1961. április 12. történelmi dátum. Amit önnön jelentőségéhez hozzáad: az egész emberiség számára korszaknyitó.
Nagyhatalmi versengés szülte, de az igazi nagy akarat, ami elindította az emberiség régi vágya volt – eljutni a csillagokig.
Szó szerint ettől nagyon messze vagyunk még, talán fizikai akadályai vannak (elviek nemigen), de a Holdhoz, sőt a Marshoz is már „közel járunk”. A hatvan éve kezdődött kalandnak kézzelfogható haszna is mutatkozik – túl a világ megértésén, a mindenség titkainak feltárásán – a kapcsolatos űrtechnikai felfedezések „járulékos” gyakorlati felhasználhatóságában. (Az alkalmazások széles skálájáról például itt olvashatunk.)
Ugyanakkor feltételezhető, hogy nem Gagarin volt az első, akit fellőttek, ő csupán az első túlélő volt. (A Pravda angol kiadásának 2001. áprilisi számában, Gagarin űrrepülésének negyvenedik évfordulóján megjelent egy cikk, amely szerint az első űrutazást megelőzően legalább hárman életüket vesztették. Hivatalosan megerősített állítások erre vonatkozóan természetesen nem léteznek.)
Hat évtized rengeteg idő, jóval kevesebben vannak, akiknek Jurij Gagarin korszakalkotó Kolumbusz-útja eleven emlék, azoknál, akiknek csak egy fontos dátum, amihez nem kapcsolódik élmény.
Ezért összeállításunk célja elsősorban az akkori fogadtatást, a lelkesítő esemény műszaki és egyéb részleteit felidézni, mintegy dokumentálva az ember merész útjának első lépését a csillagok felé.
Papp Bálint és Nagy Ernő: Az űrhajós nyomában
Világszerte nagy lelkesedést és elismerést váltott ki a „Vosztok” („Kelet” ) szputnyikűrhajó április 12-én történt felbocsátása. Ez a szputnyikűrhajó volt az első, amelyben embert bocsátottak föld körüli röppályára és sikeresen vissza is hozták a Földre. Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy történelmi jelentőségű utazásával az emberiség megtette az első lépést ősrégi álma: a világűr megismerése és meghódítása felé.
„Vosztok” sikeres útja beszédesen bizonyítja a szovjet tudomány és az egész szocialista rendszer hatalmas alkotóerejét, és logikus következménye a történelemben példátlan arányú tervszerű kutatási sorozatnak. Egyben az űrkutatási program megvalósításához szükséges tudományágak magas fejlettségéről is tanúbizonyságot tett.
Kísérjük végig Gagarin őrnagyot űrrepülésében technikai szempontból.
Az indítás előkészítésének időszakában szerelőállványzat segítségével összeszerelik a hatalmas, többfokozatú rakétát. Ez több napig, esetleg hétig tartó gondos munkát igényel. Ez a munkafolyamat általában a szerelőállványzat és az indítótalapzat beállításával kezdődik, majd egymásra helyezik és összeszerelik a rakétatest különböző fokozatait, behelyezik és bekötik a rakéta elektronikus és vezérlő berendezéseit. Végül a rakétatest orr-részében elhelyezik magát a szputnyik-űrhajót és összekapcsolják a hordozórakéta utolsó fokozatával. Az űrhajót úgy kell elképzelnünk, mint egy teljesen önálló laboratóriumot, amelynek külön fedélzeti áramforrása és elektronikus táprendszere van, tehát független a hordozórakétától. Amikor az egész rakéta-„építmény” elkészül, úgynevezett „vakindítást” hajtanak végre. Ez abból áll, hogy ellenőrzik az egyes fokozatok hajtóművének elektromos indítóhálózatát üzembiztonsági szempontból, ugyanakkor ellenőrzik a rakéta vezérlőrendszerét és az űrhajó belső berendezését is. Az általános műszaki ellenőrzés megtörténte után betöltik a rakéta egyes fokozatainak hajtóanyagait, majd beszáll az űrhajós, aki rádión jelenti, hogy felkészült az induláshoz. A szerelőállványt síneken elgördítik a rakéta mellől és készen állnak az indításra.
Az indítás időszakában biztonsági okokból senki nem tartózkodhat a rakéta közelében. Az indítóállomás parancsnokának utasítására külső áramforrással elindítják a rakéta első fokozatát, és a hatalmas szerkezet lassan, méltóságteljesen felemelkedik a földről. A hajtómű működésének következtében azonban sebessége egyre fokozódik. Amikor az első fokozat hajtóanyaga elfogy, a programvezérlő rendszer automatikusan indítja a második fokozat hajtóművét, ami biztosítja a további felgyorsulást, az első fokozatot pedig leválasztják. Ugyanez ismétlődik a rakéta többi fokozatával is. Az előirányzott magasság és sebesség elérésekor a a rakéta utolsó fokozata az űrhajót eljuttatja kijelölt földkörüli röppályájára és felgyorsítja a szükséges keringési sebességre.
