A kenyai futó, Abel Mutai már csak néhány méterre volt a célvonaltól, de a félreérthető jelzések megzavarták, és azt hitte, hogy befejezte a versenyt, ezért megállt.
A spanyol futó, Ivan Fernandez, aki közvetlenül mögötte futott és rájött, hogy mi történik előtte, kiabálni kezdett, hogy a kenyai fusson tovább. De Mutai nem tudott spanyolul, nem értette őt. Ekkor Fernandez hátulról szó szerint belökte Mutait a célba és ezzel a győzelembe.
Az egyik riporter megkérdezte Ivant: “Miért csináltad ezt?” Ivan így válaszolt: “Az az álmom, hogy egy napon olyan közösséggé váljunk, amelyben nem csak önmagunkat, hanem egymást is győzelemre segítjük.”
– De miért hagytad, hogy a kenyai nyerjen? – erősködött a riporter. Evan így válaszolt: “Nem hagytam, hogy nyerjen, ő volt a nyertes. Ez az ő versenye volt.”
A riporter tovább erőltette a dolgot: “De hát nyerhettél volna!”
Ivan ránézett, és így válaszolt: “De milyen értéke lenne egy érdem nélküli győzelemnek? Milyen becsülete lenne az így szerzett éremnek? Mit gondolna rólam az anyám?”
Az értékek generációról generációra szállnak. Olyan értékeket érdemes tovább adnunk a gyermekeinknek, amelyekkel másokat is arra tudnak ösztönözni, hogy jobb emberekké váljanak. Mert a legtöbben inkább kihasználják az emberek gyengeségeit, hogy azokból előnyt szerezzenek maguknak ahelyett, hogy győzelemre segítenék a másikat.
Forrás: Újnépszabadság
