Tudomásul vettem, hogy a miniszterelnök nem teljesíti kötelességét, s nem tájékoztatja a népet.
Tudomásul vettem, hogy nem válaszol újságírói kérdésekre. Tudomásul vettem, hogy ha egyszer mégis újságírók elé áll, akkor megválogatja, hogy ki léphet a terembe.
Azt már nehezebben veszem tudomásul, hogy a kivételezettek – akik beléphetnek a tájékoztató helyére – nem mondják azt, hogy köszönjük szépen, ilyen körülmények közt nem aszisztálunk.
De ez csak egy formális lépés. Ugyanakkor van megoldás, válasz erre a hatalmi aroganciára is. Csakhogy ehhez például kellene egy “tökös” újságírószövetség is. Ami – nem véletlenül léptem ki 1985-ben – nincs.
A megoldás: minden pénteken 10.00-kor a MÚOSZ nagytermében tartsanak egy “MINISZTERELNÖKI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT”. Zászlókkal, pulpitussal, levezető speakerrel. Ahova minden újságíró bemehet – pártállástól függetlenül, – s ahova meghívják az ide akreditált külföldi tudósítókat is. Aki tanulta ezt a szakmát, az pontosan tudja, hogy minden kérdésben ott lehet a válasz.
Ja! Hogy nincs ott a miniszterelnök? Az már az ő baja. Mindenesetre a szakma talpra állhat. Ha megszervezik, akkor harminchárom év után lehet, hogy ismét belépek.
Jut eszembe megint Hofi. Az ifjú focista férj közli a feleségével: – Drágám most elmondom mi a programom. Hétfőn edzés, utána Béla bácsival kielemezzük a vasárnapi meccset. Kedden erőnléti edzés. Szerdán taktikai edzés. Csütörtökön edzés és izomlazítás az uszodában. Pénteken taktikai megbeszélés. Szombaton elutazunk a meccs helyszinére. Vasárnap a mérkőzés.
Mire az ifjú ara: – Most én is elmondom a programom. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szomaton és vasárnap itt baszás lesz. Aki itt van itt van, aki nincs nincs.
A szerző Facebook-bejegyzése 2019. január 19-én.