Az ember űrrepülésének igen fontos technikai problémája az űrhajó helyzetének stabilizálása. Az űrhajó ugyanis – ma még tisztázatlan külső okok, vagy a belső egyensúly megváltozása következtében – szabályos vagy szabálytalan mozgásba: pörgésbe, bukdácsolásba, bukfencezésbe kezdhet. Ezek a mozgások lehetetlenné tennék az élettani kísérletek értékelését, nem is szólva az űrhajós közérzetéről és szerveinek zavartalan működéséről, amit károsan befolyásolhatnak. A „sima” repülést stabilizáló berendezéssel biztosítják. Azt, hogy az űrhajó helyzete stabil-e, több pörgettyűből álló különleges műszerrendszer érzékeli. Ez a rendszer működteti azután szükség esetén a stabilizálást megvalósító készülékeket. Ez valószínűleg egy gázfúvókás rendszer. Az űrhajó törzsének hátsó kerületén több gázfúvókát helyeznek el, melyek szükség esetén nagy nyomású gázzal (valószínűleg a legolcsóbb nitrogéngázzal) tolóhatást hoznak létre, minden nem kívánt elmozdulás kiegyensúlyozására.
Miután az űrhajót ráállították előre meghatározott – a „Vosztok” esetében 65°4′ hajlásszögű – röppályájára, a szputnyikűrhajó megkezdi keringését a Föld körül. Sebessége ennek során másodpercenként körülbelül 7,8 kilométer. A pályának ebben a szakaszában következik be a súlytalanság állapota. Gyakran felteszik a kérdést: vajon elég messze van-e az űrhajó a Földtől ahhoz, hogy a nehézségi erő ne érvényesüljön és a benne levő űrutas súlytalanná váljék? A kérdés azonban félreértésen alapul. Az űrutas nem azért válik súlytalanná, mert olyan távol került a Földtől, hogy annak nehézségi ereje már nem érvényesül. Hogy ez így legyen, ahhoz több százezer kilométerre kellene eltávolodnia. Az űrutas azért kerül a súlytalanság állapotába, amiért maga a szputnyik is súlytalan: nagy sebességű keringése következtében olyan centrifugális erő jön létre, amely kiegyensúlyozza a Föld vonzóerejét s ennek következtében a tárgyak, illetve a személyek az űrhajóban elveszítik súlyukat. Gagarin őrnagy egyik nyilatkozatában elmondotta, hogy a tárgyak libegtek körülötte a kabinban, ő maga pedig a széke fölött a levegőben mintegy felfüggesztve ült. Hogy azonban lebegő helyzetében végzett munkája (megfigyelések, feljegyzések készítése, távíró-berendezés működtetése) közben hozzá ne ütődjön a kabin falához, vagy más nemkívánatos elmozdulás ne következzék be, valószínű, hogy lazán az üléshez volt erősítve, mint a repülőgépekben ez általában szokás. A fel- és leszállás időszakában azonban nyilvánvalóan olyan szorosan az üléshez rögzítették az űrhajóst, mint a pilótákat szokás műrepülés közben.
A Gagarin őrnagyról megjelent képek láttán sokakban felmerült a kérdés, vajon milyen és mi célt szolgáló öltözetben száguldott a Föld körül az űrhajós? Az állatokkal végzett szputnyikűrhajó-kísérletekről már közölték, hogy az állatok kabinja egy atmoszférás, tehát földi nyomásnak megfelelő levegővel volt töltve. Nem valószínű, hogy ettől a sikerrel kipróbált módszertől eltértek volna. Mivel azonban az űrhajó ki van téve annak a veszélynek, hogy meteordarabok átlyukasztják a falát, szükséges a fényképeken is látható ún. túlnyomásos védőruha viselése. Ha ugyanis az űrhajó fala megsérül, a benne levő egy légköri nyomású levegő az őt körülvevő csaknem légüres térbe tódul ki. Ebben az esetben az átlátszó búra, amelyet a képeken Gagarin őrnagy fején látunk, a palackból alávezetett oxigén segítségével ellátja az űrutast a szükséges levegővel. A megjelent képeken látható Gagarin szája sarkainál egy-egy korongszerű berendezés. Ezek valószínűleg a táplálkozást szolgálják, mert – mint tudjuk – az űrhajó s evett és ivott útja folyamán. Ennek célja nemcsak az ő táplálkozása volt, hiszen ilyen rövid időt az ember kibír táplálkozás nélkül is, hanem a súlytalanság állapotában történő táplálékfelvétel körülményeinek tisztázását szolgálta.
A kísérlet legbonyolultabb és talán legveszélyesebb része az űrhajós visszahozatala a Földre. A másodpercenként 7,8 km sebességgel száguldó űrhajó ugyanis pályájáról csak külső behatásra tér el. Az űrhajót tehát le kell lassítani, hogy ilyen módon a Föld vonzóereje érvényesüljön és a szputnyikűrhajó lejjebb ereszkedjék. Másfelől azonban a Föld légkörébe való belépéshez is le kell lassítani, nehogy a túl nagy sebesség következtében annyira felmelegedjék, hogy az űrutas annak kárát lássa, esetleg maga az űrhajó is elégjen.
A leszállás azzal kezdődik, hogy egy meghatározott ponton a Földről kapott rádióparancsra az űrhajó fékezőrakétája – amely az űrhajó haladási irányával szembe lövelli ki gázsugarát – működésbe lép. Ahhoz, hogy az űrhajót az előre kijelölt helyre tudják visszahozni, igen pontosan kellett ismerni a keringési pálya elemeit. Ennek alapján határozták meg a röppályának azt a pontját, ahol a fékezőrakétát üzembe helyezik. Hogy milyen pontosan kell meghatározni a pályaelemeket, a sebességet és a fékező rakéta teljesítményének (tolóerejének) értékét, azt bizonyítják a következő, az előző szputnyikűrhajó-kísérletek után nyilvánosságra hozott adatok. Eszerint egy méter másodpercenkénti sebességeltérés azt eredményezné, hogy az űrhajó a kijelölt ponttól ötven kilométerrel odébb érne földet. Ha a magasság meghatározásában csak száz méternyi tévedés lenne, ez csaknem öt kilométer elhajlást jelentene, az űrhajó helyzetének egy szögpercnyi hibával történő meghatározása pedig 50–60 km-es eltéréshez vezetne.
