Hangérien ripablik
Nyilván tudják, hogy a címben megnevezett úr ki volt. Ha nem, akkor elárulom, hogyan szokás még nevezni: Nikola Zrinski Sigetski. Ha így sem menne (amit kétlek), akkor ideírom a magyarban meghonosodott nevét: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Aki 1566-ban éppen a mai napon, szeptember 7-én halt hősi halált a törökök ellen vívott, utolsó és reménytelen harc közben.
A mi magyar Zrínyi Miklósunk a származását tekintve horvát volt: annak a Karlo Karlović nevű horvát nagyúrnak az unokájaként jött a világra, akit ugyancsak a törökök mészároltak le egy csatában úgy hetven évvel a szigetvári hős halála előtt. Ugyanakkor Zrínyi Miklóstól a magyarságát elvitatni nem lehet: magyar főnemesként a magyar nemzethez tartozott, ahhoz a magyar nemzethez, amely nem tekintette a magyar nemzethez tartozónak a Szent Korona magyarként született, de nem nemesi jogállású alattvalóit.
Miért hozakodom most ezzel elő? Egyrészt persze az évforduló miatt, hiszen a horvát Nikola Šubić Zrinski örökre beírta magát a magyar történelem hőseinek névsorába. Másrészt persze azért is, hogy sokadszorra elmondjam (mert nem lehet elégszer elmondani): a középkori Magyarország soknemzetiségű, soknyelvű, multikulturális ország volt, amelynek lakosait egyvalami hozta közös nevezőre: a Szent Koronával megkoronázott magyar király alattvalói voltak. Számukra az identitásukat illetően nem az etnikai származás volt a döntő, hanem az, hogy melyik király országában éltek és milyen vallásúak voltak.
Ez az oka annak, hogy mennyire mélyen megvetem azt a (jobb híján nevezzük így) gondolkodást, amely az embereket már megint a származásuk szerint igyekszik megkülönböztetni, két csoportba különítve a Magyarországon élőket: „magyaremberekre” és „migráncsokra”.
Hány embert soroljak fel a magyar történelem nagyjai és hősi halottai közül, aki a származására nézve nem volt magyar, ám a magyar hazát szolgálta életében és halálában?
I. Károly, I. Zsigmond, II. Lajos, Hunyadi János… Aztán ott van az aradi vértanúk közül a szerb Jovan Damjanić, az osztrák Ernst Poelt von Poeltenberg, a német Aulich Florian Lajos, Georg Lahner, Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg és Joseph Schweidel. A tizenhárom aradi vértanú közül hatan nem magyarként születtek, de a magyar szabadságért haltak meg. Hasznos volna, ha az október 6-i megemlékezéseken a föntebb említett eredeti családnevükön esne róluk szó, mert meg kell tanulnunk: nincs homogén nemzet.
Természetesen félre lehet magyarázni a mondataimat, jól tudom, vannak olyanok, akik azt hiszik: az volna az aljas célom, hogy a magyarságot vegyem el a magyarságtól, holott dehogy, éppen ellenkezőleg. A magyarságot a multikulturális közeg és társadalom emelte, gazdagította és gyarapította. Ami romlást, hanyatlást, leépülést eredményez, az a bezárkózás, az elzárkózás, a kirekesztés.
Emlékezzünk hát meg Nikola Šubić Zrinskiről ma, a halála évfordulóján, s gondoljunk arra: a halála pillanatában talán horvátul jajdult fel – de magyarként áldozta fel az életét.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. szeptember 7-én.