A gondolat éppúgy hozzátartozik a korszerűen értelmezett sokrétű, bonyolult teljességéhez, mint az a kézzelfogható világ, amely körülvesz bennünket. Író és festő számára egyaránt. Alkat kérdése, hogy a művészt – a realista szemléletű művészt – a valóságnak melyik oldala vonzza és ihleti inkább.
Törők Pál e két, egymást kiegészítő művészi élmény egyidejű vonzásában él. Néha inkább az egyik, néha inkább a másik kerekedik felül; legsikerültebb alkotásai azok, amelyekben a kettő egyensúlyba kerül. Nemcsak figurális kompozícióiban találkozunk a vizuális igazság és a gondolatiság párosításával, de olykor még tájfestészetében is; rendkívül érdekes például, ahogy a marosvásárhelyi kombinát ábrázolásában az „ipari táj” elemeit sűrített, gazdagabb jelentésű művészi igazsággá szervezi.
Legigazibb, leggyakoribb témája azonban az ember, életének, munkájának különböző vonatkozásaiban.
A dolgok külső képe mögött mélyebb emberi igazságokra figyelő, összegező festői felfogására legjellemzőbb talán Háború után című kompozíciója. Az ülő asszonyalakot még az elszenvedett fájdalmak súlya nyomja; az álló férfialak komor arcából bizakodó pillantás melengeti a kezében tartott facsemetét. A sötét színek tömegét a remény friss, élénk színei bontják mag; a két figurán a filmtechnikából ismert átúsztatásra emlékeztető megoldással erős, fiatal fák álomképe, az újjászülető élet szimbóluma suhan át.
Kaszások című művének középső, előtéri alakja a portré hitelességével hat – de a festmény egésze sokkal több a téma sikeres megörökítésénél. Mintha az élet rendjét, az ember sorsát vigyázó mitikus hármas világőr állna szemben velünk. Az élet felbonthatatlan rendjének, kínt és bánatot feledtető, örökké újjáéledő szépségének szerelme vezeti Török Pál ecsetét, akár sétáló fiatal párt vagy strandoló lányokat fest – akár a pusztító árvíz nyomait.

Megjelent A Hét III. évfolyama 6. számában, 1972. február 11-én.

Kiáltás

Török Pál festőművész (1929, Vadad – 2005, Lugano) egyben költő és író is volt; Kiáltás című kötetét saját grafikáival illusztrálta; kiemelt képünk – A jövő féltése – ebben jelent meg.