A világias demokrácia helyreállításáért összefogó ellenzék véget vethet Recep Tayyip Erdoğan két évtizedes hatalmának. Kérdés, hogy a terroristákkal és melegekkel riogató török elnök hajlandó-e elfogadni az esetleges vereségét. A kampányfinisre felerősödött erőszak rossz ómen.
Szinte biztosan nem számíthatnak a magyar ellenzéki szimpatizánsok által tavaly áprilisban átélt nyomasztó csalódottságra a hatpárti török összefogás támogatói a vasárnapi urnazárást követő órákban, de a vágyott extázis is elmaradhat. Az már várhatóan az est folyamán körvonalazódik, hogy a húsz éve hatalom lévő Recep Tayyip Erdoğanbtörök elnök Népi Szövetsége vagy a leváltására szerveződött Kemal Kılıçdaroğlu irányította sokszínű Nemzeti Szövetség szerzett-e több mandátumot. A 2016-ban bevezetett török elnöki rendszerben azonban a parlamenti erőviszonyok másodlagosak, az államfő a hatalom legfőbb birtokosa. Márpedig arra nincsen garancia, hogy a sorsdöntő elnökválasztásban is végső győztest lehet majd hirdetni.
A baloldali-kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) élén álló Kılıçdaroğlunak a közvélemény-kutatások alapján 4-5 százalékos az előnye az iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés (AKP) pártot vezető Erdoğan előtt. A felmérések zöme azt mutatta, hogy nem képes megugrani az első körös győzelemhez szükséges 50 százalékos szavazatarányt. Az ellenzéki szavazókra hajtó, 2018-as elnökválasztáson még a CHP színeiben induló Muharrem Ince tegnapi váratlan visszalépése segíthet Kılıçdaroğlunak átlépni a bűvös határt.
Nem kizárt azonban, hogy a centenáriumát ünneplő modern Törökország eddigi legfontosabbnak ígérkező választásban második fordulóra is szükség lesz. Ez viszont azt jelentené, hogy a voksolást övező feszült légkör két héttel meghosszabbodik, mi több, fokozódik.
A kampány alaposan kiélezte a közhangulatot, a szavazás napjának közeledtével pedig megszaporodtak az olyan nyugtalanító fejlemények, amelyek kétségessé teszik, hogy a kormányzó erők vereségük esetén is tiszteltben fogják tartani a választás végeredményét.
Baljóslatú például, hogy Erdoğan és szövetségesei igyekeznek nemzetbiztonságra veszélyesnek állítják be ellenfeleiket.
A török államfő saját kultúrköréből merített paneleket, a Lengyelországban bevált receptet követve a szexuális kisebbségek elleni kirekesztő retorikával párosítja. Szerdai gyűlésén azzal riogatott, hogy a Nemzeti Szövetség ki fogja engedni a terroristákat börtönből, újra alkalmazni fogja őket az államigazgatásban, és ami olvasatában még ennél is rosszabb, hogy „az LMBTQ-perverzek karmaiban” akarja hagyni a török gyermekeket.
Erdoğan nemcsak az ellenzék programjáról terjesztett hazugságokkal, hanem manipulált videókkal is a riválisa ellen kívánja hangolja a közvéleményt. Vasárnap, az Isztambulban összesereglett nagyjából másfél millió hívének Kılıçdaroğlu kampányvideójának manipulatívan újravágott változatát mutatta be, amelybe a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egyik vezérét is beletették.
A kormányzó Népi Szövetséghez tartozó nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) vezére, Devlet Bahceli is próbálja felkorbácsolni az indulatokat. A napokban például hazaárulónak bélyegezte az ellenzéki összefogás vezetőit. és azt jósolta, hogy életfogytiglani börtönt fognak kapni vagy golyókat a testükbe.
A török ellenzék rengeteg ponton különbözik a magyartól, így van esélye, hogy legyőzze az elnököt – Edgar Şar politikai elemző elmondása alapján a török…
Az ellenzék elleni kormánypárti hergelésnek súlyos következményei vannak. Főként a baloldali-kurdbarát Népek Demokratikus Pártját (HDP) soraiban tudó Munka és Szabadság Szövetség politikusain és aktivistáin csattan az ostor, akiket a kormányzó erők évek óta PKK-val azonosítanak. A Nemzeti Szövetséget is érik azonban támadások, szélsőségesek az utóbbi hetekben több alkalommal rálőttek, máskor töltényeket dobtak pártirodáikra.
Kemal Kılıçdaroğlu egy isztambuli plakáton | Fotó:SAEID ARABZADEH | Forrás: Middle East Images via AFP
A múlt hétvégén még jobban elharapózott az erőszak: az AKP bástyájának számító kelet-törökországi Ezreum tartományban kövekkel dobálták meg a Kılıçdaroğlu alelnökjelöltjeként kampányoló Ekrem Immamoglu isztambuli polgármester kampánybuszát, a jármű tetején álló ellenzéki politikus beszéde közben. A kormánypártok részéről az áldozatot okolták a támadásért, Süleyman Soylu belügyminiszter szándékos provokációval vádolta meg Immamoglut, a helyi polgármester pedig egyenesen azt állította, hogy a CHP rendezte meg az egész akciót.
Mindezek a kijelentések és incidensek megkérdőjelezik a kormányzó erők békés hatalomátmenet iránti elköteleződését. Különösen aggasztó ebből a szempontból, hogy Erdoğan a múlt héten azt mondta, a nemzet nem engedheti át az ország vezetést egy olyan elnöknek, akit a PKK támogatásával választottak meg. A török elnökről már korábban bebizonyosodott, hogy keserű vesztes: 2019-ben az Imamoglu győzelemmel végződő az isztambuli polgármester választást mondvacsinált okokra hivatkozva újra meg kellett rendezni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a megismételt szavazás után Erdoğan végül belenyugodott az AKP vereségébe.
Ismerős trükköket vet be a török elnök, de vajon kitől veszi őket? – Túlzengi a sikerpropaganda a gazdasági nehézségeket, Recep Tayyip Erdoğan mégsem érezheti…
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2023. május 12-én.
