Jimmy több mint negyven éve dolgozott egy cégnél. Családi vállalkozás volt, ami később kétszázötven főt foglalkoztató cég lett. A tulajdonos úgy döntött, hogy megjutalmazza a több mint huszonöt éve neki dolgozó embereket, és ad nekik extra nyolc hét szabadságot. Mindenki boldog volt.
Aztán jött az a hír is, hogy eladják a céget, jön egy új tulaj. Amikor az új tulaj megérkezett, két dolgot csinált nagyon gyorsan: a nyugdíjhoz közel álló embereket kirúgta, és ezt a grátisz szabadságot a felére csökkentette.
Jimmy ekkor bosszút fogadott. El is jött a megfelelő pillanat: azzal a feladattal bízták meg, hogy tanítsa be az ő munkájára az új kollégát. Jimmy számára egyértelmű volt, hogy amint átadja a tudást, ő is lapátra kerül. Ezért az új fiú első betanítási napján Jimmy egyszerűen nem jelent meg, hanem közölte a a vezetéssel, hogy ő most kiveszi minden szabadságát!
Merthogy az új vezetésnek volt két rosszul meghozott szabálya, az egyik, hogy év végéig minden szabadságot ki kell vennie mindenkinek, s aki ezt nem teszi meg, annak nem fogják kifizetni a bennmaradt napokat. A másik súlyos hiba pedig az volt, hogy nem kellett jóváhagyatni a szabadságokat.
Tehát Jimmy nem ment be melózni, az új fiú meg csak állt ott, hisz más nem nagyon értett ahhoz, amihez Jimmy.
Aki a tíz hetes szabadsága alatt bőven tudott a pihenés mellett munkát is keresni. Talált is, fel is vették, így amikor a cége várta vissza, Jimmy egyszerűen nem jelent meg. Keresték otthon, mindenhol két napon át, majd a harmadikon jelentkezett… egy felmondó levél formájában.
Plusz a régi tulajdonos még milliós nagyságrendű számlát is benyújtott a cég ellen, azért, mert nem megfelelően bánnak azokkal a dolgozókkal, akiket ő taníttatott be, így pedig szeretné visszaigényelni az oktatások árát.
Sose csesztesse egy negyven éve ugyanazon a helyen dolgozó ember ajándék szabadságát!
Jimmy utódját amúgy végül a volt tulajdonosnak kellett betanítania.
Forrás: Index/ (boredpanda)