Réges-régen volt napközis nevelő koromban kellett megismerkednem azzal a nem várt helyzettel, hogy november hetedikén szovjet filmet kellett kötelezően megnézniük az iskolásoknak.
Magam, aki másfajta kötelezőkön nőtten fel, kíváncsian vittem el a nebulókat a partizánfimre. Melyből egyetlen jelenetre emlékszem. Midőn a hős partizánlány egy kézi hajtású vasúti hajtánnyal megelőzi a gőzmozdonyt. Úgy, hogy kézigránátokat dob át fölötte azok a mozdony előtt felrobbannak, a jármű darabokra hullik, és a lány a hajtánnyal átsuhan az izzó vasdarabok és mozdonymaradványok között. Ő is győzött, gondolom az ügy is, és azt is régóta tudjuk, hogy a filmművészet régóta a propaganda legjobb szolgálólánya. Ez olyan gyönyörű volt – mondta egy lelkes harmadikos kislány –, hogy még az E.T.-nél is jobban tetszett nekem. Örültem, hogy véletlenül sikerült örömet okoznom neki. Azt hiszem az első szovjet film volt amit láttam életemben, abban az országban, amelyből akkoriban menekültem másfajta árnyalata volt a propagandának. Akkor még.
Most meg az a nagy helyzet, hogy az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
A Petőfi-film részlete Youtube
Felháborodott szülők hívták a nagyon kevés megmaradt erdélyi független lapok egyikét, a Transtelexet, mondván, hogy elszoktak már a „kötelező” szótól. Azonban kiderült az is, hogy jóllehet, valóban fizetni kell a mozizásért olyan településeken is, hol egyáltalán nincs is mozi, bizonyára levetítik ott az ablakra feszített vászonra. De nem járnak ezért rosszul az ottani nebulók az importált propagandára szentelt kötelező két órával: kapnak egy tízes osztályzatot ajándékba magyarból, ott ugyanis ez a legmagasabb érdemjegy.
Hurrá, remélem ezt az onnan nézve anyaországnak nevezett NER-birodalomban is bevezetik, ha én szervezném úgy intézném, hogy csak az kaphasson ötöst, aki pozitívan értékeli a filmet, elnézve a reakciókat, ez rá is férne. És igazán csak kötözködés az is, hogy akadt iskola, ahol reggel hétkor kezdték a napot, hogy beleférjen a mozizás is, meg az aznapra ütemezett, kötelező kompetenciafelmérés.
Amiatt azonban megnyugodhatnak a diákok: aligha fogják őket mostanság operába kényszeríteni, már csak azért sem, mert ott legalább tanulhatnának valamit. Mondjuk azt, hogy a ház dolgozói szerint mégsem a büfé visz mindent, és sokan sztrájkba léptek. A minap például a díszletmunkások, akik helyett az igazgató az irodai dolgozókat akarta beállítani díszletet pakolni. Pedig amúgy szűlátókörűség, hogy éppen ezt megnézni nem kötelezik a diákokat. Mert megérthetnék, hogy manapság a magyarságteljesítmény egyik csúcsa, ha sztrájk miatt még a Hunyadi Lászlót is a Don Giovanni díszletei előtt játszották a művészek. Ki tudja, még az is kiderülhetne, hogy Mozart magyar volt.
Nyomatékul a szünetben elszopogatnának, kizárólag a tánckar fenntartási költségeire való tekintettel – egy Mozart-golyót.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 21-i adásában hangzott el.