Nem én mondom! A mai Frankfurter Allgemeine cikke ugyan egy 120 évet vizsgáló kutatásról ír, de közben minden betűje rólunk szól.
A populizmusnak a gazdaság is megfizeti az árát, méghozzá keményen. Erre a következtetést vonja le legújabb tanulmányában a kieli Világgazdasági Intézet igazgatója és két munkatársa. Hatvan év adatait gyűjtötték be hozzá, százhúsz országból, és arra jutottak, hogy az érintett államoknak tartós gazdasági károkat okoz a demagóg, kétbalkezes politika.
Példa rá, hogy a britek például a Brexit óta csak kullognak a világ élvonala nyomában, és az olasz gazdaság Berlusconi óta nem képes magához térni. A szerzők ezzel együtt úgy látják, hogy a populizmus korában élünk. Sőt, ahol ez a jelenség egyszer felütötte a fejét, ott hajlamos újra felbukkanni. Továbbá a népbutító politikusok túlélőművésznek számítanak a maguk szakmájában. Csak ritkán tűnnek le a színről gyorsan és saját maguktól. Viszont sokszor mindent megtesznek, hogy hatalmon maradhassanak. Eszközük a megosztás és az uszítás.
Harmadik fontos jellemzőjük, hogy mekkora pusztítást végeznek a gazdaságban. Ha tizenöt évig uralmon vannak, akkor 10 százalékkal csökken a GDP. Csak ígérik a jólétet a népnek. Pont az ellenkezője következik be, fokozódik az egyenlőtlenség, esik vissza a növekedés és a fogyasztás.
Ennek két lényeges oka van: az erősödő protekcionizmus, valamint a demokrácia, a sajtó és az igazságszolgáltatás bedarálása. Egyik sem kedvező a fejlődés és a jólét szempontjából, mert a hatalmasok jelentős mértékben szabad kezet kapnak, így erősödik az urambátyám-rendszer, valamint a korrupció. A következmények drámaiak – a polgárok pénztárcáját tekintve is.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 27-én.