Amikor a fékezőrakétát üzembe helyezik, a szputnyikűrhajó letér eredeti pályájáról és egy elnyújtott ellipszis alakú pályára kényszerül. A fékezőrakéta tolóerejének nagysága és iránya meghatározza, hogy az űrhajó milyen sebességgel és milyen szög alatt éri el a Föld légkörét. A törekvés az, hogy ez a beesési szög minél kisebb legyen, vagyis a leszállási pálya viszonylag hosszan elnyújtott legyen és a sebesség ezen a pályán fokozatosan csökkenjen, mert az ember szervezete, amely a nagy sebességet elbírja, a sebesség változását, tehát a gyorsulást vagy lassulást csak bizonyos viszonylag igen szűk határok között tudja elviselni.
A Földünket körülvevő légkör levegőtömegének 98 százaléka a 30 km alatti zónában helyezkedik el. A légkör tehát ebben a zónában a legsűrűbb s a felmelegedés szempontjából itt van a legnagyobb kockázat. Az űrhajó, mivel lapos pályán érkezik, hosszabb pályát tesz meg ebben a rétegben, mintha függőlegesen érkezne. Ezért a felmelegedés veszélye még nagyobb mértékben fennáll s ez ellen elsősorban a fékezéssel, másodsorban pedig azzal védekeznek, hogy az űrhajó szerkezeti anyaga olyan (pl. titán) ötvözetekből áll, amelyek igen magas hőmérsékletet is elviselnek. A „Vosztok” esetében valószínűleg az eddig sikerrel kipróbált módszerhez hasonlóan nagy felületű ún. aerodinamikai féklapokat is alkalmaztak, amelyek hatásosan csökkentették az űrhajó sebességét, egyben pedig mint meleget kisugárzó, tehát hűtőberendezések is szerepeltek.
Érdemes megemlíteni, hogy a légkörbe a hangsebesség többszörösével belépő űrhajó felmelegedésének és megsemmisülésének megelőzésére a szovjet kutatók még más eljárásokat is kidolgoztak. Ilyen például a keletkezett hőmennyiség vegyi úton való elnyeletése. Lehetséges azonban az is, hogy az űrhajót kívül több, fokozatosan leolvadó réteggel burkolják, amelyek olvadásuk során a keletkezett hőt elvonják. A sztratoszféra legalsó rétegében, a troposzférában az űrhajó esését már ejtőernyők segítségével lassítják. Ezek az ejtőernyők a Föld felszínétől kb. 8 kilométernyire nyílnak ki, és segítségükkel az űrhajó 6-8 méter másodpercenkénti sebességgel érte el a leszállás helyét. Ez a gyorsaság kb. megfelel annak a süllyedési sebességnek, amelyet a repülőgépekből kiugró ejtőernyősök érnek el. A leereszkedő űrhajóst tehát nem fenyegeti veszély. Mit rejteget a jövő? A „Vosztok” sikeres repülése a világűr meghódításának csak első lépése. A szovjet űrkutatók nyilván újult erővel, a sikereken felbuzdulva még nagyobb magabiztossággal törnek utat a távolabbi világűr megismerése felé.
Megjelent az Élet és Tudomány XVI. évfolyamának 17. számában, 1961. április 23-án.
Moszkvai tudósítónk riportja: Örömmámorban a szovjet főváros
Moszkva, április 12.
Mindenki tudta, mindenki várta, hogy ez a pillanat a közeljövőben következik el és mégis, most. hogy megtörtént, eláll a lélegzetünk: ember, élő ember járt ott fent a titokzatos magasságokban, ahová nem olyan régen még a szerényebb fantázia is csak félénken merészkedett el.
1961. április 12.: ez a nap bevonul az emberiség történelmébe. Ezzel a nappal új fejezel kezdődött el a tudományban a Mindenség megismerésének történetében. Az Ember kitört a Föld bűvköréből, megtette az első nagy lépést a Kozmosz közvetlen megismerésének útján.
Mindenki tudta, mindenki várta, hogy az első ember, aki felemelkedik a Kozmoszba, az első szocialista nagyhatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének polgára lesz. Most mégis tétován keressük az öröm méltó szavait. Hiszen itt nemcsak a Szovjetunióról van szó, hanem az ügyről is, a kommunizmus ügyéről, amely nemzetközi, amely korunkban egyet jelent mindazzal, ami szép és nagyszerű az emberi nemben. Ez a mai fényes győzelem, amelyet az ember aratott a természet erői felett, a mi eszmevilágunk fölényét, a mi ügyünk életrevalóságát és igazságát szimbolizálja.
