Ha a főnök ki nem talál valami trükköt, akkor jövő tavasszal választások lesznek. Ilyenkor, egy normális demokráciában, a szavazók a regnáló hatalom teljesítményét értékelik, és az eredménytől függően meghosszabbítják a mandátumát, vagy leváltják.
Nos elég hosszú lenne felsorolni a tíz éves Fidesz uralom összes gazemberségét, hogy csak az orbitális korrupcióra utaljak, de én most csak két fontos területre, közszolgáltatásra térnék ki, amelyek minden polgárt így, vagy úgy érintenek, és ezek az egészségügy és az oktatás.
Az elmúlt tíz év szinte egyetlen napja sem múlt el anélkül hogy a nagyérdemű ne értesült volna a magyar egészségügy siralmas állapotáról, a lepusztuló, eszközhiányos kórházakról, az orvosi elvándorlásról, amely odáig fajult, hogy a legújabb intézkedés szerint a betegellátást már orvosi diplomával nem rendelkező is elvégezheti.
Mindez persze nem érinti a rezsim kegyeltjeit, mert ők megengedhetik maguknak, hogy a szélsebesen kialakított magán egészségügy szolgáltatásait vegyék igénybe. Az egyszerű polgár meg ha netán műtétre, komolyabb beavatkozásra szorul, akkor álljon be a sorba és várjon hónapokat, éveket, ha túléli.
Ugyanezzel a siralmas helyzettel találkoznak a gyerekek és szüleik ha a lurkók elérik az iskoláskort. A tanárhiány ma már több ezres és az iskolák finanszírozása tele van buktatókkal. A pedagógus társadalom ugyan időnként lázadozik, de az nem éri el a rezsim ingerküszöbét.
Természetesen itt is létezik az elithez tartozó szülőnek menekülési út, hogy a csemetéiknek még csak találkozniuk se kelljen az alsóbb néposztályok gyermekeivel.
És akkor az ún. cigány kérdésről még szó sem esett, nevezetesen arról hogy a romák újabb generációinak hátrányos helyzetét az iskolarendszer mindig újratermeli.
Ez csak két, de igen fontos, a jövőt meghatározó példa arról a csődről ahová a Fidesz rezsim juttatta az országot.
Mondom, normális demokráciában az ilyen “teljesítményért” a választók büntetni szoktak, na de hol vagyunk mi a normalitástól?
Jövőre (talán) kiderül.
Forrás: Újnépszabadság