Annak idején Olasz- és Németországban egy pusztító háború, majd az azt követő gazdasági összeomlás után, egy-egy hatásosan szónokoló diktátornak köszönhetően, győzött a fasizmus, amely aztán tovaterjedt Kelet felé, így hozzánk is. Annak veresége után nyugaton mindenütt létrejött a modern liberális demokrácia. Míg a Kelet a szovjet típusú diktatórikus uralmat volt kénytelen elviselni.
1990-ben aztán Keleten is gyökeresen más lett a helyzet. Éppen hogy a diktatúra felszámolása, a nyugati liberális modell átvétele volt (lett volna) napirenden. Ez többnyire sikerrel is járt, kivéve Magyarországot, ahol két útkereső évtized után visszatért a meghaladni akart diktatórikus modell. A miértre, a “Miért pont nálunk?”-ra nyilván csak komplex magyarázatok vannak, mert az önfelmentő, a múltra, a szerencsétlen külső körülményekre utaló, örökös felelősség áthárító magyarázat biztosan zsákutca.
Az egyik ok alighanem az, hogy a kudarcos magyar történelem nyilván sokat ártott az egészséges nemzeti öntudat kialakulásának, ezért lelkiismeretlen kalandorok ügyesen kihasználhatták a részben ki nem élt nacionalista érzelmeket. Orbán egész hazug retorikája erre épít. Hogy ezt az elmulasztott, eljátszott alkalmat mikor és hogyan lehet pótolni, arra nyilván a jövő ad majd választ, de aggasztó, az a nemzeti történelmi tény, amely, némileg leegyszerűsítve, éppen az elszalasztott lehetőségek sorozataként értelmezhető.
Zsákutca??
Az EU történetének egyik legkomolyabb dilemmája előtt áll. Mit kezdjen az örökké okvetetlenkedő, a közös értékeket elutasító két renitens tagjával Magyarországgal és Lengyelországgal? A hiba akkor követtetett el, amikor a nagy keleti bővítés előtt még a régiek, nem fogadtak el egy olyan szabálymódosítást, amely megelőzte volna a mai zsákutcát, kizárta volna, hogy egy-két renitens tagállam túszul ejtse az egész EU-t. Most már sokkal nehezebb ezt utólag pótolni, de elkerülhetetlen lesz, mert ellenkező esetben az egész európai békeprojekt, amely a II. Világháború után jött létre, és amely, lokális konfliktusoktól eltekintve, soha nem látott hosszú békét és prosperitást teremtett Európában, veszélybe kerül.
Szomorúan kell konstatálnunk, hogy Magyarország már megint a rossz oldalon áll, a probléma, és nem a megoldás része.
Forrás: Újnépszabadság