Már csak szórványos lövöldözésekről számolnak be a Kazahsztánból érkező híradások mikor e sorokat írom, vagyis a január 6-áról 7-ére virradó éjszaka. De aligha tévedek nagyot, ha megkockáztatom a kijelentést: Moszkva a kazah zavargásokkal összefüggésben is erősítette pozícióját a posztszovjet Közép-Ázsiában, s a nagyhatalmak között.
Visszapörgetve az eseményeket, szokatlanul aprólékos leszek. Csak így érzékeltethetem, annak az ily módon kirajzolódó forgatókönyvnek egymáshoz illeszkedő részleteit, amit a Kremlben követtek az elmúlt másfél hétben a kazahsztáni helyzet kezelésére.
Vlagyimir Putyin orosz elnök Szentpéterváron, december 27-én, hétfőn találkozott Emomali Rahmonnal, Tadzsikisztán államfőjével. Ugyancsak az északi fővárosban, december 28-án, kedden, 13:35-kor fogadta Nurszultán Nazarbajevet, a kazah nemzet vezetőjét, az ország első elnökét. Ő azon a kedden még döntési pozícióban volt az országa biztonságával kapcsolatos ügyekben, továbbá egyik lányán keresztül befolyásolta a parlament munkáját, más rokonai révén pedig a gazdasági életet.
Ezt követően, még mindig kedden, 14:50-kor az orosz államfő a hagyományos év végi „kötetlen találkozón” vett részt a Független Államok Közössége (FÁK) országainak első embereivel. Pár nappal később néhányuknak szerepük lett a kazahsztáni események alakításában, de ekkor erre még aligha gondolt a külvilág. A hivatalos fotón látható sorrendben Azerbajdzsán, Örményország, Belarusz, Kazahsztán Oroszország, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán vezetőjének az orosz járványügyi főorvos tartott tájékoztatót a Coronavírus elleni küzdelem kérdéseiről. Ezért ugyebár érdemes volt egyeseknek órákat ülni a repülőn szilveszter előtt? Azért elhangzott néhány érdektelen kérdés, majd Putyin felszólította a videó-felvételkészítőket, hogy szedjék össze a kamerákat, mert a napirend szerinti más, kölcsönösen érdeklődésre számot tartót témák megvitatása következik.
A hatalmas teremben jelen volt Nurszultán Nazarbajev is, akit korábban a főorvosnő külön néven szólítva köszöntött, miközben mindenki mást együttesen állami vezetőként. Aztán csoportkép elkészítéséhez sorakoztak a résztvevők. Ekkor lezajlott egy apró intermezzo, amit az orosz állami tévé kamerája rögzített és esti híradójában bemutatott. Nazarbajev kisietett a képből, s valamit mormogott. A jelenetnek az volt az üzenete, hogy neki itt (már) nincs szerepe. Esküszöm, a „már”-t nem utólag magyarázom bele. Amikor a tévéadást láttam, azonnal szöget ütött a fejemben, hogy ezt most, így hogy, hiszen még december 1-jén az orosz elnök nem csak táviratot küldött Nazarbajevnek, de telefonon is köszöntötte abból az alkalomból, hogy harminc éve népszavazással választották köztársasági elnökké a kazahok.
Amúgy nagy vita nem lehetett ezen a december 28-i összejövetelen, hiszen negyven perc múlva, azaz 15:30-kor Putyin már négyszemközti megbeszélést folytatott Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajevvel, Kazahsztán tényleges államfőjével. Aztán mindenki hazautazott, kivéve a belarusz államfőt, Aljakszandr Lukasenkát, akivel egy nappal később, azaz december 29-én, szerdán még valamiről egyeztetettVlagyimir Putyin. Részletek nem ismertek, csak a találkozó ténye. Egyébként aznap és a következőkben más programjai bőven voltak az orosz elnöknek. Közülük bizonyára az egyik legfontosabb, hogy december 30-án, éjszaka 2 óra 30-kor telefonbeszélgetést folytatott Joe Biden amerikai elnökkel. A Kreml hivatalos kommünikéje szerint ennek fő témája az volt, miként lehetne jogilag is garantálni Oroszország biztonságát megakadályozandó a NATO további keleti irányba terjeszkedését, és a támadó rakétáknak az orosz határok közelébe telepítését.
