Freund Tamás MTA-elnök felesleges szélmalomharcról, a kutatás szabadságáról és az akkumulátorvitákról…
– Sikeresnek értékelte az első elnöki ciklusát, hogy a folytatás mellett döntött?
– Ha csupán én vagyok elégedett az első három évvel, az kevés lett volna a folytatáshoz. Sok biztatást kaptam a kollégáimtól és erős felhatalmazást a közgyűléstől: a legfőbb döntéshozó testület kilencven százaléka támogatott. Ígéreteim többségét, amelyek rajtam múltak, beváltottam, új programokat is indítottunk.
– 2019-ben Palkovics László vezényletével a kormány kivonta a kutatói hálózatot az Akadémia fennhatósága alól. Önt abban az évben választották az MTA elnökévé, egyik főcélja ennek visszaszerzése volt – sikertelenül. Küzd még a kutatói hálózatért?
– Ez irányú próbálkozásom nem járt sikerrel, mostanra le is tettem róla. Több minisztertől is kaptam olyan visszajelzést, hogy ez a kormány részéről eldöntött kérdés, ne folytassam tovább a szélmalomharcot. Meggyőződéssel állították, az új intézmény, az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat (ELKH) nemcsak az Akadémiától, de a kormánytól is független szervezet, ahol a kutatások zavartalanul folynak tovább, és semmi nem indokolja, hogy ez a hálózat visszabújjon az MTA szárnyai alá.
– Az ELKH vezetője, Maróth Miklós a közelmúltban váratlanul lemondott. Ennek apropóján az Akadémiai Dolgozók Fóruma nyílt levelében azt állítja, az átszervezés elhibázott volt, egyre nyilvánvalóbb, hogy a korábban beígért uniós támogatások sem fognak megérkezni. Összességében a hazai tudományos élet lesújtó állapotát vázolják fel.
– Véleményem szerint a hazai tudományos élettel nincs probléma, az pedig, hogy nem jönnek az Erasmus+ és a Horizon Europe programból várt pénzek, más okra vezethető vissza: az EU és a magyar kormány közti konfliktusra, jogállamisági kifogásokra.
– Ön szerint nem jogosak Brüsszel kritikái?
– Szerintem az uniós pályázatok esetében semmiképpen. Ezek elbírálásába, elköltésébe nem szól bele a kormány, nem is szólhat, hiszen a kutatási szerződéseket egyes kutatók nyerik, és a pénzeket szigorúan csak arra költhetik, amire kapták. Érthetetlen, hogy az EU ezek visszatartásával akarja megleckéztetni az országot, holott így nem a politikai vezetést, hanem a tudósokat büntetik. Még tavaly járt itt egy EU-s delegáció a kulturális bizottságtól, megkérdeztek mint az MTA elnökét, mi a véleményem az akadémiai szabadságról. Én elmondtam, az nem sérült, továbbra is mindenki azt kutatja, amire hazai vagy külföldi forrást tud biztosítani. Erre úgy hozták le a véleményemet, hogy hozzátették, én kormányközeli ember vagyok. Ezzel azt sugallták, ha valaki szimpatizál a kormánnyal, annak a véleménye nem is számít.
– Első megválasztásakor voltak, akik azért támogatták önt, mert úgy tudták, személyes jó kapcsolatot ápol a miniszterelnökkel. Mit szól ehhez?
– Ezt én is meglepődve hallottam, fogalmam sincs, mire alapozták. Találkoztunk párszor hivatalos alkalmakkor, de ennél közelebbi kapcsolatban nem vagyunk. Másfél éve voltam már az Akadémia elnöke, amikor először fogadott. Most szintén próbálok tőle időpontot kérni egy jó ideje, remélem, hamarosan sikerrel járok.
– Mit mondana Orbán Viktornak?
– Azt, hogy az MTA egy nemzeti intézmény, amelynek kétszázéves tradíciójára minden magyar büszke lehet. Márpedig az a kormány, amely a nemzettudatra épít, nem mondhat le egy ilyen Akadémiáról.
– Úgy tűnik, lemondtak róla?
– Pontosítok: nem lehet célja az Akadémia gyengítése, sokkal inkább a fejlesztése. Erre a fejlesztésre pedig lenne jó pár ötletem, például az alapkutatás-finanszírozás és az MTA egyetemi kutatócsoportjainak visszavezetése az MTA égisze alá. Továbbá a tudományos tanácsadás intézményesítése. Elnökségem kezdetétől nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy az MTA nyisson a társadalom és a döntéshozók felé. Elindítottam az MTA Középiskolai Alumni programot. Lényege, hogy a tudomány értékrendjét, módszertanát közelebb vigyük a fiatalokhoz. Nem azért, hogy mindenkiből tudóst faragjunk, hanem hogy megismerjék a tudományos gondolkodást, tudják, mitől hiteles egy információ, meg tudják azt különböztetni az álhírtől. Ez idáig mintegy 1800 kutató jelentkezett, hogy elvigye a tudomány szeretetét kárpát-medencei középiskolákba. Létrejött egy kereshető adatbázis, a gimnáziumok megtalálják, hogy köztestületi tagjaink közül kik vállalnak náluk előadást. Mostanáig több száz előadásra került sor. Az MTA Kiváló Kutatóhelye pályázattal a tudományos minősítést kiterjesztettük a kutatóhelyekre, és három nagy nemzeti kutatási programot is indítottunk.