A Vörös téren
Micsoda nagyszerű érzés volt ezen a havas moszkvai reggelen látni Gagarin őrnagy honfitársait amint ölelkezve, boldogan fogadják ezt a csodálatos hírt! Idegen emberek szorították egymás kezét az utcákon, gratuláltak egymásnak, a „Szovjetunió polgárainak” ezen az örökre emlékezetes ünnepnapon. Az utcai hangszórók előtt tömegek csoportosultak, és várták a rádió újabb és újabb közleményeit. Az arcokon leírhatatlan öröm és izgalom ült. Innen is. onnan is felhangzott a kiáltás: „A Vörös térre!” összekarolva, a hatalmas város legkülönbözőbb pontjairól indultak el az emberek a Kreml felé. Mindenfelől ütemes kiáltásokat hozott a szél: Éljen a szovjet tudomány! Hurrá Gagarin őrnagynak! Éljen n kommunista párt’ Éljen a kommunizmus!”
Délelőtt II óra. Vörös tér… A hatalmas tér közepén éppen csak az autók számára kijelölt keskeny közlekedési sáv maradt szabadon. Nem merek számot írni, hányan vannak, lehetetlen kiszámítani, hiszen éppen alig lehet kitérni. Hallom, ahogy egy idős férfi magyarázza a feleségének: „Utoljára 1945-ben, a győzelem napján láttam ilyet. A fiatalság énekel és élteti a nap hősét. Jurij Gagarint A történelmi múzeum előtt táncolnak…
A GUM áruház ablakaiba kitették a hangszórókat. Valahányszor megszólal a bemondó ünnepélyesen csengő hangja, a tér elhalkul, az emberek feszült figyelemmel kísérnek minden szót. Amikor elhangzik a bejelentés a Vosztok (Kelet) sikeres földreszállásáról, olyan fergeteges ünneplés tör ki, amit lehetetlen szavakkal visszaadni, ezt látni és hallani kell. hogv az embernek fogalma legyen arról, mennyire megértette és átérezte Moszkva ennek a lelkesítő hőstettnek a jelentőségét. A bemondó felolvassa Gagarin őrnagy Hruscsovhoz intézett rövid üzenetét. A tér dübörög a taosorkántól. Azután felzúg a rögtönzött szavalókórus: „Dicsőség a Pártnak! Éljen Hruscsov!”
Nem, ezt soha nem lehet elfeledni. Végtelenül szerencsésnek és boldognak érzem magamat, hogy Moszkvában érhettem meg ezt a napot és tanúja lehettem annak a felemelő, magával ragadó lelkesedésnek, amelyet a szovjet alkotó elme példátlan hőstette váltott ki Moszkva népéből. Tudom, nehezen illik az ilyen személyes vallomás egy komoly tudósításba, de ma délelőtt a Szovjetunióban tele van az utca, a rádió, a televízió az emberi örömnek ezekkel az egyéni megnyilvánulásaival, s ez alól senki se tudja kivonni magát, hiszen óriási dologiéi, az emberi haladás példátlan eseményéről van szó. A gyárakban gyűléseket tartanak, telefonhívások, táviratok özöne zúdul a rádióra, a szerkesztőségekre, és mind-mind arról szól, hogy az első emberi űrrepülőé dicsősége megdobbantotta a szíveket, hogy ettől a naptól fogva az emberek még büszkébben fogjak kiejteni az oly ismerős, oly drága szavakat: kommunizmus, haladás, Szovjetunió..,
,,Világszenzáció!”
De hagyjuk el a Vörös teret és kutassuk fel azokat az embereket, akik kommentálni tudják ennek a nagy eseménynek a nemzetközi és tudományos jelentőségét.
Először is nézzünk be néhány percre a Telegráf nemzetközi termeibe, ahol most a fürge ujjú távirdászok és telefonkezelők példátlan csúcsforgalmat bonyolítanak le
– „Minden kábel foglalt! – közli az egyik csoportügyeletes diszpécser. – Csoda, hogy nem gyullad ki a ház a túlterheléstől New York, Párizs, London, Amszterdam – hangzanak szüntelen a egafonban a városnevek, amint a tudósítókat a megfelelő fülkékbe irányítják. Az izgalom óriási. A világ követeli a híreket, az első kozmikus repülés történetét, a „storykat“. A telefonközpontok dolgozóitól érdekes tényeket tudunk meg ennek a nagy nemzetközi érdeklődésnek a méreteiről.
A moszkvai rádió helyi idő szerint reggel pontosan 10 órakor közölte: ”Figyelem! Bekapcsolva a Szovjetunió összes rádióállomása! Figyelem…” Tíz óra után egy perccel a France-Presse Moszkvából világgá röppentette a hírt:,,A Szovjetunióban megvalósították az első emberi űrrepülést.” A francia tudósító meg sem várta, hogy a rádió valóban felolvassa a hírt. „Blöffölt” – és szerencséje volt. Három perccel később az Associated Press tudósítója kétmondatos közleményt röppentett világgá, amely csak a tényt és az. első űrhajós, Gagarin őrnagy nevét tartalmazta.
Így indult meg az ádáz harc a nagy nyugati hírügynökségek között a másodpercekért. Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal kábelt kaptak? Úgy, hogy a nemzetközi hírügynökségek már negyedik napja, súlyos dollár-ezreket áldozva, állandó kapcsolatokat tartottak a moszkvai tudósítókkal a szovjet rádió egyes hírperiódusához igazítva.
Igen, az első emberi űrhajózás közelsége érezhető volt, s a Nyugat izgalma semmivel sem kisebb ebben az ügyben, mint a Keleté. Csakhogy ez egészen másfajta izgalom, mint a miénk… De így kell ennek lennie. így van ez jól. Ami itt öröm, az ott egyes körökben nyugtalanság, mégpedig akkora nyugtalanság, ami mellett néhányezer dollárnak nincs is jelentősége.
