Vegyük át Budapest főpolgármesterének ünnepi videóbeszédét a Magyar Hangból, nem titkoltan azért is, hogy kiemeljük: a portál lapigazgatója, Lukács Csaba a nemzeti ünnepen Magyar Sajtódíjat kapott.
A főpolgármester a Facebook-oldalán tette közzé húszperces videóüzenetét, amit azzal indított: sajnos ma sem tudunk összemosolyogni ismerősökkel és ismeretlenekkel a városban. Eközben viszont a legfontosabb dolgokban, múltunkban és kultúránkban egyek vagyunk, valódi sorsközösség, mondta. Ez az egy év különösen hosszú idő volt, tette hozzá, miután csak a bizonytalanság a biztos. Mindenki arra vágyik, hogy visszakapjuk a régi, normális életünket, de a járvány a változás kényszerét teremtette meg, „az új, másfajta hétköznapiság kiindulása csak az együttműködés és az együttérzés lehet.”
A csendes és szelíd többség kapcsán feltette a kérdést, nyertese-e az elmúlt tíz évnek, lett-e több szabadság és béke. Karácsony úgy látja, nem. Kettészakadt az ország, mert módszeresen kettészakították, a régi módszer alapján: oszd meg és uralkodj. A kérdés az, meddig hagyjuk, és hogyan vetünk neki véget. „Újra kell egyesítenünk Magyarországot” – mondta.
A megosztottságról hosszan beszélt, Gulácsi Péter, Tóth Krisztina, de Lovasi András esetét is felhozva. „Látjuk, mit kapott a nemzeti fociválogatottunk kapusa, mert azt merte mondani, hogy a család az család. Látjuk, mit kapott az írónő, mert azt merte mondani, hogy újra kell gondolni a kötelező olvasmányok listáját. És hogy hazabeszéljek, látjuk, mit kapott az ellenzékinek tartott rockzenész, mert egy kormánypárti jelöltet mert támogatni”, utalt arra, hogy Lovasi a támogatásáról biztosította Győrben Dézsi Csaba Andrást.
Karácsony idézte továbbá Széchenyi Istvánt, Krúdy Gyulát és Bödőcs Tibort, a szelíd forradalomra és a hidak építésére szólított fel, és kifejtette, most, tíz év után újra valóságosak az ellenfelek, míg korábban inkább képzelt ellenségekkel küzdöttek. „Olyan mélyen kell változtatni, hogy nevezhetjük ezt forradalminak is. Erre van szükség most, forradalomra, de nem kukaborogatós, erőszakosra, hanem szelíd forradalomra – fogalmazott.
„Arra kell figyelnünk, ami összeköt bennünket, és nem arra, ami elválaszt. A hidakra, és nem az árkokra. Ez a közóhaj most” – fogalmazott. Hozzátette: menjünk át egymáshoz, hidaljuk át a távolságot egymás között, ahogyan a ’48-asok tették.