Ismertek az előzmények az orosz fél által előterjeszett megállapodási javaslatokkal. A két elnök abban egyezett meg, hogy január 9–10 között Genfben, majd az Oroszország–NATO tanácsban január 12-én, Brüsszelben, továbbá január 13-án az EBESZ keretében kezdődnek meg a viták. Ezeket a két vezető személyes ellenőrzése alatt fogja tartani. Biden kijelentette, hogy Washington nem kíván támadó fegyvereket telepíteni Ukrajnába. (!) Az orosz fél a lehető legnagyobb, az orosz–amerikai kapcsolatokat „felrobbantó” hibának minősítette, ha Washington újabb szankciókat róna ki Moszkvára Ukrajna miatt.
Putyin 2022 első napjaiban is hívásokat bonyolított le. Január 2-án, vasárnap az Oroszország déli határai mentén befolyást szerzett török államfővel, Erdogannal, majd január 3-án ismét a tadzsik vezetővel, a posztszovjet Közép-Ázsia egyik fontos szereplőjével beszélt. Szintén erre a napra esett Kína, Oroszország, az Egyesült Királyság és Észak-Írország, az USA és Franciaország közös közleménye arról, hogy elsődleges feladatuknak tartják az atomfegyverrel rendelkező államok közötti háború megelőzését és a stratégiai kockázatok csökkentését. Az atomfegyvert csak védelmi célokra használják, s egyetértenek abban, hogy meg kell akadályozni további elterjedésüket.
Ezzel ugyebár már-már annulálódott a Kremlnek az a fenyegetése, amit mindenekelőtt Putyin többször hangoztatott az elmúlt időszakban: szükség esetén kénytelenek lesznek atomcsapással reagálni, ha a közelben olyan rakéta indítását érzékelik, amire már nem lenne idejük válaszolni. Egyúttal Washington (és Izrael) elvi garanciát kapott arra, hogy Oroszország és Kína nem teszi lehetővé Irán és Észak-Korea atomfegyverhez való juttatását. Úgy képzelem, hogy mindennek lehet akkora jelentősége a Nyugat szemszögéből, hogy Moszkvának is kapnia kellett valamit cserébe. A fentiek ismeretében aligha tévedünk nagyot, hogy az ügylet tárgya Kazahsztán lett. Pontosabban az, hogy Moszkva belátása szerint szilárdíthatja meg a korábbi és a jelenlegi államfő kettős hatalmi helyzetéből, az oligarchák kiszámíthatatlan uralmából, a szélsőséges iszlamista csoportok beszivárgásából az Oroszországra – nemkülönben a Kínára – egyre veszélyesebbé váló helyzetet.
A véletlen hozta-e így, esetleg az azóta menesztett kazah kormányfő ügyetlensége, netán ármány, vagy ez is be volt tervezve? Mindenesetre az egyébként energiahordozókban gazdag Kazahsztánban január 1-jétől megduplázták az üzemanyagok árát. Ennek hatására január 2-án tüntetések kezdődtek az ország délnyugati részén, amelyek gyorsan váltak országossá, s véres zavargásokba torkolltak. A tömeg állami és közigazgatási épületeket, rendőrségi posztokat foglalt el, pénz-automatákat, üzleteket, fegyverboltokat, járműveket fosztott ki és gyújtott fel. Az indulatok elszabadulásában szerepet játszhatott, hogy nagy feszültség alakult ki a fényűző életet élő rétegek, illetve az elszegényedett tömegek között. Az oligarchák egymás elleni harcukban is felhasználták az elkeseredett embereket.
Az öt milliárd dollárt elsikkasztott kleptokrata oligarcha, a börtön elől Ukrajnába szökött Muhtar Abijazov korábbi bankelnök azt állította, hogy a tüntetéseket az ő kijevi irodájából koordinálták. Ki tudja? Mindenesetre a január 5-i hivatalos adatok szerint csak Almatiban több mint 500 polgári áldozatot – köztük nőket és idős embereket – számoltak össze. A randalírozók felgyújtottak 120 gépkocsit, betörtek 400 üzletbe, kávéházba és irodába, vonatokat tartóztattak fel. Karhatalmi egységek tagjai és tüntetők egyaránt megsebesültek, sőt meghaltak. Hírek szerint két rendőrt lefejeztek, amiből azt a következtetést vonták le a hivatalos szervek, hogy külföldről érkezett, szélsőséges iszlamisták vegyültek a tömegbe.