Esztendők megfeszített munkájának diadala
Közben néhány telefonhívással próbálkozunk a Tudományos Akadémián s egyes szovjet információs központokban. Minden vonal foglalt. Itt most a telefonok nem érnek semmit, gyerünk személyesen. A Tudományos Akadémia kastélyszerű főépülete előtt gépkocsik tömege parkol. A titkárság ostrom alatt van, a félóránként kiadott közleményeken kívül itt sem lehet többet megtudni.
Az előcsarnokban ismerős arcot látok. – Mit tud mondani az űrhajóról? – kérdezem. – Csak a magánvéleményemet – válaszol az elvtárs mosolyogva. Úgy vélem, rendkívüli tudományos felkészültséggel és alapossággal ment végbe az ember első űrrepülésének megvalósítása. Amerika versenyre akarta kényszeríteni a szovjet tudományt. A verseny pedig ezen a területen – kapkodás. Itt nem volt miben versenyezni. Az emberélet nem játékszer. A tudományos cél volt a fontos, és ennek kellett alárendelni ezrek munkáját. A mai közleményből nyilvánvaló, hogy a szputnyikűrhajó. amely elsőnek emelkedett fel emberrel a fedélzetén a Kozmoszba, „járt úton” haladt. Nagyjából ezen a röppályán tették meg az utat, kísérleti állatokkal a fedélzetükön, a korábbi szputnyikűrhajók is. A szisztematikus, minden részletre kiterjedő előkészítés biztosította az első ember űrrepülésének fél sikerét. Mindez semmit nem von le Jurij Alekszejevics Gagarin személyes érdemeiből. Az első űrhajós kiváló felkészültsége, ami nagy szellemi és fizikai előkészületeket foglal magában, továbbá személyes bátorsága, ugyancsak fontos tényezője ennek a mai sikernek. Gagarin hős, aki minden elismerést megérdemel…
Hogyan ment végbe az első űrhajózás?
Közben újabb és újabb hivatalos jelentések kerülnek napvilágra, amelyek most már valamelyes képet adnak a Vosztok repülésének történetéről. Mint ahogy azt március 28-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája előre bejelentette, az emberi űrrepülés néhány órát vett igénybe. A Vosztok többször megkerülte a Földet. Sebessége valamivel nagyobb volt, mint a hasonló súlyú előző szputnyikűrhajóké, ezért elipszis alakú röppályája is nyújtottabb lett.
A Vosztok április 12-én a hajnali órákban emelkedett a magasba. A szovjet hivatalos hírszolgálat nem sokkal azután közölte ezt a hírt a világgal, s bejelentette, hogy az űrhajó kijutott föld-körüli pályájára. A közleményből kitűnik, hogy a telebiológiai berendezések, amelyek segítségével a tudósok a Földről operatív megfigyelés alatt, tarthatták Gagarin egészségi állapotát, kifogástalanul működtek. Gagarin őrnagy mindvégig eszméletének és cselekvőképességének birtokában volt. Ez tette lehetővé, hogy többször személyesen érintkezésbe lépjen a Földdel és szóban is tájékoztatásokat adjon állapotáról.
Mint a szovjet tudomány képviselői már előzetesen bejelentették, a szputnyikűrhajót nem a fedélzeten tartózkodó ember, hanem földi telemetrikus berendezések segítségével irányították. A Tudományos Akadémia még március 28-án közölte, hogy az emberi űrhajós feladata lényegében az lesz: végezzen megfigyeléseket a kozmikus repülés körülményeiről, a Kozmoszban jelentkező különböző tényezőkről. Az ember jelenléte a szputnyikűrhajón lehetővé teszi a kabin gazdagabb műszeres felszerelését és a megfigyelés kiszélesítését. A közeljövő ígérete, hogy megtudjuk, mivel gazdagította a tudományt á megfigyelési lehetőségeknek ez a növekedése.
A kétoldalú rádiókapcsolat és az a körülmény, hogy a Szovjetunió még a repülés tartama alatt nyilvánosságra hozta a Vosztok rádióadásainak koordinátáit, lehetővé tette, hogy a szó igazi értelmében az egész világ követhesse az űrhajó útját és ilymódon az egész emberi társadalom részese lehessen ennek a mai történelmi jelentőségű tudományos győzelemnek, amelyet a szovjet nép, a szovjet tudomány, az alkotó munka és az emberi bátorság aratott a természet erői felett.
Szabó L. István
Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.
Az első űrhajós szülőföldjén…
Az MTI moszkvai tudósítója telefonon érintkezésbe lépett a gzsatszki körzeti pártbizottsággal. A Moszkvától mintegy 175 kilométerre levő kisvárosban – mely a Moszkva –Minszk műút mellett terül el – élnek Gagarin őrnagynak. az első űrhajósnak szülei, s Gagarin is itt kezdte meg iskolai tanulmányait.
A telefont Ny. G. Fedore nko, a körzeti pártbizottság első titkára vette fel. – Végtelenül boldogok vagyunk, hogy a történelemben először szovjet ember lett űrhajópilóta. s különösen boldoggá tesz bennünket, hogy az első űrhajós a mi földink. a mi városunk, körzetünk szülötte, Jurij Alekszejevics Gagarin – mondotta Fedorenko. – Nehéz szavakkal leírni mindazt, ami ezekben a percekben városunkban végbe megy. Attól kezdve, hogy a rádióból értesültünk Jurij Alekszejevics útjáról, egész városunkon villámgyorsan futott végig a hír. Jurij Alekszejevics édesapja, aki a Julinszkij kolhozban asztalos és ács, ma már kora reggel – hét órakor – munkához látott. Munka közben tudta meg fia hőstettének hírét. Jurij Alekszejevics édesanyja azonnal Moszkvába indult, hogy elsőnek köszöntse gyermekét, az első űrhajóst.
