Nem csupán gumicsont a főispánokkal (és vármegyékkel) kapcsolatos javaslat, de nem is azt jelenti, hogy a Fidesz visszahozná a derest, a pandúrokat és a földesúri kilencedet. Komoly közigazgatási aggályok vetődnek fel a tervet illetően. Az előterjesztésnek az avítt, feudalizmus-szagú szóhasználat a kisebb baja. A nagyobb az, hogy egy, az önkormányzatiság elleni általánosabb offenzíva kezdetét jelentheti.
Nagyjából egy éve egy baráti beszélgetés során gondolkodtunk arról, hogy a pénzügyi ellehetetlenítésen túl milyen lépések várhatók a kormányzat részéről az ellenzéki önkormányzatok megregulázására. Egyetértettünk, hogy egy átfogó önkormányzati reform, amely jelentősen csorbítja a választott önkormányzatok jogait és hatásköreit, nagyon is beleillene a Fidesz szokásos ügymenetébe, ahol a személyi és politikai célokat átfogó intézményi átalakítások révén érik el, amelyeknek ugyanakkor szinte kizárólag a személyi és politikai célok elérése az oka és magyarázata. Példaként akkor a tradicionális francia – amúgy vagy negyven éve fokozatosan decentralizált – közigazgatási rendszert hoztam fel, ahol az államot képviselő prefektusok hatáskörei hagyományosan rendkívül széleskörűek voltak, sokkal kisebb mozgásteret biztosítva a választott helyi önkormányzatok, polgármesterek számára. Amellett érveltem, hogy a Fidesz 2019 őszét követően alighanem belátta, hogy bizonyos települések (Budapest, Szeged, stb.) választás útján igencsak nehezen terelhetők be a monolitikus kormányzati irányítás karámjába. Olyan megoldást kell találni, ami választás nélkül lehetővé teszi mindezt. Márpedig egy átfogó önkormányzati reform keretében a Fidesz a kormánymegbízottakból széles hatáskörű prefektusokat faraghat, hozzájuk delegálva egy sor, jelenleg a választott önkormányzatok által gyakorolt jogot és kompetenciát, és máris megszerezték a politikai és közigazgatási irányítás javát azon települések felett is, amelyek vonakodnak választás útján a Fidesz jelöltjeit megbízni ezzel.
Ez a beszélgetés jutott eszembe a Fidesz frakcióvezetőjének javaslata kapcsán. A főispáni-vármegyei rendszerben a főispán (szemben a megye által választott alispánnal) a hagyományos magyar közigazgatásban nagyjából azt a funkciót, az államhatalom széles hatáskörű, nem választott képviselőjének feladatát látta el, mint a prefektusok a decentralizáció előtti Franciaországban – és épp azt, amire a Fidesznek ma szüksége van. A főispáni-vármegyei rendszer visszaállításával elsősorban nem a rossz konnotációjú elnevezés a baj (az is), hanem a ráutaló magatartás a főispánok által megtestesített közigazgatási modell visszahozatalának a szándékára. Számos vélekedéssel ellentétben nem gondolom, hogy a főispán és vármegye elnevezés jogszabályba foglalása csupán gumicsont az ellenzék elé dobva, majd ezen elrágódunk, és nem foglalkozunk a gazdasági és megélhetési válsággal. Sokkal inkább úgy vélem, hogy ez egy átfogó, centralizációs célú önkormányzati reform első tesztfázisa, szokja a nép a főispánokat, aztán ha megszokta, már nem lesz felháborodás a tartalmi átalakítással, a hatáskörök újraosztásával kapcsolatban. Hát hol érdekli az átlagembert, hogy ki felelős mondjuk a település kiegyensúlyozott gazdálkodásáért, és így pénzügyi irányításáért, a főispán vagy a polgármester? Hogy a települési jegyzőnél, vagy a főispánságon (vagy az marad kormányhivatal?) vannak bizonyos feladatkörök? Meglepődnék, ha a Miniszterelnöki Hivatalban vagy a Századvégnél már nem állna készen a koncepció az önkormányzati rendszer átszabására, és hogy ebben szerepelnek a főispánok, arra mérget vennék. Ahogyan arra is, hogy a javaslat minden valamirevaló kompetenciát a főispánokhoz telepít, a pénzügyi irányítástól valamennyi hatósági funkcióig. A választott polgármestereknek meg majd marad az óvodai tanév megnyitása és a testvérvárosi kapcsolatok ápolása a németországi Jürgendorf an der Weserrel.
Az sem véletlen, hogy a Fidesz megvárta a választásokat ezzel az akcióval: egy esetleges ellenzéki győzelem az új kormány kezébe adta volna a kiterjesztett hatáskörű főispánok/prefektusok/kormánymegbízottak kinevezésének jogát, erős kontrollt teremtve a fideszes vezetésű önkormányzatok felett. Ebben a helyzetben a Fidesz nyilván az önkormányzatiság elszánt védelmezőjeként lépett volna fel. Az áprilisi ellenzéki összeomlás után azonban elég biztonságosnak érzik a helyzetet, hogy a reform révén a biztos kormányzati hatalom kiterjesztésére tudják használni a rendszert a renitens önkormányzatok felett.
A közigazgatási berendezkedés, az önkormányzati ügyek ráadásul alapvetően tagállami kompetenciák, így az EU részéről is csak nagyon nehézkes és közvetett fellépés várható az intézményi reformmal szemben, azaz úgy számolhatnak le az ellenzéki önkormányzatokkal, hogy alig kell jogállamisági vitákra, európai ellenállásra számítani.
Mindez persze csupán feltételezés. De ahogy Csehovnál ha valahol lóg egy puska a falon, az az utolsó felvonásban el is fog sülni, Magyarországon ha valami a Fidesz eminens hatalmi céljait szolgálja, és megvalósítható, azt a végén át is ültetik a gyakorlatba. Amit most látunk, az az, hogy a puska ott lóg a falon, és elkezdték babrálni.
Forrás: Újnépszabadság
