A Fájdalom, a kifejezhetetlen, izzó fájdalom napja. A fájdalomé, hogy megtörténhetett, és a fájdalomé, hogy ma is vannak tagadói – ami egyet jelent azzal, hogy megint megtörténhet. Megint oly korban élünk mi a földön, s megint úgy elaljasult az ember, hogy önként, kéjjel válik embertelenné: a megtévesztett, szánalomra méltó, elbutított mindennapi ember, és a cinikus hatalommániás, aki „úgy dönt”, hogy gazember lesz.
Nem tudtunk mást írni ezen az emléknapon, csak mi először eszünkbe jutott: egy egyszerű listát. Nevekkel. Olyanokéval, akik – ha nem estek volna áldozatul az embertelenségnek – szellemük és lelkük ajándékaival tovább gyarapították volna legfőbb nemzeti kincsünket, a magyar kultúrát, és jobbá tették volna a világot.
Erdélyi Ágnes, Radnóti Miklós, Gelléri Andor Endre, Halász Gábor, Ligeti Ernő, Karácsony Benő, Rejtő Jenő, Sárközi György, Szerb Antal, Bálint György, Elek Artúr, Éri-Halász Imre, Kemény Simon, Komor András, Mihály István, Mónus Illés, Pap Károly, Révész Béla, Szomory Dezső.
Ez a lista. Hiányos, többen voltak, és voltak művészek, más alkotók is – az áldozatoknak „ezer urnában szerteszórva mindenütt vannak hamvaik”… (Bővebben a holokauszt magyar író-áldozatairól sok helyen olvashatunk; tárgyilagos, okos tanulmány például Lénárt Tímea összefoglalója, közel száz író műveinek említésével.
A mi fenti listánk halhatatlanjai egy valamiben voltak közösek: szerették a hazájukat, Magyarországot. És képzeljük el, mégis, hátha nem következik be az elképzelhetetlen, hátha nem őröl törvényszerűen a reprimitivizáció malma: együtt lehettünk volna még velük egy ideig…
Ismételjük meg a fájdalmas listát, zárójelben: ennyi éves volt az áldozat, amikor megölték.
Erdélyi Ágnes (30), Radnóti Miklós (36), Gelléri Andor Endre (39), Halász Gábor (43), Ligeti Ernő (53), Karácsony Benő (55), Rejtő Jenő (37), Sárközi György (45), Szerb Antal (43), Bálint György (36), Elek Artúr (78), Éri-Halász Imre (44), Kemény Simon (62), Komor András (46), Mihály István (51), Mónus Illés (56), Pap Károly (47), Révész Béla (68), Szomory Dezső (75).
És megint és megint: Radnóti 36, Gelléri Andor Endre 39, Rejtő Jenő 37, Szerb Antal 43, Halász Gábor 43, Sárközi György 45, Bálint György 36… És a többiek, és a többiek…
Mohácsi András képzőművész évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a II. világháború alatt elhurcolt és meggyilkolt zsidó emberek emlékét megszemélyesíti 600 ezer különböző arc megrajzolásával. A munkafolyamat során kiderült, hogy a terv fizikailag kivitelezhetetlen, azonban Mohácsi András az elkészült grafikákból egy különleges tematikus gyűjteményt állított össze, amelyet a közönség először a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában láthatott volna, a budapesti gettó felszabadításának 76. évfordulójára emlékező tárlaton. A kiállítás a vírushelyzet miatt virtuális formában valósul meg, melyet itt láthatnak. Köszönet érte Mohácsi András elkötelezettségének.
