Tizenöt éve, 2005 júliusa és októbere között huszonkét beszélgetést folytattam az RMDSZ elnökével, miniszterelnök-helyettessel. Előtte egy évvel szövetségünk ismét – 1996/2000 után másodjára – tagja lett a kormánykoalíciónak (a Calin Popescu Tariceanu-kormányban); nota bene: miután az előző, Adrian Nastase által vezetett kormány idején (azt a parlamentben sorozatos megállapodások, úgynevezett protokollumok alapján támogatva) a mindeddig legjelentősebb eredményeket érte el az anyanyelvhasználat területén.
Ez is indokolta a beszélgetőkönyv összehozásának tervét, de legfőképpen az, hogy érdekelt: az immár a legmagasabb tisztségre jutott, ilyen értelemben – akárki akármit mond – történelmi személyiséggé vált romániai magyar politikus hogyan látja („legbelülről”) azt a világot, amelyet mi, újságírók próbálunk olvasóink számára érthetőbbé, lakhatóbbá tenni, hogyan egyezteti össze a politikai erkölcsöt a magánerkölccsel, hogyan látja nemzeti kisebbségünk lehetőségeit, esélyeit – egyszóval a legfelelősségteljesebb pozícióból hogyan viszonyul a mindannyiunkban megfogalmazódó elvi vagy gyakorlati, általános vagy konkrét kérdésekhez.
Igen, ez másfél évtizede volt – a könyv Markó Béla akkori szemléletét, tapasztalatait, meglátásait, véleményét tükrözi. Újraolvasva, egyre erősebb a véleményem, hogy mindezek tanulságosak, hasznosak, megfontolandóak lehetnek ma is, amikor szövetségünk sok szempontból hasonló helyzetben lehet, mint 2004-2005-ben volt.
Álljon itt, külön bevezetés és befejezés helyett A lábujjhegyre állt ország (a címet Markó Béla adta az interjúkötetnek) címoldala, előszava, majd a beszélgetőtársak szakmai életrajzai (2005-ben!).
A LÁBUJJHEGYRE ÁLLT ORSZÁG
MARKÓ BÉLÁVAL BESZÉLGET ÁGOSTON HUGÓ
PALLAS-AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ
Csíkszereda, 2005
A fotókat készítette Mihály László
© Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2005
AZ OLVASÓHOZ
A beszélgetéseket, amelyeknek a szövege itt olvasható, a 2005. esztendő áprilisa és októbere között folytattuk. Más helyzetben az újságíró talán nem kezdeményezte volna az interjúkötet elkészítését, a politikus talán nem fogadta volna el számos teendője közepette, hogy mintegy két tucat alkalommal időt szakítson a félórás-órás társalgásra. Az új évezred elején azonban a romániai magyarság – amelynek különböző módon mindketten ügyeletesei vagyunk – különleges és meghatározó helyzetbe került. Érdekvédelmi szervezetünk, a választói bizalom alapján, ismét elkötelezte magát a kormányzás mellett, Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke személyében pedig először van a román kormánynak magyar miniszterelnök-helyettese.
A magas tisztség nem feltétlenül jelent eltávolodást a közösségtől, különösen ha egy erős akaratú, konok munkabírású, az állandó tájékozódásra és kapcsolattartásra sokat adó vezetőről van szó. A személy, az egyedi ember azonban háttérbe szorulhat a politikus és a miniszter mögött.
Ennek a könyvnek az a célja, hogy Markó Bélában bemutassa ezt a személyt, az egyedi embert. A maga sorsával, örömeivel és gondjaival, bizonyosságaival és kételyeivel. Értelmiségi habitusával, amelyet nem utaltak háttérbe a magában kifejlesztett politikusi erények sem.
A beszélgetéseknek, Bukarestben, két színhelye volt: a Szövetség Avram Iancu utcai székháza, illetve a miniszterelnök-helyettesi iroda a Victoria téri kormánypalotában. Ennek ellenére nem volt ezekben a párbeszédekben semmi protokolláris, ünnepélyes vagy szertartásos; feszültséget is legfeljebb az idő szorítása okozott. Nem volt sem titkolózás, sem bizalmaskodás, sem kimértség, sem összekacsintás. A párbeszéd átírásakor gondot csupán az élőbeszéd ritmusának és hangulatának megőrzése, közvetítése jelentett.
Szeretnénk, ha az olvasó úgy követné figyelemmel ezt a szabad beszélgetésekből összeállított füzért, mint egy közösségi szolgálatra kiválasztott ember töprengését – és mint annak a tanúságát, hogy akárcsak a könyveknek, a politikusoknak is megvan a maguk sorsa.
Ágoston Hugó
MARKÓ BÉLA ÉLETRAJZA
1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen.
Tanulmányai
1970-ben érettségizik a Kézdivásárhelyi Líceumban;
1970 – 1974 magyar–francia szakot végez a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán;
1971 – 1973 a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör elnöke.
