Az Amerikai Egyesült Államok angolszász eredetű lakóinak egykoron pejoratív ragadványneve a nagy polgárháború után az egész amerikai kontinensen elterjedt, később Európába is begyűrűzött. Az USA-ban yankee-nek írják, a híres new york-i (amerikai-)focicsapat nevéből meg a népszerű amerikaellenes graffittiből (Yankee, go home!) világszerte közismertté vált; a latin-amerikaiak – különösen a kubaiak – a falra is a saját ortográfiájuk szerint mázolják: yanqui… Egy legenda szerint az Új-Amszterdamként alapított New-York eredeti – holland – lakosai között elterjedt „Janke” (Jancsi, Jani) nevet őrzi – de van még vagy tucatnyi egyéb hihető vagy eleve hamis magyarázat. Egy biztos: valóban a New York-iakra mondták először, és onnan terjedt tovább Connecticut és a többi unionista állam lakóira. Mark Twain kedves könyve (Egy jenki Arthúr király udvarában) eredeti címe is A Connecticut Yankee in King Arthur’s Court. A név elterjedését segítette még a fülbemászóan egyszerű, hazafias Yankee Doodle nóta is (még a függetlenségi háború idején dalolták a connecticuti rebellisek – ma ennek az államnak a „himnusza”; amiképpen – egy favicc szerint – a brooklyni zsidók himnusza meg a Yankele Dudele). Az Észak-Dél háborúban a konföderációs szecesszionista „rabszolgatartó” déliek minden északit lejenkiztek, ezt az amerikai filmekből is tudhatjuk… Sok népnek van önmaga adományozta vagy mások által ráragasztott hasonló ragadványneve – sokszor gúnynevek, gyakran pejoratív vagy azzá vált elnevezések (pl. a magyar tót a szlovákokra, a digó az olaszokra, a muszka az oroszokra). Ezek eredete sokszor ködbe vész, és a nyelvhasználat sem egységes. Egy amerikai mondás szerint a jenki (yankee, röviden: yank) a külföldiek számára amerikait jelent, az USA-amerikaiak szerint északit, az észak-USA-beliek szerint keletit, a keleti partvidéken élőknek Új-Angliait, Új-Angliában vermontit, Vermontban pedig azt hívják jenkinek, aki reggelire valamilyen pie-t (pitét) eszik… Koreában minden fehér ember jenki.
A finn szóhasználatban a jennkki nem pejoratív, nem is sértő; még Jennkilä (Yankeeland) sem. Ilyen (volt) az Algériában élt franciák – és más európai gyarmatosítók – Pied-Noir megjelölése.
De ilyen akár a grúz is (ahogyan az oroszok elnevezték a kaukázusi ’kartveli’ népet – és ez, nagy sajnálatukra, rajtuk is ragadt); vagy a szőröstalpú a románokra; a bushman a dél-afrikai apró termetű „bozótlakó” négerekre; a velük szomszédos, és beszédükben furcsa csettintő hangokat is intonáló hottentottákra (hollandul: dadogósok; magyarul így maradt fenn: nekem ez hottentottául van). A (zulu)kaffer elnevezés talán német ”lelemény” (ezeket az afrikai bantu népeket a németek próbálták valamikor gyarmatosítani), bár maga a szótő, a káfer vagy káfír – arab; még a nagy rabszolgavadászatok idejéből, hitetlen fekete jelentéssel (ezen arab tőből lett az oszmán-törökben az Egri csillagokból is jól ismert gyaur, de az arab alkimisták által előállított, majd Európában is elterjedt kámfor is). A fokföldi fekete bivalyt is kafferbivalynak nevezik.
Visszatérve a jenki szóra: ezt írásban is annyira közismertnek gondolják azt amerikaiak, hogy a NATO-ban is alkalmazott „betűzésben” (ami nálunk E, mint Elemér, az a NATO-ban E, as echo) az Y-ra a „yankee” van rendszeresítve – bár én nem vagyok benne biztos, hogy minden NATO-tagállamban minden híradós tudja, hogy ezt ipszilonnal kell írni…. Ha mondjuk egy angolból alulművelt távírász LY-nal véli írni, kitörhet akár a világháború is…
Kiemelt képünk: Illusztráció a Yankee Doodle-hoz.