Városunkban, a déli órákban valamennyi üzemben, intézményben. iskolában, kolhozban gyűléseket tartanak. Ezrek meg ezrek vesznek részt ezeken a gyűléseken, amelyeken köszöntjük a szovjet tudomány és technika új nagy sikerét, s köszöntjük földinket, az első űrhajóst.
Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.
Amerika elképedt
Siskin, a TASZSZ New York-i tudósítója jelenti:
Várták ezt az eseményt, az amerikai sajtó hasábjain megjósolták már a tudósok, s mégis, amikor az emberiség évszázados álma beteljesült, Amerika elképedt. Perceken belül munkához láttak a lapok szerkesztőségei, a rádió és a televízió dolgozói. A TASZSZ New York-i kirendeltségében állandóan csengett a telefon. A TASZSZ hivatalos bejelentése után néhány perccel a kirendeltségnél már megjelentek az amerikai fotóriporterek, hogy üdvözöljék a Szovjetunió képviselőit a szovjet tudomány történelmi jelentőségű győzelme alkalmából, s fényképeket kértek Jurij Gagarin ról.
Az amerikai rádióállomások megszakítva zenei adásukat, néhány perces időközönként közölték a történelmi repülésről szóló újabb híreket, arról, hogyan érzi magát az űrutas. Részletes jelentéseket közöltek az űrhajó súlyáról, pályájáról, keringési idejéről. Az AP tudósítása hangsúlyozza, hogy az ember első űrrepülését a Szovjetunió mindössze három év és hat hónappal azután valósította meg. hogy 1957. október 4-én felbocsátották az első szputnyikot. „Ez a legfantasztikusabb esemény a mi nemzedékünk életében” – jegyezte meg a Columbia rádió-televíziós társaság tudósítója.
Még egy óra sem telt el a TASZSZ első bejelentése óta, s Jurij Gagarin neve máris az egyik legismertebb orosz név volt az Egyesült Államokban.
Mint a UPI jelenti, „az űrkutatási kérdésekkel foglalkozó amerikai szakemberek rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a lehetőségnek, amit a kozmosz ember által való kutatása jelent. Az embernek a világtérben tett legkisebb utazása is gigásza lépés azon az úton. amelynek célja az ember eljutása a Mars és a Venus bolygókra”.
Az első jelentések után légköri zavarok miatt kis időre megszakadt a közvetlen kapcsolat Moszkva és New York között. Mindenki izgult, hogyan ér földet Gagarin. A kapcsolat végül helyreállt, s jött a rövid, de mindennél többet mondó jelentés: a Föld körül tett történelmi jelentőségű repülés után a szovjet úrutas szerencsésen visszaérkezett…
Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.
A tankönyvekben olvasható lesz…
NYILATKOZATOK AZ ELSŐ ŰRUTAZÁSRÓL
„A Szovjet ország ma elért sikere ragyogóan bizonyítja a tudomány hatalmas hajadását” – mondta a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában Mohammed Zagaar szenátor, a líbiai parlamenti küldöttség tagja. Az első ember űrutazása az egész emberiség óriási sikere – fűzte hozzá a szenátor.
Dávid Ojsztrah éppen a moszkvai konzervatóriumba készült, amikor meghallotta a rádióban az ember .első kozmikus útjáról szóló közleményt. „Ami ma történt – mondotta a világhírű hegedűművész – felülmúlja a legmerészebb álmokat. Úgy látszik, hogy új korszak küszöbére értünk, amikor az ember először lépte át bolygójának határát. Ma valamennyien boldognak mondhatjuk magunkat.”
Ne Win tábornok, a burmai fegyveres erőknek jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó főparancsnoka. a szovjet ember űrhajózásával kapcsolatban kijelentette: „Nagyszerű eredménye ez az egész emberiségnek. Üdvözöljük Gagarin őrnagyot, a tudósokat, a szovjet kormányt és a Szovjetunió népét.
Amikor találkoztam a miniszterelnökükkel, Nyikita Hruscsovval, mondta nekem, nincs messze a nap, amikor ember repül a világűrbe. De nem is merészeltem azt képzelni, hogy ennyire közel legyen ez a nap” – fűzte hozzá Ne Win.
Kennedy gratulál
Kennedy amerikai elnök szerdán nyilatkozatban gratulált a Szovjetuniónak az ember űrhajózásának megvalósítása alkalmából.
Kennedy nyilatkozatában hangoztatja: „Kimagasló technikai teljesítmény a Szovjetuniónak az a sikere, hogy embert juttatott el Föld körűli pályára, majd biztonságban visszahozta a Földre. Gratulálunk a szovjet tudósoknak és mérnököknek, akik lehetővé tették ezt a sikert. Mi, és az egész emberiség osztozunk a Szovjetunióval abban a törekvésben, hogy feltárjuk naprendszerünket, és ez a teljesítmény fontos lépés e cél eléréséhez. Saját Merkur-űrhajózáii programunk is ugyanezt a célt szolgálja.”
