Jacques Prévert (Neuilly-sur-Seine (Hauts-de-Seine), 1900. február 4. – Omonville-la-Petite (Manche), 1977. április 11.) francia költő, forgatókönyvíró. A Les feuilles mortes (Halott levelek) című versre írt dal szerzője Kozma József magyar származású francia zeneszerző.
La belle vie
Dans les ménageries
Il y a des animaux
Qui passent toute leur vie
Derriére des barreaux
Et nous on est des frères
De ces pauvres bestieaux
On n’est pas à plaindre
On est à blâmer
On s’est laissé prendre
Qu’est-ce qu’on avait fait
Enfants des corridors
Enfants des courant d’air
Le monde nous a foutus dehors
La vie nous a foutus en l’air
Notre mère c’est la misère
Et notre père le bistrot
Élevés dans des tiroirs
En guise de berceau
On nous a laissés choir
Tous nus dans le ruisseau
Dès notre plus jeune âge
Parqués dans les prisons
Nous dormons dans des cages
Et nous tournons en rond
Sans voir le paysage
Sans chanter de chansons
On n’est pas à plaindre
On est à blâmer
On s’est laissé prendre
Qu’est-ce qu’on avait fait
Enfants des corridors
Enfants des courants d’air
Le monde nous a foutus dehors
La vie nous a foutus en l’air.
A gyönyörű élet
Az állatseregletben
akadnak állatok
Amelyek életükben
Csak rácsot látnak ott
Testvéreik vagyunk mi
Szegény dögök rabok
Ki szánna söpredéket
Csak szitok jár nekünk
Csőbe húzott az élet
Mindegy mi lett velünk
Sovány gang-menti srác
Huzatban nőtt gyerek
Utcának csinált a világ
Grundnak csinált a végzeted
Az anyánk a nyomor volt
S a csapszék az apánk
Bölcsőnk egy ócska láda
Egy darabka palánk
Pucéran pottyantunk az árba
Ki is vigyázott volna ránk
Hogy a földből kilátszunk
Már rajtunk a lakat
Keskeny ketrec az ágyunk
Ott forgunk benne csak
Zöld mezőt sose látunk
Nem dalolunk mi dalt
Ki szánna söpredéket
Csak szitok jár nekünk
Csőbe húzott az élet
Mindegy mi lett velünk
Sovány gang-menti srác
Huzatban nőtt gyerek
Utcának csinált a világ
Grundnak csinált a végzeted
Tamkó Sirató Károlyfordítása
Les feuilles mortes
Oh! je voudrais tant que tu te souviennes
des jours heureux où nous étions amis,
en ce temps-là la vie était plus belle
et le soleil plus brûlant qu’aujourd’hui.
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
tu vois, je n’ai pas oublié…
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
les souvenirs et les regrets aussi.
Et le vent du Nord les emporte
dans la nuit froide de l’oubli.
Tu vois, je n’ai pas oublié
la chanson que tu me chantais.
C’est une chanson qui nous ressemble,
toi qui m’aimais et je t’aimais.
Et nous vivions tous deux ensemble
toi qui m’aimais moi qui t’aimais.
Mais la vie sépare ceux qui s’aiment
tout doucement sans faire de bruit.
Et la mer efface sur le sable
les pas des amants désunis.
Halott levelek
Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,
ó, sokkalta szebb volt az életünk,
és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.
Kupacban áll a sok holt falevél –
a tűnt nyarak emléke int,
kupacban áll már a sok holt levél,
mint könnyeink és örömeink.
És az őszi szél elhordja mind,
hol feledésnek éje vár,
de lásd, tudom még szó szerint
azt a dalt, mi oly messze már…
E dal miénk, hozzánk hasonló,
tiéd e dal s enyém, szivem,
nincs két szív még oly egybehangzó,
mint szíved és az én szívem.
Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.
Baranyi Ferenc fordítása
Le Combat avec l’Ange
N’y va pas
tout est combiné d’avance
le match est truqué
et quand il apparaîtra sur le ring
environné d’éclairs de magnésium
ils entonneront à tue-tête le Te Deum
et avant même que tu te sois levé de ta chaise
ils te sonneront les cloches à toute volée
ils te jetteront à la figure l’éponge sacrée
et tu n’auras pas le temps de lui voler dans les plumes
ils se jetteront sur toi
et il te frappera au-dessous de la ceinture
et tu t’écrouleras
les bras stupidement en croix
dans la sciure
et jamais plus tu ne pourras faire l’amour
Harc az angyallal
Ne menj oda
mert már mindent előre kifőztek
A küzdelem: csalás
Mihelyt ő a dobogóra fölmászna
hogy a magnézium körülcikázza
ezek elkezdik bőgni a Te Deumot
És mielőtt felkelnél zsámolyodról
harangot kongatnak mint a miséhez
s a szent szivacsot
pofádba kapod
Nem fogod tudni széttépni tollazatát
oly gyorsan fognak át
és rád mélyütést mér az ökle
amitől lerogysz a földre
úgy fekszel mint a megfeszített
kidülledt szemmel
És nemző erőt szerelmed már sosem lel
Franyó Zoltán fordítása
Pater Noster
Notre Père qui êtes au cieux
Restez-y
Et nous nous resterons sur la terre
Qui est quelquefois si jolie
Avec ses mystères de New York
Et puis ses mystères de Paris
Qui valent bien celui de la Trinité
Avec son petit canal de l’Ourcq
Sa grande muraille de Chine
Sa rivière de Morlaix
Ses bêtises de Cambrai
Avec son océan Pacifique
Et ses deux bassins aux Tuileries
Avec ses bons enfants et ses mauvais sujets
Avec toutes les merveilles du monde
Qui sont là
Simplement sur la terre
Offertes à tout le monde
Eparpillées
Emerveillées elles-mêmes d’être de telles merveilles
Et qui n’osent se l’avouer
Comme une jolie fille nue qui n’ose se montrer
Avec les épouvantables malheurs du monde
Qui sont légion
Avec leurs légionnaires
Avec leurs tortionnaires
Avec les maîtres de ce monde
Les maîtres avec leurs prêtres leurs traîtres et leurs reîtres
Avec les saisons
Avec les années
Avec les jolies filles et avec les vieux cons
Avec la paille de la misère pourrissant dans l’acier des canons.
Miatyánk
Miatyánk ki vagy a mennyekben
Maradj ott
Mi pedig itt maradunk a földön
Mely olykor oly szép úgy ragyog
Mint New York rejtelmei
És Párizs rejtelmei
Izgalmasak mint a Szentháromság misztériuma
A kis csatorna nagy titkaival
És a sokezer kilométeres kínai fal
Az erdőben a kis patak
A butaság mely hallgatag
A Csendes-óceán
S a két szökőkút a Tuilériák udvarán
A sok jó kisgyerek és nagy gazemberek
A világban csodák melyeket mindenki lát
Ezek
E földön egyszerűek
A világon mindenkinek megfoghatóan
Szerte-szóratottan
Csodálkoznak magukon e csodák
És szégyenkeznek is talán
Mint mezítelen fiatal leány
Ilyen a világ borzalmaival és fekélyeivel
Amelyek száma légió
A legionáriusok
Az inkvízitorok
E szép világnak sok-sok ura
Urak és a papok az árulók és a zsoldosok
Az évszakok
Az évadok
A szép lányok s vén szottyosok
A nyomor mint az ágyúk acélcsövében
a szalma.
Justus Pál fordítása