– A kormányzat kíváncsi az önök tanácsaira?
– Persze, s hogy ez jól működjön, a minisztériumokkal kialakítottunk egy kétirányú kommunikációs csatornát. Egyrészt kértem, jelöljenek ki egy kapcsolattartót, aki az MTA-val való kommunikációért felelős, tőlünk pedig Oberfrank Ferenc köztestületi igazgató felel a tudományos tanácsadás megszervezéséért. Rengeteg megkeresést kapunk, a szakpolitikai döntéshozatal segítésére gyakran állítunk fel ad hoc bizottságot, készítünk háttéranyagot. Mi is kezdeményezhetünk konzultációt, ha új kihívások, lehetőségek jelennek meg a tudományos világban, vagy egy-egy döntést a tudományos érvek nem támasztanak alá.
– Az oktatással kapcsolatban évek óta készítenek háttéranyagokat, ehhez képest a köz- és felsőoktatás egyre lesújtóbb állapotban van.
– Az alapítványi formába átszervezett egyetemekről épp a minap láttam pár diagramot, amelyek szerint ezekben az intézményekben egyre több a minőségi publikáció. Egyre följebb kell kerülniük a nemzetközi egyetemi rangsorban, márpedig ehhez nem mennyiségi, hanem minőségi kutatómunka szükséges. Folyamatosan bombázzuk a kormányt háttéranyagokkal, illetve sikerült elérnünk, hogy például Csapó Benő professzor, a közoktatási elnöki bizottságunk vezetője állandó meghívottja a Belügyminisztériumban a közoktatási államtitkári értekezletnek. A véleményét mindig meghallgatják, de ahhoz, hogy eredményt érjünk el, hosszabb idő szükséges. A tudományos tanácsadás olyan, mint egy iránytű, megmutatja, merre van észak, de ez nem jelenti azt, hogy mindig északra kell menni. A kormánynak a tudományos állásponton kívül még egy sor más szempontot is mérlegelnie kell, a költségvetési és geopolitikai helyzetet, a háború okozta energiaválságot, és a döntés iránya ezek eredője lesz. Én csak reménykedni tudok, hogy elfogadják a tudomány érveit.
– A közelgő státusztörvény, amely minden tudományos alapot nélkülöz, kevés teret hagy a reménynek.
– A státusztörvényt illetően sajnos nem kérték ki a véleményünket.
– A felsőoktatás terén is vannak érdekes megoldások: a minap a Debreceni Egyetem rektora letiltotta Fábián István vegyészprofesszor előadását, amely az akkumulátorgyártással kapcsolatos aggályokat járta volna körül szakmai szemmel. A rektor szerint nem adhatnak teret aktuálpolitikai kérdések megvitatására. Holott nem sokkal korábban Nagy Márton miniszter „A háború és a szankciók hatása a gazdasági folyamatokra” címmel tartott náluk beszédet.
– Az egyetemek autonómiájába mi nem avatkozunk be. Egyébként nem tartottam helyesnek az előadás letiltását. Vannak egyetemi rektorok, akik jobban követik a kormányzati irányvonalat, és ezt akarják mindenáron érvényesíteni. Ez szerintem óriási hiba, a kormányzás érdekét is jobban szolgálnák, ha a tudományos szempontokat hagynák érvényre jutni. Az akkumulátorgyártás tanulmányozásával egyébként mi is elkezdtünk foglalkozni. Lehet, hogy ez majd nem tetszik a kormánynak, de szigorúan szakmai szempontokat mérlegelünk.
– Voltak olyan javaslataik, amelyeket a kormány láthatóan megfontolt és beépített a szakpolitikájába?
– Például a műemlékvédelemmel vagy a Balatonnal kapcsolatos fejlesztési tervek véleményezését, a mesterséges intelligencia egészségügy terén való felhasználását vagy a covidjárvány idején tett javaslatainkat. De szeretném, ha még több volna.
– Valljuk be, a kormány járványkezelése nem volt egy sikertörténet.
– Szerintem a kormányunk legalább annyira helytállt, mint a nyugati kormányok többsége. Minden országban más mérőszámot alkalmaztak, nálunk egy meglehetősen szigorút – ha valakit elütött a villamos, de kiderült, hogy covidos volt, őt is a járvány áldozataként vették számba. Azt kellett volna csak nézni, az adott hónapban a korábbi évek átlagához képest mennyivel emelkedett a halálozás. Ilyen szempontból az európai középmezőnyben voltunk.
– Az akkumulátorgyárak és összeszerelő üzemek hazájában meghallja a kormány a józan, tudományos érveket?
– Úgy látom, most miniszteri szinten, például Csák János minisztériumában is azért küzdenek, hogy minél több pénz áramoljon a startup cégekbe, a kis- és középvállalkozásokba, amelyek rugalmasabbak, mint egy nagyvállalat és így alkalmasabbak arra, hogy befogadják a felfedezéseket. Meggyőződésem, hogy nem a kutatókat és szervezeteiket kell mindig újjászervezni, hanem olyan innovációs környezetet kell kialakítani, amely fel tudja venni és hasznosítani a legújabb tudományos eredményeket.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 20. számának (2023. május 19–25.) nyomtatott változata.
