A hazáját védő Zelenszkijt kiröhögi, a Fideszt és Magyarországot a rendszerváltás éveiben támogató Soros Györgyöt pedig háborús uszítónak nevezi az az Orbán Viktor, aki évek óta háborús, militáns retorikával tüzeli a híveit. Pedig ha van ezen a kontinensen háborús uszító, azt Orbán Viktornak hívják, és éppen azon munkálkodik, hogy megássa azt a sírt, ahol egy nemzet süllyed el.
Igaz, Orbán módszere nem új: kormányozni nem tud, de szájkaratéban erős. Éppen olyan, mint a magyar kommunisták voltak az 1940-es évek végétől, majd utánuk a szocialista „béketábor” vezetői a hidegháborúban.
A 2006-os választásra készülve Orbán Viktor ezt mondta a Fidelitas rendezvényén: „125 nap van hátra a választásokig. Én érzem a puskapor szagát, érzem, hogy mi van a levegőben, és higgyétek el, nagy dolgok vannak készülőben”.
2014-ben azzal a szöveggel kampányolt, hogy „a háborút még nem nyertük meg, de átmentünk hátrálásból támadásba”, később Churchillt idézve azt mondta: „Nincs pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, de nem találják el”. Majd ezzel zárta a 2014-es kampánybeszédét: „Mutassuk meg áprilisban, hogy erősek és egységesek vagyunk. Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk”.
Négy évvel ezelőtt a Van egy magyar Magyarország című tanulmány (szerzők: Magyar Hajnalka, Gulyás István, Kovács János, Világosi Emma) kimutatta, hogy Orbán nyilvános megszólalásaiban, évértékelőiben és kampánybeszédeiben évről évre nőtt a következő szavak használata: „csata, ellenség, felnyergel, felszerszámoz, háború, hadakozik, hadjárat, hadsereg, harc, határvédelem, katona, kilő, kitör, kivív, lövészárok, megszállás, megtámad, megvéd, nyergel, nyíltsisakos, rálő, rezsiharc, robbant, szabadságharc, támad, világháború”.
Orbán Viktor a pártpolitikai küzdelmek terepét harcmezőnek, a politikai aktivistákat és képviselőket harcosoknak, az egymással világnézeti szempontból (is) szemben álló pártok küzdelmét pedig háborúnak tekintette és nevezte, saját magát pedig „utcai harcosnak” minősítette nem is egyszer. És ennek az embernek van bőr a képén háborús uszítónak nevezni egy több mint 90 éves aggastyánt, azt a Soros Györgyöt, akinek a pénzén ő pártot építhetett, külföldön tanulhatott és megismerkedhetett annak a liberális demokráciának a működésével, amelyet aztán megtagadott. Soros György önmaga többet tett ezért az országért, mint Orbán eddigi parlamenti bólogatójánosai együttvéve.
Olvassák csak el az alábbi részletet a Kommunista Internacionálé elnökségének a „háborús veszélyről” hozott határozatából!
„Annak érdekében, hogy a béke megóvásáért a munkásság és a nagy néptömegek egységes akciói útján vívott harc valóban sikeres legyen, minden egyes országban a nemzetközi porondon szervezkedő közvetlen háborús uszítókra és az országon belül őket közvetlenül vagy közvetve támogató erőkre kell mérni a csapásokat”. Ez a mondat 1969-ben íródott, és tudjuk, mi lett a vége: a béketábor harminc év múlva fejjel beleállt a földbe.
Még van egy kis időnk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. június 16-án.