A Kanadában tartózkodó Macmillan angol miniszterelnök szerdán Gagarin teljesítményét „igen figyelemreméltónak” nevezte. – Én. az Egyesült Államok polgára üdvözlöm a szovjet űrutast – mondotta nyilatkozatában Roberts Holland, a Béke-Világtanács ez idő szerint Taskentben vendégeskedő tagja, a San i Franciscó-i Orosz–Amerikai Intézet igazgatója. Ez a siker újabb diadala a szovjet tudománynak és az egész szovjet népnek. Ez a sikeres vállalkozás nagy győzelme az egész haladó emberiségnek. A világűrbe felszállt első szovjet ember hőstette és a haladó tudomány sikere példát szolgáltat mindazoknak, akik őszintén törekszenek a békére és a békés együttélésre.
Anna Seghers az ember diadaláról
Anna Seghers német írónő, a nemzetközi Lenin-békedíj bizottságának tagja a TASZSZ munkatársának ezeket mondta: „Visszavonhatatlan és magasztos az. amit első ízben hajtanak végre. Minden ország és nép serdülő nemzedékeinek tankönyveiben olvasható lesz ezentúl, hogy a világon elsőnek szovjet ember emelkedett a világűrbe. Ez a szovjet ember a szovjet tudományra támaszkodott és ezzel a lépésével túlment az emberi lehetőségek eddigi határain.’’
„Az emberi tudás győzelme ez – mondotta a TASZSZ tudósítójának Hakamada, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja. Mi vártuk ezt a napot, s most, amikor rnegtudtuk, hogy szovjet pilóta repült a világűrbe, nagy öröm tölt el bennünket. A világ minden népe üdvözli a kommunizmust építő Szovjetuniót, amely egyedül képes ilyen nagy jelentőségű győzelem elérésére. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében az egész szovjet népet üdvözöljük e győzelem alkalmából.”
Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.
IKAROSZ DIADALA – az első évtized
A fellövés dátuma / Az űrhajó neve / Ország / Legénység / Küldetése / A repülés időtartama
1961. április 12.
Vosztok – 1 SZU J. Gagarin Föld körüli repülés 108 perc
1961. augusztus 6
Vosztok – 2 SZU G. Tyitov Föld körüli repülés 25 óra 11 perc
1962. február 20.
Mercury USA I. Glenn Föld körüli repülés 4 óra 56 perc
1962. május 24.
Mercury USA S. Carpenter Föld körüli repülés 4 óra 56 perc
1962. augusztus 11. – 1962. augusztus 12.
Vosztok—3 Vosztok—4 SZU A. Nyikolajev P. Popovics Csoportos Föld körüli repülés 94 óra 10 perc 70 óra 44 perc
1962. október 3.
Mercury USA W. Shirra Föld körüli repülés 9 óra 12 nerc
1963. május 15.
Mercury USA G. Cooper Föld körüli repülés 34 óra 20 perc
1963. június 14. – 1963. június 16.
Vosztok—5 Vosztok—6 SZU V. Bikovszkij V. Tyereskova Csoportos Föld körüli repülés 120 óra – 70 óra 41 perc
1964. október 12.
Voszhod SZU V. Komarov K. Fjoktyisztov B. Jegorov Föld körüli csoportos repülés 24 óra 17 perc
1965. március 18.
Voszhod—2 SZU P. Beljaev A. Leonov Föld körüli repülés, Leonov kilép az űrhajóból (űrgyalogos) 26 óra 10 perc
1965. március 23.
Gemini-3 USA V. Grissom J. Young Föld körüli repülés 4 óra 55 perc
1965. június 3.
Gemini—4 USA J. McDivitt E. White Föld körüli repülés, White űrgyalogos 97 óra 57 perc
1965. augusztus 2.
Gemini—5 USA G. Cooper C. Conrad Föld körüli repülés 8 nap
1965. december 14.
Gemini—7 USA F. Borman J. Lovell Föld körüli repülés 14 nap
1965. december 15.
Gemini—6 USA W. Shirra T. Stafford Föld körüli repülés 25 óra 14 perc
1966. március 16.
Gemini—8 USA N. Armstrong D. Scott Föld körüli repülés 10 óra 30 perc
1966. június 3.
Gemini—9 USA T. Stafford E. Cernan Föld körüli repülés, Cernan űrgyalogos 72 óra-21 perc
1966. július 18.
Gemini—10 USA J. Young M. Collins Föld körüli repülés, Collins űrgyalogos 70 óra 43 perc
1966. szeptember 12.
Gemini—11 USA C. Conrad R. Gordon Föld körüli repülés, Gordon űrgyalogos 71 óra 17 perc
1966. november 15.
Gemini—12 USA J. Lovell E. Aldrin Föld körüli repülés, Aldrin űrgyalogos 94 óra 36 perc
1967. április 23.
Szojuz—1 SZU V. Komarov Föld körüli repülés 24 óra; 1967. április 24-én történt a szovjet űrhajózás első emberéletet követelő balesete: a világűrből visszatérő Szojuz–1 ejtőernyője nem nyílt ki, a lezuhant és kigyulladt kabinban életét vesztette Vlagyimir Komarov űrhajós.
1968. október 11.
Apollo—7 USA W. Cuninngham W. Shirra D. Eisele Föld körüli repülés 11 nap
1968. október 26.
Szojuz—3 SZU G. Beregovoj Föld körüli repülés 94 óra 24 perc
1968. december 21.
