Csak a szokásos: Putyin kizárta a versenyből egyetlen komoly ellenfelét, a választás tisztaságára ügyelő megfigyelőket pedig az országba sem engedte be, majd learatta a babérokat
A szavazatok 87,28 százalékával nyerte az orosz elnökválasztást Vlagyimir Putyin, ami még az oroszoknál és Putyin esetében is kiugrónak számít. Ezzel most újabb hat évre kapott megbízást a szavazóktól. Ráadásul ilyen magas részvételre (77,44 százalék) még sosem volt példa a modern kori Oroszország történetében, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a Kreml számára rendkívül fontosnak volt, hogy Putyin legitimitása nagyobb legyen, mint valaha. Sokan arra számítanak, hogy a diadal után Putyin drasztikus változtatásokra készül, egy ilyen nagy felhatalmazás birtokában ugyanis már véghez viheti azokat az intézkedéseket, amelyekre a választási kampányban még nem kerülhetett sor.
Putyin fényes győzelme nyilván senkinek sem okozott meglepetést, hiszen azokat a politikusokat, akik valós alternatívát képviseltek volna a rendszerrel szemben, már korábban kizárták a versenyből. Így járt Borisz Nagyezsdin, aki háborúellenes álláspontot képviselt, és kijelentette, hogy megválasztása esetén azonnal befejezi a harcokat, békét köt Ukrajnával és megegyezik a Nyugattal. Az eredmény: az orosz Központi Választási Bizottság a jelentkezési lapján talált hibák miatt kizárta a versenyből a politikust. Még a tisztességes verseny látszatát sem igyekeztek fenntartani, hiszen a független nemzetközi megfigyelők be sem tehették a lábukat az országba a háromnapos választás idejére, így jártak az EBESZ és az Európai Parlament megfigyelői is. Mindeközben az orosz hatalompárti média óriási energiával buzdította a szavazókat a választásra, ami végül meg is hozta a várt eredményt.
Ám míg a putyini győzelem előre borítékolható volt már hosszú ideje, az már felvet kérdéseket, hogy a kiugróan jó eredmény milyen hatással lesz az orosz belpolitikára és külpolitikára. Noha sokan felhívták a fi gyelmet arra, hogy egyetlen orosz választás során sem történt még annyi egyéni tiltakozó akció, mint most, a látszat könnyen csalhat. Az elmúlt két év során egyetlen tiltakozási mozgalom sem szökkent szárba Oroszországban a háború ellen, Putyin pedig folyamatosan erősítette a rendszerét – amit ma már csak konszolidált autokráciaként emleget a szakirodalom.
Az elemzők többsége nem számít nagy változásokra az orosz belpolitikai életben, ma már az orosz kormány átalakítását és ezzel együtt bizonyos hatalompárti politikusok nyugdíjazását sem tartják valószínűnek.Jóval fontosabb ennél az orosz külpolitika lehetséges változása, tekintettel arra, hogy Putyin személye mostanra összefonódott a nyugatellenes politikával és – természetesen – az ukrajnai háborúval. Ami az előbbit illeti, a választási eredmények valószínűleg azt üzenik a Kreml urainak, hogy ez a politika továbbra is rendkívül népszerű a hidegháború idején szocializálódott orosz közönségnek, de a fiatalabb generációk számára is vonzó lehet. Így aztán a Nyugathoz való közeledés nagy valószínűséggel egyelőre várat magára.
Ukrajna szempontjából azonban az orosz elnökválasztás leginkább azt jelenti: Putyin erős legitimitást kapott, hogy tovább folytassa a háborút. Habár korábban sokan attól tartottak, hogy az elnökválasztás után az orosz államfő elrendelheti az általános mozgósítást az országban, erre jelenleg nincs szükség, hiszen az ukrajnai frontokon egyértelműen az orosz erők vannak kezdeményező szerepben. A Donecki területen, délen, illetve északkeleten is óriási nyomás alatt tartják az ukrán hadsereget, amelynek valószínűleg csak a tavaszi sáros időmiatt sikerült megakadályoznia az orosz áttörést Avgyijivka elfoglalása után. Mivel az elemzők szerint Kijev még a legjobb esetben is csak nyár végére szerezheti vissza a kezdeményezést a fronton, a legtöbben arra számítanak, hogy az elkövetkező hónapokban Oroszország mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy érvényesítse az erőfölényét Ukrajnában.
Forrás: a Magyar Hang VII. évfolyama 12. számának (2024. március 22-28.) nyomtatott változata.
