Nem szaporítanám az Orbán Viktor fajelméleti fejtegetéséről szóló véleménycikkek sorát, már csak azért sem, mert én Orbánt nem tartom rasszistának, másrészt szerintem a tusványosi beszéde sem náci beszéd volt, hanem szimpla ökörség – elvégre Hungária „Prófétája” azt szokta meg, hogy az neki folyton kétharmadot hoz a konyhára, ha ökörségekkel traktálja a saját híveit.
Szóval véleménycikk helyett az Arcanum adatbázisból idéznék két szöveget, hátha Orbán sajtósai ezt a cikket elolvassák, és beteszik neki a napi sajtószemlébe: tanulni sohasem késő…
Elsőként következzék egy idézet Löwinger Sámuel: Germánia „Prófétája” – A nácizmus száz esztendeje című, 1947-ben megjelent könyvéből (143. oldal). „[Lagarde] véleménye szerint a németség nem a vérben, hanem az értelemben gyökerezik: ha vérségi alapon ítélnék meg az embereket, akkor ki kellene a németségből zárni Leibnitzet és Lessinget mint szlávokat, Handelt kelta származásáért, Kantot pedig skót eredete miatt. Erre pedig egyetlen német sem vállalkoznék. Egyébként pedig a germán vér is kevert: kelták, rómaiak, sőt bizonyos tekintetben a hunok is az ősök közé számítanak (…)”.
Ha a fönti idézet nem győzte volna meg Orbán Viktort arról, hogy tusványosi beszédét mily gyönyörűséggel dekódolták a magyar neonácik, hadd idézzek egy keményvonalas zsidógyűlölőt, Baranyay Sz. Gyulát, aki A zsidókérdés és megoldása című, 1923-ban megjelent művében ezt írta (91. oldal):
„A magyar faj – éppen úgy, mint minden faj – kevert, sőt, nagyon kevert. Ez a nagyon kevert faj ma az a bizonyos magyar faj. Ha a zsidóság beolvadt volna, vagy beolvad ebbe a nagyon kevert magyar fajba, akkor az még kevertebb lesz és akkor ez lesz a magyar faj. Ellenben ma a nagyon kevert magyar fajjal szemben áll a világ legtisztább faja, a zsidó faj. (…) Amíg svábjaink, tótjaink vagy horvátjaink, akik megőrizték idegenségük bizonyos fokát, mely csak negatív, holt tényekben nyilvánul meg, mint a családi név vagy esetleg a kiejtés és amelyek miatt magyarságuk ellen legkevésbbé sem lehet panasz, de amint csak ezért nem állíthatók oda fajmagyarokként, annál kevésbbé, sőt egyáltalán nem tehetjük meg ezt a tipikus faji sajátságokkal bíró zsidósággal, mert – idegenségükről itt nem is szólva – a zsidóság a magyarsággal szemben mindig ellenséges érzést és ellenséges viselkedést tanúsított és a magyarsággal való együttérzésének még tanúságát ezer év alatt soha sem adta. (…) Nem hirdetek gyűlöletet, hanem csak szeretetet, krisztusi szeretetet. De ezt a szeretetet én elsősorban a testvéri körben óhajtom. Ha nincs testvéri szeretet, akkor annál kevésbé lehet másik. Mindenki előbb szeresse szüleit, testvéreit, gyermekeit és rokonait, csak aztán az idegent. (…) Senki sem várhatja tőlem, hogy azt a bevándorolt galíciait, akire én egyénileg nem haragszom, úgy szeressem, mint azt a szerencsétlen magyart, aki testvérem”.
Orbán úr, remélem, segítettem megérteni, hogy mi a felháborodás oka. Imádkozzon, hogy az ön által felszított parázs ne borítsa lángba a hazát.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 28-án.
