A nyelvpolitika úgy műköködik, hogy a nyelvileg „erősebb kutya b@szik”.
Történt pedig, hogy Orbán Viktor a következőket mondotta:
„Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott – mondta pénteken Veszprémben, az ActiCity Tánc- és Mozgásművészeti Központ ünnepélyes megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök, aki hozzátette: ez ma is így megy, egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat, a nemzeti kultúra és az európai értékek, a szuverenitás és ahogyan Brüsszelben mondják, az „ever closer union”, vagyis az egyre szorosabb egység. Korábban a kormányfő arról beszélt, hogy az európai államok együttműködése mindig nehéz és bonyolult dolog volt, és bár bukása után a római birodalom területét saját nyelvű és kultúrájú nemzetek foglalták el, megmaradt „egy álom, egy kísértés”, hogy újra egyesítsék, egy birodalomban fogják össze a hajdani Róma területeit, vagyis Európát.” (Népszava)
Ismeretes, hogy a felhorkanást az váltotta ki, hogy Orbán az Európát egyesíteni akarók sorába lazán bevette Hitlert is, igaz, hozzátette, hogy mindenki „más-más alapokon kívánata elérni az „ever closer uniont”. Eddig megvolnánk, kétségkívül a zsidók kiirtásán alapuló európai egység álma „más alapon nyugszik”, mint mondjuk a mai brüsszeli eurokratáké. Ez így igaz. Olyannyira igaz, hogy a kiváló történész, Ungváry Krisztián azon mód megvédte Orbánt:
„Ungváry Krisztián szerint viszont az elhangzott állítás történészi szemmel nem támadható, hiszen a miniszterelnök kihangsúlyozta: más-más alapon, de a felsoroltak mind európai egységről álmodoztak, s ezzel utal rá, hogy nem azonos minőségekről van szó, az pedig, hogy valaki diktatórikus alapon teremtette vagy próbálta megteremteni az egységet, nem cáfolja az alapállítást.” (Népszava)
Kétségtelen: a „más-más alapokon” orbáni fordulata valóban nem beszél azonos minőségű egységről, tehát lehet, hogy valaki demokratikus, lehet, hogy valaki autokratikus és lehet hogy valaki náci alapon álmodozik az európai egységről. Tehát ha Ungváry „szemantika védelmet” akart nyújtani Orbánnak, ez sikerült. Csak az az apró probléma, hogy Ungváry azt csupán azt nem érti, hogy egy ilyen felsorolás a politikai nyelvtan és propaganda nívóján más szinteken helyezkedik el, mint ahogyan a történész gondolja. Ugyanis a nyelvpolitika úgy működik, hogy a nyelvileg „erősebb kutya b@szik”. Magyarán, ha az egységesítés álmáról deliráló Orbán felsorolásának utolsó tagja Hitler, akkor itt nem az válik hangsúlyossá, hogy Hitler egységálma is egységálom, ráadásul egy „ever closer union”-ról, hanem az, hogy a zsidók kiirtására és Európa leigázására törő, milliókat kiirtó Hitler és a ma Brüsszele ugyanazt akarja: Birodalmat a szuverén nemzetállamok fölé. A döbbenetes az, hogy Orbán kommunikációs stábja ezt érti, a szakember meg nem.
De akkor lassan mondom, hogy világos legyen: Ha X arról beszél, hogy majd egyszer, ha meghal az anyukája milyen sírkövet fog neki rendelni, mert a társaságban éppen a sírkövek ízléstelenségéről folyt a szó. Y is megszólal, és ő azt mondja, hogy ha majd alkalom lesz rá, ő bizony megöli az anyját, mert annyira utálja, de ettől még lesz sírköve is, ha még rajta múlik. Könyörgöm: mind a ketten X is, és Y is, az anyjuk haláláról beszélnek, mégis, ha Z másnap az iskolában elmeséli a történetet, és csak annyi mond, hogy X és Y anyjuk leendő sírkövéről beszéltek, noha a mamák halálához különböző utakat vázoltak fel, akkor alig hiszem, hogy ha Ungváry történész véletlenül jelen lett volna mind a két eseten, akkor ne tenné hozzá, hogy a sírköveknél kissé nagyobb léptékű probléma az, hogy Y meg akarja ölni a saját anyját.
Utána esetleg még szót ejthet a sírkövekről is, hiszen arról is volt szó, sőt az is lehetséges, hogy a másnapi beszélgetés „fővonala” eleve a sírkövek formaproblémái voltak.
Retorikailag a lényeg az, hogy a „Hitler”, mint hívószó bevonja a jelentéskörébe a ma Brüsszelét, tehát a globalisták álma az Európai Egyesült Államok nem más, mint a hitleráj megvalósítása csak persze „más alapokon”. De az meg kit érdekel már? Nem is oly régen Orbán 120%-os híve Brüsszelről, mint Európa gázkamrájáról beszélt. értsük már meg: sem Orbán, sem a Fidesz nem fasiszta, csak éppen mindent használ akár a fasizmus nyelvéből is, ha érdekében áll. Erőtér, fajok, élettér, as you like it. Nem hiszem el, hogy ezt a kiváló történész, Ungváry Krisztián nem érti.
Alapkérdés: ráadásul Orbán ezt nem magánbeszélgetésben mondta, hanem a nyilvánosság politikai terében. Tehát ha ebben az Európa egyesítés-kontra nemzetállamok szuverenitása, Orbán által oly annyira kedvelt dichotómiában Hitlert a „globalista egyesítők” sorába rakjuk, mely sor végállomása momentán Brüsszel, akkor pont nem az a kérdés, amiben Ungváry megvédi Orbánt, hanem az, hogy ha a populizmusnak hagyjuk, hogy mindent mindennel összemosson, hiszen az Ungváry által kiemelt „más alapokon” a populizmus manipulatív nyelvén egy hangsúly nélküli, irreleváns megszorítás. Mert a lényeg az üzenet: az pedig úgy szól, hogy barátaim, egy Hitler által is szándékolt európai birodalmat akartok, mint ma Brüsszel, vagy pedig egy szuverén nemzetállamokon alapú rendszert, amelyet ÉN, Orbán Viktor képviselek, és fogok végrehajtani.
Az a döbbenetes, hogy tizenhárom év után, még mindig működik. Méghozzá egyre jobban a populista politikai nyelvbűvészet, influenszerek egész sora, sőt tudósok, politológusok magyarázzák, hogy a maffiaállam az nem diktatúra, a diktatúra meg nem az Orbán rendszere, hogy a békepártiság az egyik oldalon a háborúpártiság a másikon, hogy a trafik az nemzeti, és egyáltalán: Orbán nyelvpolitikája lett a nyilvánosság elfogadott Értelmező Szótára. A kisebbség elleni gyalázatos kampánytól a gyerekvédelemig mindent beveszünk, mint egy orvosságot minden reggel, és okos, jóravaló emberek is beállnak a sorba, hogy elmagyarázzák, hogy a fehér miért fekete, csak Te még nem érted barátom, mert a Soros kitömte a bukszádat.
Meg szeretném érni, hogy Viktor Klemperer klasszikus műve A Harmadik Birodalom nyelve visszakerüljön a könyvespolcra mint tudományos alapmű, és nem mint a mai világ kritikájának az alapkönyve legyen állandóan a kezem ügyében.