Megdöbbentően furcsa egybeesés, hogy éppen november 9-én este, azaz a Kristályéjszaka évfordulóján tartották a budapesti Ráday utcai 2B Galériában azt a beszélgetést, amelyen Victor Klemperer világhírű művéről, A Harmadik Birodalom nyelve című munkájáról volt szó. Itt volt az ideje, hogy ez a munka újra megjelenjen, mert a Lukáts János által magyarított könyvet eléggé régen, 1984-ben adták ki magyarul. Ami ugyancsak megdöbbentő egybeesés, tekintettel arra, hogy Klemperer könyve lényegében Orwell 1984 című regényének filológiai megtámasztása, aládúcolása egy meghurcolt zsidó nyelvészprofesszor személyes tapasztalatai által.
Klemperer ebben a könyvében Adolf Hitler politikai felemelkedésének és a náci propaganda sikerességének titkát oda vezeti vissza, hogy Adolf Hitler és a náci propaganda mélységesen lenézte a népet. A Vezér felismerte, hogy a siker érdekében a néphez a nép szellemi nívóján kell beszélni, s mivel a nép a Vezér szerint teljesen hülye és feledékeny, a propagandának a legnagyobb hülyeségeket kell állandóan ismételgetnie, ugyanis a hülye nép ezeket a papagáj-módra ismételgetett hülyeségeket el fogja hinni, ezáltal a Vezér eléri a célját, azaz hatalmon marad annak érdekében, hogy további hülyeségekkel traktálhassa a hülye népet. A Vezér minél több gyermek nemzésére, megszülésére, felnevelésére és majdani harcba állítására utasította a családokat, miközben neki magának élete utolsó pillanatáig még felesége sem volt, gyermeket pedig nem nevelt. Mivel az általa lenézett nép őrajta nem kérte számon, hogy miért nincsen felesége és miért nem nevel tucatnyi gyereket, a Vezér hite megerősödött abban, hogy a nép tényleg hülye és feledékeny. Az eredmény ismert: háború, összeomlás, milliónyi halott. Ennek ellenére a Vezér kultusza neonáci körökben továbbra is töretlen.
Az említett könyvbemutatón Dési János beszélgetett Nádori Lídiával, Kiss Barnabással és Cseresnyési Lászlóval. Természetesen elmentem, hogy meghallgassam őket, hiszen olykor – ki tudja, miért – még mindig ellenállhatatlan törekvést érzek magamban arra, hogy jobban megértsem, mi történik velem szép szülőhazámban, Magyarországon. Megörültem neki, hogy telt ház volt. Előttem Závada Pál író ült, mellettem pedig Donáth László lelkész – úgy látszik, olykor ők is ellenállhatatlan törekvést éreznek magukban arra, hogy jobban megértsék, mi történik velünk szép szülőhazájukban, Magyarországon. Egyszer majd megkérdezem tőlük, hogy miért. Miben reménykednek még?
Ez a több mint hetven éve íródott könyv sok mindent megmagyaráz, hiszen Magyarországon, ha tetszik, ha nem, folyamatosan 1984-et írunk, 1984-et gondolunk és 1984-et mondunk. Ezt azért lehet tudni egy bizonyos körben. Nem tudom, hogy ennek a bizonyos körnek mekkora az átmérője. Néha attól tartok, hogy túl kicsi, máskor meg attól, hogy túl nagy. Ki tudja, melyik a jobb. Mindenesetre hazafelé, a 4-6-os villamoson láttam egy embert, aki éppen a Klemperer-kötet új kiadását olvasta. Drukkoltam is, hogy nem pártgyűlésre készül föl belőle.
Megjelent a Népszava Vélemény oldalán 2021. november 11-én.
