Megengedtünk egy kis tréfát magunknak.
Vlagyimir Putyin orosz elnök júniusban Moszvába kérette a magyar miniszterelnököt. A kétnapos konzultáció után Orbán Viktor beszédet mondott, amelyet a közszolgálati média egyenesben közvetített. Itt a beszéd szövege:
“A legfontosabb hiba és az összes elkövetett hibák gyökere – az, hogy pártunkban nem volt kollektív vezetés, hogy a kollektív vezetés helyett személyi vezetés uralkodott el, mely – hozzátehetem – személyi kultusszal, vezérkedéssel párosult. Ennek következtében nem valósulhatott meg a kommunista pártvezetésnek az az első alapfeltétele, hogy a párt politikáját a pártvezetés közösen, kollektíve dolgozza ki. A kollektív vezetés hiánya megnehezítette, sőt nem egy esetben megakadályozta, hogy az elkövetett hibákat gyorsan felismerjük és gyorsan kijavítsuk. Azért, hogy pártunk vezetésében milyen állapot állhatott elő, elsősorban én vagyok a felelős. Elsősorban az én hibámból történt, hogy a kommunista pártban elengedhetetlen kollektív vezetés helyére a magam személyes vezetése és vezérkedése került. Ez a vezérkedés önteltséggel és olyan beképzeltséggel párosult, amelyben már nem maradt hely a kommunista szerénységnek és amit a szolgai hízelgés még tovább fűtött. Tűrhetetlen és a kommunista pártban megengedhetetlen személyi kultusz keletkezett körülöttem. A nevemet másképp, mint dicsérő jelzők kíséretében sajtónk és pártszervezeteink már nem is emlegették. Én lettem a magyar nép bölcs vezére, Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa. Ha egy rövid beszédet mondottam valami folyó kérdésről, úgy erről azt írták, hogy évekre előre megvilágítottam a párt előtt az utat. Egy egyszerű előadásom a pártiskolán mint korszakalkotó mű kezdett szerepelni. A mozi, a rádió csak fokozta ezt a tömjénezést. Mindez ellen nem léptem fel erélyesen, hagytam magam körül kifejlődni a kommunistához méltatlan hízelgést, a tömjénezés légkörét, melyhez aztán hozzászoktam és hozzászoktattam környezetemet is. Ez a személyi kultusz, ez a megengedhetetlen vezérkedés oda vezetett, hogy háttérbe szorítottam és akadályoztam fejlődésükben a pártvezetés többi tagjait. Gyakran pártszerűtlenül, megkérdezésük és meghallgatásuk nélkül intézkedtem fontos ügyekben, s így fölébe helyeztem magamat a pártvezetésnek, a pártnak. Az elvtársak figyelmeztetéseit elengedtem a fülem mellett, s legkisebb kritikai megjegyzésükre türelmetlenül, elutasítóan reagáltam. Önbírálatot nem gyakoroltam, s ezzel magam járultam hozzám, hogy pártunkban a bírálat és önbírálat, a pártdemokrácia elengedhetetlen szelleme nem tudott érvényesülni, sőt visszafejlődött.”
Hoppá! Pártdemokrácia? Pártvezetés? Itt valami nincs rendben.
Persze. Mert ez itt Rákosi Mátyás elvtárs beszéde azután, hogy 1953. júniusában Moszvába kérette a szovjet pártvezetés. Hazaérkezése után állt ki a nyilvánosság elé 1953. június 27-én.
Forrás: Újnépszabadság