Fergeteges Dés László-est a kecskeméti színházban, teljes nevén, ó, pardon: Katona József és Nemzeti (főleg utóbbi). A levegő odakint 40, bent 30 közeli, fokban és Celsiusban. Együtt pácolódunk sós levünkben az előadóval. Dés beköszön és megjegyzi: rég járt erre. Majd tudakolja: játsszák itt egyáltalán a zenés darabjait? A dzsungel könyve, Sose halunk meg, A Pál utcai fiúk? A válasz kórusban: nem!
Aztán jönnek sorban a számok, előbb az újak, később a régebbi slágerek. Majd egy csodás klarinétszólóban az Örömódát (az Európai Unió himnuszát) együtt dúdolja a közönség. A legvégén pedig a telt ház fölállva énekli vele a Pál utcaiak ikonikus fogadalmi dalát: „Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért?”
Utóbb már senki sem csodálkozik, hogy Cseke Péter, a hírhedten Vidnyánszky-fan direktor miért nem kapcsoltatta be a légkondit.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 36. számának Páratlan oldalán 2024. szeptember 13-án.
