Új-Zéland járványkezelése a legjobb, Brazíliáé a legrosszabb, Magyarország az 52. a rangsorban beszédes cím alatt olvashatunk érdekes ismertetést a Qubiton.
A politikai jobbközéphez sorolt ausztrál think tank, a Lowy Intézet csütörtökön tette közzé azt az indexet, amelyben 98 ország járványkezelését rangsorolták különböző szempontok alapján. Az országok között nem szerepel a járvány kiindulópontja, Kína, mivel az intézet szerint nincs elég nyilvánosan elérhető információ a kínai intézkedésekről.
Az egyes országokat a századik belföldi COVID-19-eset után 36 hétig követték az adatfeldolgozás során, és olyan mutatók szerint értékelték őket, mint az összes fertőzés, az egymillió főre eső fertőzések száma, az összes haláleset, az egymillió főre eső halálozások száma, az elvégzett tesztek és a fertőzések aránya vagy az ezer főre eső elvégzett tesztek száma.
A lista élén a járvány kezdete óta dicsért Új-Zéland végzett, ahol az 5 millió lakosból másfél milliót leteszteltek, és mindössze 2300 fertőzöttet és 25 halálesetet regisztráltak. Az utolsó helyen pedig az a Brazília található, ahol a 213 millió lakosból 9 millióan elkapták a koronavírust, és már több mint 220 ezren haltak meg. Magyarország az 52. helyen végzett a Lowy Intézet rangsorában, a járványkezelés hatékonyságát pedig ez a görbe írja le:
Forrás: Lowy Intézet
A kutatók szerint ugyan az elmúlt egy évben sokan féltek attól, hogy a demokratikus államok elhibázott járványkezelése több helyen az autoriter berendezkedés felé löki majd a népeket, a demokráciák „valamivel sikeresebbek voltak a járvány kezelésében, mint más politikai rendszerek.” Bár az USA vagy Nagy-Britannia példája is azt mutatja, hogy eleinte a demokratikus országok rosszul kezelték a helyzetet, míg az autoriter rendszerek be tudták tartatni a gyors lezárásokat, később fordult a kocka – a Lowy szerint azért, mert a demokráciákban könnyebben tanulnak a vezetők a hibáikból.
A gazdasági fejlettség, de még a politikai rendszerek közötti különbségek sem számítottak annyira egy-egy ország járványkezelésének sikerességében, sokkal fontosabb volt a társadalom összetétele: minél kisebb lakosság, összetartóbb nép és szilárd intézményrendszer jellemez egy országot, annál jobban kezelte a járványt.
Ez Francis Fukuyama amerikai politológus-filozófust igazolja, aki tavaly márciusban arról írt az Atlanticben, hogy nem a rezsim típusa lesz a döntő abban, hogy az egyes államok milyen hatékonyan reagálnak majd a válságra, hanem az, hogy „a polgárok mennyire bíznak a vezetőikben, és hogy azok a vezetők egy kompetens, hatékony állam felett uralkodnak-e.”
