Kövér Lászlót sem az eszéért szereti, már aki szereti. Minden megszólalása “élményszámba megy”. Most Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség Összmagyar Egyetemista Táborában tartott előadásán ezt mondta:
“Az elmúlt tíz esztendő 2012 és 2022 között Magyarország történelmének egyik legsikeresebb évtizede volt. Statisztikailag igazolható, hogy száz évre visszamenőleg nem volt olyan tíz egybefüggő éve az országnak, mint amilyen ez az évtized volt. Ez az időszak gazdasági, életszínvonalbeli gyarapodást hozott a magyaroknak.”
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a magyarok egy nagyon szűk körének. Ezzel szemben fel tudok sorolni más évtizedeket az elmúlt száz évből, amelyek valóban az ország és lakóinak gyarapodását hozták.
Kezdjük 1945 és 55 között, amikor egy teljesen lerombolt és kifosztott országot építettek fel a nagyszüleink. A háború után az ország vagyonának 40 százalékát rabolták el. Csak Budapesten 78 ezer lakás semmisült meg. Felrobbantották a Duna és a Tisza összes hídját, elpusztult a vasúti sínhálózat 40 százaléka, a gyárak 90 százakéka. A rablásoknak és rekvirálásoknak esett áldozatul a szarvasmarha-állomány 44, a lóállomány 56, a sertésállomány 59 százakléka.
A magyar pengő inflációja 1945–46-ban a történelem eddig ismert legnagyobb hiperinflációja lett. 3222 település közül 1486 községben még nem volt áramszolgáltatás. Ez az ország akkori lakosságának egyötödét érintette. Magyarország elektromos energiatermelése 1949-ben 2200 millió kilowattóra volt. (Forrás: Csernok Attila A komáromi ponton híd)
Innen indult Magyarország. Igaz, nem születtek milliárdosok, de felépült és elindult az ország.
A hetvenes években 32.252.412 kWh áramot termelt és fogyasztott az ország. Ez 15-szöröse a korábbinak. 1963-ra minden településre eljutott az elektromos energia.
Fejlődésnek indult a közlekedés és a távközlés. Egymillió lakás épült. A támogatott magánházak (Kádár-kocka) mellett lakótelepek tömege. Kórházakat és rendelőket emeltek, állampolgári jog lett és száz százalékos a társadalombiztosításban részesülők aránya, javultak az egészségügyi mutatók. Oktatási intézmények tucatjai épültek és javult az iskolázottsági szint. Az ingyenes felsőoktatás elérhető volt osztályhelyzettől függetlenül. (Teljesen eredmény nélkül Kövérnek is.)
1960-1978 között évente emelkedett a reálbér. A termelőszövetkezetek önállósodásával és a háztáji gazdaságok engedélyezésével, a TSZ melléküzemágakkal jelentős életszínvonal-emelkedés következett be. Százezerszám születtek a magán nyaralók szerte az országban.
Tényleg teljesség igénye nélkül a következők épültek és/vagy bővültek: Ózdi Kohászati Üzemek, Diósgyőri Acélművek, Salgótarjáni Kohászati Üzemek, December 4. Drótművek, Almásfüzitői Timföldgyár, Ajkai Timföldgyár, Borsodi Ércelőkészítő Mű, Beton- és Vasbetonipari Művek Lábatlani Gyára, Székesfehérvári Könnyűfémmű, Magyar Gördülőcsapágy Művek (Debrecen), az Ikarus, Orion, Ganz, Rába. Apropo! Hol vannak ezek mára?
Vagy a konzerv, cukor és étolajgyárak? Globus, Kecskemét, Nagykörös, Dunakeszi, Paks, Hatvan, Vác, Nagyatád, Kaposvár, Békéscsaba, Szigetvár, stb.
Szóval, Kövér elvtárs megint rosszat szólt. Hiába taníttatta a szocializmus nem lett eredménye. De ez – kivételesen – nem a rendszer hibája volt…
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 31-én.