Az idei tanévben, május közepétől lehetőséget kaptak a szülők és a diákok, hogy egy, az iskolai KRÉTA rendszerben kitölthető anonim kérdőívvel “osztályozhassák” a pedagógusok munkáját. Elsőre talán jó ötletnek tűnhet, hiszen a tanulóknak és szüleiknek is joguk van ahhoz, hogy kifejezhessék véleményüket, akár egy-egy pedagógussal kapcsolatban is. A névtelenség erősítheti az őszinte véleményalkotást, különösen akkor, ha valamilyen probléma van, és máshogy ezek nem kerülhetnének felszínre.
Csakhogy az éremnek ebben az esetben is két oldala van, amiről a döntéshozók mintha már megint elfelejtkeztek volna. Az anonimitás ugyanis lehetőséget ad arra is, hogy a diákok, vagy akár a szülők a személyes sérelmeiket torolják meg egy-egy tanár leértékelésével, ha az rossz osztályzatot adott, dolgozatírás közben puskázáson kapta a diákot, elkobzott valamit, vagy csak rászólt a gyerekekre, hogy ne hangoskodjanak.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az így beküldött véleményeket a pedagógusok teljesítményértékelésénél is figyelembe vehetik, ami a bérezésükre is hatással lehet. A szubjektív vélemények így egy olyan szakmai térbe kerülnek, ahol nem sok keresnivalójuk lenne. Vagy valóban elvárható egy szülőtől és egy diáktól, hogy objektív, szakmai szempontok alapján értékelje a pedagógusok munkáját egy pár perc alatt kitölthető kérdőívvel?
Persze, ha egy tanár sok negatív visszajelzést kap, ott valóban lehetnek problémák, amiket szakszerűen ki kellene vizsgálni. De ezt épp az anonimitás akadályozza meg: hogyan lehetne megbeszélni a gondokat, tisztázni a félreértéseket, ha azt sem tudni, ki áll a másik oldalon?
Egy jelenet jutott eszembe A tanú című filmből: – Tíz feljelentés közül kilenc marhaság! –Jelentem, nem értem. Ez egy komoly, névtelen feljelentés volt, géppel írva!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 31-én.