A lényeg, hogy a helyzet határozott embert követelt. Tokajev kazah elnök végre átvehette a biztonsági tanács irányítását Nazarbajevtől, aki ismét repülőre ült, hogy most Moszkvába menjen – gyógykezelésre. Több családtagja, akik közéleti posztokon és az üzleti világban játszottak szerepet, Kirgizisztánba távozott. A minden hatalmat egy kézben összpontosított Tokajev azonnali intézkedései között szerepelt az üzemanyagok árának a korábbi szinten 180 napra történő befagyasztása, kijárási tilalom elrendelése, a kormány menesztése, jelentős karhatalmi egységek bevetése. Katonai segítséget kért az 1992 májusában Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán által megalakított Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (ODKB), egyfajta kis-NATO-tól arra való hivatkozással, hogya köztársaságot a szuverenitását és a biztonságát fenyegető külső beavatkozás érte.
Január 6-án, csütörtökön, moszkvai idő szerint éjjel 1 óra 20 perckor már reagált is Nikol Pashinjan, örmény kormányfő, aki momentán az ODKB elnöki tisztét is betölti. Megszületett a döntés: orosz, belarusz, örmény, tádzsik békefenntartó erőket küldenek Kazahsztánba a helyzet normalizálására és stabilizálására. Átnézve a Pekingben, Ankarában, Londonban, sőt Kabulban napvilágot látott külföldi reagálásokat, szinte egytől egyig várakozó állásponton vannak, nyugalomra intenek. A washingtoni Fehér Ház szóvivője külön kijelentette: az ODKB erőinek Kazahsztánba irányítása nem befolyásolja az Oroszország és az USA között a biztonsági kérdésekről zajló tárgyalásokat.
Kazahsztánban a helyzet napokon belül normalizálódhat. Bár kéttucatnyi rendőr és sok civil halála, továbbá számos sebesült árán, de minden jel arra mutat, hogy január 7-ére virradóan a fegyveresek többségével már elbántak és elbánnak a helyi erők. Kétezer ötszáz embert tartóztattak le, megkezdődött kihallgatásuk. Az oroszoknak és más országok fegyvereseinek egyelőre nem kellett beavatkozniuk a zavargások felszámolásába, hiszen azok épp csak megérkeztek.
Moszkva nyeresége: eddig saját katonák feláldozása nélkül demonstrálta, hogy szükség van rá közvetítőként, rendteremtőként a déli határai mentén lévő országok belső és külső konfliktusaiban. Ugyanezt mutatta meg Putyin néhány hónapja Azerbajdzsán és Örményország fegyveres összecsapásának leállításával. Azt, s most a kazahsztáni helyzetet úgy kezelte, hogy lekötelezettjeivé tette azokat a vezetőket, akik Moszkva nélkül aligha őrizhették volna meg pozíciójukat.
Egy időre stabilizálódhat a helyzet a térségben, aminek Kína szintén nyertese lehet. Emellett az is nyilvánvaló, hogy a megelőző diplomáciai manőverekkel az atomhatalmakat, köztük az USA-t, visszafogott, már-már partneri magatartásra késztette a moszkvai vezető. Minden jel arra mutat, hogy Oroszország jól jön ki a helyzetből, ami segítheti a Kreml vezetőit az ukrajnai konfliktussal, a polgárháborúval kapcsolatos álláspontjuknak a minszki egyezményekre alapozott érvényesítésében. Ennek érdekében január 6-án, a Moszkva melletti Arhangelszkojében lévő Golicin-palotában az úgynevezett normandiai formátum tagjai közül egyelőre csak a német és a francia kormány tárgyalóit – számukra bizonyára emlékezetesen pazar, lovas szánkózással egybekötött – vendéglátással kápráztatták el.#
CÍMKÉP: Tokajev, az immár ténylegesen első számú kazah vezető december 28-án, Szentpéterváron négyszemközti megbeszélésen is találkozott Putyinnal – Aligha csak a járványhelyzetről beszélgettek (Fotó forrása: kremlin.ru, az orosz elnök honlapja)
Bekiáltás blog
Forrás: Újnépszabadság