainkat, asszonyainkat, gyermekeinket, mert hát a jóságos, ámde erős önkényuralom már csak ilyen: az alternatív valóság otthont kínál a híveknek, az egyetlen kérés, sőt elvárás, hogy ne a szemednek higgyél, hanem Vezérednek.
Amíg a diktatúra uralja a valóságot, amíg az ő nyelvén az ő „igazsága” működik, amíg félelmek és a magyarázatok, hitek és remények hozzá vannak bekötve, addig az önkény jól érzi magát. Mindent megkap, amit akar, rezsit csökkent, 13. havi nyugdíjat ad, kényelmesen megmondja, hogy mi a család, miben higgyél, vagyis: uralja a valóságot. Sőt: valóság nincs, az átírtuk, csakis a diktatúra álvalósága a valóság, az önkény „normalitása” a normalitás.
Nos, a Valóság nagybácsi addig kedves rokona marad az önkénynek, amíg az uralni tudjon a valóságot, amíg az alternatív világ materiális és spirituális irányítása a kezében van. Ha ez a konstrukció megbomlik, repedezni kezd a diktatúra bástyája, és a réseken beszüremkedik immár nem az alternatív, látszat valóság, hanem annak földi mása: Valóság nagybácsi mintha ekkor felszállna a vonatra, amely nemsokára indul, de egyelőre csak áll a pályaudvaron és pöfög.
De mi történik akkor, ha recesszió van, infláció van, árak a magasban, összeomlott a gazdasági Kánaán? Nos, akkor a diktatúra felpörgeti a nyelv általi hatalom mechanizmusát. Vagyis: a nyelvi varázslat lép a gazdasági „csoda” helyébe is, hiszen materialiter a Fidesz hívők is járnak boltba. Ideig óráig persze működik a varázs: továbbra is megvéd a Vezér, ő az egyetlen, aki békét akar, egyáltalán: az ő „valósága”, ha csak a hitben is, de még mindig az egyetlen valóság, hiszen az infláció oka is a szankció, meg Soros, meg az USA, meg a brüsszeli kommunisták. Ettől a perctől kezdve, amikor már pöfög Valóság nagybácsi vonata, még ugyan helyén marad az autokrácia, még fokozódik is a nyelvi bájital adagolása, de Valóság nagybácsi kezd elszakadni a diktatúrarokonságtól, már repedezik lelkében a diktátor unokaöccse iránt érzett nagy ragaszkodás.
És mit csinálnak eközben a szolgálattevő Gigafonosok, akik eddig is szórták az igét, sőt, ők adták meg az Értelmező Szótár jelentéseit is, persze a FŐ Szerkesztő útmutatásai szerint.
„Pócs János azt mondta a minap, hogy Brüsszel most rosszabb, mint a kommunizmus, nagyobb a diktatúra. Pócs János tévedett. Illetve csak félig. Mert ma az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint volt a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig „csak” ennek az Egyesült Államoknak a kilóra megvett slapaja.
S mindez természetesen a „birodalmi” Amerika. A „nemzetállam” Amerika nem ilyen, ezért lenne mindennél fontosabb, hogy fordulat jöjjön odaát, s ezt a „demokrata” deep state-t, ezt a szemétdombot eltakarítsák a nemzetállami Amerika normális milliói. (…)
Mielőtt végleg felszámolják a nemzetállami létet ott és Európában is. Mert vegyük észre végre: a vallási identitást már felszámolták, volt rá idejük, a nagy francia forradalommal és a felvilágosodással kezdték. A nemzeti identitás felszámolása a második világháború után kezdődött a globális tőkés világgazdaság győzelmével, és Nyugaton igen előrehaladott állapotban van. S immáron belekezdtek a nemi identitás felszámolásába is, erről szól az egész LMBTQ-elmebaj, -hisztéria és -pöcegödör.” (Magyar Nemzet)
Nos, Bayer gigafonos ma odáig ment, hogy az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig kilóra meg van véve. Ebben voltaképpen sok új nincsen, csak annyi, hogy a fröcsögés, gyűlölet, a „szövetséges” USA és Brüsszel, a globális világ nemzetállamokat felszámoló hadcsapatait, immár a kétségbe zuhant, bár verbaliter még mindig gőgös és magabízó diktatúra Giga- és Megafonjai, Bayerek, Rákayk, Bencsikek, a „végső harcra” és háborúra hívják, persze, persze verbálisan, hiszen pontosan érzékelik (még a szerény Karmelita kolostorban is), hogy a valóság uralása kezd kicsúszni a kezük közül.
Persze, persze ez egy folyamat, ellenzék nincs, a szomszédban háború van, még ki tudnak vetni adót egy éjszaka alatt, csak már ott munkál a diktátorok lelkének legnagyobb rákfenéje: a valóságot már nem tudja uralni, hiszen nem ő diktál, és innentől kezdve ki van téve hívők és hitetlenek valóságérzékelésének. És a gazdaság, és a jólét, és a biztonság helyett nem lehet örökké nyelvi mágiában tartani egy népet.