Szakmai tevékenysége
1974 – 1976 francia nyelvet tanít a marosszentannai általános iskolában;
1976 – 1989 a Marosvásárhelyen megjelenő Igaz Szó című irodalmi folyóirat szerkesztője;
1990 – 2005 az Igaz Szó utódának, a Látónak a főszerkesztője;
1978-tól a Romániai Írószövetség tagja;
1990-től a Magyar Írószövetség tagja;
1990 – 1996 a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának titkára;
1990 – 2000 a Romániai Magyar PEN-csoport főtitkára.
Politikai tevékenysége
1989 a Maros megyei RMDSZ alapító tagja;
1989 – 1990 a Maros megyei RMDSZ alelnöke;
1990 – 1991 az RMDSZ országos elnökségének tagja;
1990-től: Maros megyei szenátor;
1990 – 1992 a Szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja;
1992: az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke;
1992 – 1996: a Szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja;
1993-tól: az RMDSZ elnöke (újraválasztva 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban);
1996-tól: a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja;
2004 től: a Román Kormány oktatásért, művelődésért és európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettese.
Írói tevékenysége
Megjelent szépirodalmi munkái
A szavak városában (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1974)
Sárgaréz évszak (Versek, Dacia Kiadó, Kolozsvár 1977)
Lepkecsontváz (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest1980)
Az örök halasztás (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1982)
Szarka-telefon (Gyermekversek, Ion Creangă Kiadó, Bukarest 1983)
Talanítás (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1984)
Friss hó a könyvön (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1987)
Mindenki autóbusza (100 szonett, Magvető Kiadó, Budapest 1989)
Égő évek (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1989)
Olvassuk együtt (Verselemzések, Albatrosz Kiadó, Bukarest 1989)
Tücsöknóta (Gyermekversek, Ion Creangă Kiadó, Bukarest 1990)
Kiűzetés a számítógépből (Versek, Kriterion Kiadó, Bukarest 1991)
Kannibál idő (Válogatott versek, Könyves Kálmán Kiadó – Széphalom Könyvműhely, Budapest 1993)
Érintések (Versek, Széphalom Könyvműhely, Budapest 1994)
Karikázó idő (Gyermekversek, Antológia Kiadó, Kecskemét 1996)
Az erdélyi macska (Esszék, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 1999)
Ha varázsló lennék (Gyermekversek, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 2000)
Szétszedett világ (Összegyűjtött versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2000)
Költők koszorúja (Szonettkoszorú, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 2002)
Szerelmes szonettkoszorú (Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 2002)
Balkáni fohász (Versek, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 2003 )
Notes on a happy pear tree (Pont Kiadó, Budapest 1999)
Versgyűjtemény francia fordításban Comme un échiquier fermé (Éditions Ibolya Virág, Párizs 2000)
Politikai tárgyú kötetei
A feledékeny Európa (Beszédek, előadások interjúk; Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000)
Önállóságra ítélve (Beszédek, előadások, interjúk; Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2002 )
A magyar dilemma (Előadások, tanulmányok, beszédek, interjúk, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda 2004)
Díjai, kitüntetései
1974 a Marosvásárhelyi Írói Társaság költészeti debütdíja
1980 a Romániai Írószövetség költészeti díja
1990 Füst Milán-díj (Magyarország)
1991 Déry Tibor-díj (Magyarország)
1994 József Attila-díj (Magyarország)
1996 Bethlen Gábor-díj
2004 a Magyar Köztársaság Nagykeresztje
Idegen nyelvek: francia felsőfokon, angol, orosz alapfokon
Családi helyzete nős, felesége Kós Anna, a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztője; három gyermeke van: első házasságából Markó Enikővel Bálint (1975), egyetemi adjunktus a kolozsvári „Babeş-Bolyai” Tudományegyetemen, Eszter (1978), ügyvéd Bukarestben; második házasságából Balázs (2000).
Ágoston Hugó (1944) szerkesztő, közíró – a bukaresti A Hét alapító tagja (1970), tudomány rovatának szerkesztője, egyéves nyomdai korrektorság (1989) után főszerkesztő-helyettese (1990), majd főmunkatársa (2000); a TETT szerkesztője (1977); a nagyváradi Média alapító társfőszerkesztője (1992); a kolozsvári Krónika alapító főszerkesztő-helyettese (1999), majd főmunkatársa; a kolozsvári Provincia alapító szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja (2000). Jelenleg az Új Magyar Szó bukaresti napilap főszerkesztője.
Több ezer cikk szerzője, scifi- és tudományosesszé-kötetek összeállítója. Bukaresti élet, képek című könyve (Scripta Kiadó) 2000-ben jelent meg.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) alapító tagja, igazgatótanácsának tagja, 1997 és 1999 között elnöke.
Szakmai kitüntetései: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kacsó Sándor-díja publicisztikáért (1997), a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Hevesi Endre-díja tudományos ismeretterjesztésért (1997), a MÚRE nívódíja közéleti újságírói tevékenységéért (2002), a MÚOSZ Aranytolla több évtizedes eredményes újságírói munkásságáért (2005), a MÚRE örökös tagja (2005).