Apollo—8 USA F. Borman J. Lovell W. Anders Hold körüli repülés 7 nap
1969. január 14.
Szojuz—4 SZU V. Satalov B. Volinov Csoportos Föld körüli repülés. Pályamenti összekapcsolás 71 óra
1969. január 15.
Szojuz—5 SZU A. Eliszejev E. Hrunov Csoportos Föld körüli repülés. Eliszejev és Hrunov űrgyalogosok a Szojuz—4- gyel térnek vissza 72 óra
1969. március 3.
Apollo—9 USA J. McDivitt D. Scott R. Schweikart Föld körüli repülés LEM lekapcsolása Scott és Schweikart űrgyalogos 10 nap
1969. május 18.
Apollo—10 USA T. Stafford E. Cernan J. Young Hold körüli repülés LEM lekapcsolása 7 nap
1969. július 16.
Apollo—11 USA N. Armstrong E. Aldrin M. Collins Holdraszállás (Armstrong majd Aldrin a Holdon) 3 nap
1969. október 11. 1969. október 12.
Szojuz—6 Szojuz—7 SZU G. Sonyin V. Kubasov A. Filipcsenko V. Volkov V. Gorbatov Csoportos Föld körüli repülés 5 nap
1969. október 13.
Szojuz—8 SZU V. Satalov A. Eliszejev Föld körüli repülés 5 nap
1969. november 14.
Apollo—12 USA R. Gordon C. Conrad A. Bean Holdra szállás (Conrad majd Bean a Holdon) 9 nap
1970. április 11.
Apollo—13 USA J. Lovell F. Haise J. Swiger Hold körüli repülés 7 nap
1970. június 1.
Szojuz—9 SZU A. Nyikolajev V. Szevasztyanov Föld körüli repülés 18 nap
1971. január 31.
Apollo—14 USA A. Shepard E. Mitchell S. Roosa Holdra szállás (Shepard, majd Mitchell a Holdon) 9 nap
Megjelent A Hét II. évfolyama 16. számában 1971. április 16-án.
Ágoston Hugó: 1961. április 12.
Valahogy annyira közelinek tűnik. Milyen eleven az emlék: futótűzként terjedt a hír azon a tavaszi délelőttön, s az emberek önkéntelenül is az égre néztek. Nevet még nem ismertek meg annyian pillanatok alatt, mint a Gagarinét.
És valahogy mégis milyen távoli. Mennyire túlhaladta legmerészebb elképzeléseinket is az űrkutatás fejlődése a Vosztok–1 történelmi jelentőségű repülése óta: s ha arra gondolunk, hogy más tudományoknak száz évekig kell várniuk, hogy egy ekkora minőségi ugrást megérjenek, úgy tűnik, mintha nagyon régen lett volna az az első tavasz, s mi nagyon öregek lennénk.
Négy évnek sem kellett eltelnie az első mesterséges bolygó, a Szputnyik 1 pályára küldése óta, és 1961. április 12-én a Vosztok-1 űrhajó, fedélzetén Jurij Alekszejevics Gagarin űrhajóssal, kiemelkedett az atmoszférából, és 108 perc alatt megkerülte a Földet. Az űrhajó pályájának perigeuma 175 km, apogeuma 325 km volt: Földtől mért átlagos távolsága a Föld sugarának mintegy huszonötöd része csupán, s mégis, milyen nagy ez a lépés az addig „Földhöz ragadt” emberiség számára. Moszkvai idő szerint 10,55-kor tért vissza a Földre a kozmosz Kolumbusza, az első ember, aki látva látta, hogy a Föld: gömb.
Tehát el lehet jutni a Kozmoszba! German Tyitov tovább bizonyít: 24 órán át kering űrhajójával a Föld körül. Az ember huzamosabb ideig bírja az űrrepülés sajátos megterheléseit, elsősorban a súlytalanságot. Az űrben is valóságalapot talál az általános biológia és az orvostudomány megállapította tény: a szervezetnek a környezetével való egyensúlyát biztosító rendszerek (főleg az idegrendszer) kifinomult adaptációs képessége.
S a további űresemények szenzációtartalma és tudományos hordereje egyre fokozódó ritmust parancsol. Az első amerikai űrutazások megerősítik a repülések technikai-biológiai biztonságába vetett hitet; megvalósul két űrhajó közös repülése; V. Tyereskova személyében teljesíti küldetését az első nő-űrhajós (teljesítménye máig egyedülálló); dőlnek a magassági és időtartam-rekordok; fellövik az első háromtagú legénységet (ketten a kényelmetlen búváröltöny nélkül végzik fizikai és orvosi kutatásaikat); a keringés ideje alatt az űrhajósok kilépnek a kabinból az űrbe.
Majd az ember a Holdra lép, és ott méréseket végez. S az ember automata-állomást küld a Holdra, amely ott méréseket végez.
Itt tartunk. Így válik lehetővé, hogy az ember majd a szomszédos bolygókra is eljusson. Látogatását bejelentendő, már el is küldte névjegykártyáit, Mars- és Venus-kutató állomásait.
1968 márciusában, 34 éves korában élete szakad Jurij Alekszejevicsnek. az első embernek, aki ember-készítette tüzes szekerén ezelőtt tíz évvel bevonult a történelembe.
S mi egyre inkább érezzük, hogy a történelemben élünk. Követik egymást az egyre nagyobb események, az egyre kisebb időközű évfordulók.
Megjelent A Hét II. évfolyama 16. számában 1971. április 16-án.
