Izraelben már normalizálódik az élet – mi a titka az oltási kampányuk hatékonyságának? címmel közöl érdekes, terjedelmes interjút a Maszol. Salamon Márton Lászlót, a volt kollégát, sőt volt főszerkesztőt Cseke Péter Tamás jelenlegi főszerkesztő kérdezi. (És aki most a beszélgetésük szövegét átveszi: a lap – az Új Magyar Szó – alapító főszerkesztője… Kerek a világ…)
A rendkívül magas átoltottsági aránynak köszönhetően Izraelben látványosan lelassult a koronavírus terjedése, ezért vasárnaptól például már nem lesz kötelező a szájmaszk viselése szabadtéren. Salamon Márton László volt újságírót, a Tel Aviv-i Román Kulturális Intézet igazgatóját kérdeztük meg: mi a titka a járványvédelem hatékonyságának a közel-keleti államban?
Kissé irigykedve olvassuk az Izraelből érkező híreket: a lakosság körében már átlépte az 57 százalékot azoknak az aránya, akik a második vakcinadózisukat is megkapták, s ezzel nyilvánvaló összefüggésben január óta 97 százalékkal esett a regisztrált új koronavírus-fertőzések száma. Mi az oltási kampány rendkívüli hatékonyságának a titka?
Annak, hogy a világ szeme most (ismét) Izraelre szegeződik, megvan az oka, és megvannak a történelmi előzményei. Izrael szocialista alapokon jött létre, az alapítók javarészt baloldali vezetők voltak, elkezdve a kibucmozgalmaktól, el egészen a brit mandátum idején létrejött Mapaiból alakult Munkáspártig, olyan meghatározó személyiségekkel az élén, mint David Ben Gurion és Golda Meir. A szocialista Izraelből mára már csak az egészségügyi ellátási rendszer maradt meg – a kibucmozgalom a múlté, a Munkáspárt a Kneszetbe jutás küszöbén vergődik immár sok éve, a választásokat sorra a jobboldal nyeri meg. De ebben a kapitalista országban, amely mindenben Amerikához akar hasonlítani, egyvalami egyáltalán nem olyan, mint az Egyesült Államokban, és ez éppen az egészségbiztosítás. Minden állampolgárnak alanyi jogon jár az állami egészségügyi ellátás, a négy állami biztosító valamelyikén keresztül. A rendszer kiválóan meg van szervezve és olajozottan működik, ami most, a világjárvány beköszöntével és főleg az oltáskampány során igen jól kidomborodott. A rendszer teljesen digitalizált, a biztosítottak orvosi adatai egyetlen kattintásnyi távolságra vannak, bármikor bárki illetékes hozzáférhet, ideértve persze magukat a biztosítottakat is.
Élveztek-e prioritást az oltásnál bizonyos kategóriák (egészségügyi dolgozók, idősek, krónikus betegek stb.), ahogy Romániában?
Természetesen itt is úgy indult az oltáskampány, ahogyan bárhol másutt: először is felállítottak egy kritériumrendszert, amely kategóriánként prioritizálta az oltásra jogosultakat. Az első napokban-hetekben volt is nagy igyekezet, sokan próbáltak „soron kívül” befurakodni, a szociális médiában oltásvadászatra szakosodott csoportok jöttek létre, amelyek a főleg arab vagy ultraortodox településeken felállított, és így kevésbé megrohamozott oltási központokat monitorozták. Mivel Izrael kis területű ország, egy órás autóúttal szinte bárhonnan bárhova el lehet jutni, nagy a belső mobilitás, így valamiféle „oltásturizmus” jött létre. De ez az időszak nem tartott sokáig, mivel néhány hét alatt amúgy is mindenki sorra került, úgyhogy március közepére megfordult a tendencia: manapság már lasszóval kell fogni a beoltandó polgárokat, és az egészségügyi hatóságok különböző módszerekkel próbálkoznak, még az anyagi jellegű ösztönzéstől sem riadnak vissza. A fiataloknál volna még keresnivalójuk, ugyanis a huszonévesek körében az átlagnál alacsonyabb az oltási hajlandóság.
A külföldi diplomatákra milyen szabályok érvényesek Izraelben? Te megkaptad-e már mindkét dózist?
Az Izraelben szolgálatot teljesítő román diplomaták és nagykövetségi alkalmazottak már januárban megkaptuk mindkét dózist, köztük magam és a feleségem is. Ami a pandémia idején alkalmazott szabályokat illeti, ezek ugyanúgy érvényesek voltak a diplomatákra is, mint bármely más Izraelben élő személyre, kivétel nélkül. A diplomataimmunitás ugyanis nem véd a koronavírus ellen… Ugyanúgy kötelező volt ránk nézve az országba való belépés utáni kéthetes kartantén is, mint bármely izraeli állampolgárra vagy Izraelben állandó lakhellyel rendelkező személyre. Nem úgy, mint például Romániában, ahol a diplomaták mentességet élveznek a karanténkötelezettség alól.
Mekkora az oltásellenesség Izraelben?
Létezik oltásellenesség Izraelben is, természetesen, de alighanem jóval alacsonyabb mértékű, mint mondjuk Európában. Főleg az arab és az ultraortodox lakosság ódzkodott, legalábbis kezdetben, beoltatni magát, de mostanra már nagyjából ezek a lakossági csoportok is beadták a derekukat, úgyhogy inkább csak a korcsoportok között lehet különbséget tenni beoltottsági szempontból: mint említettem, a fiatalok körében valamivel visszafogottabb a lelkesedés.
Mekkora átoltottsági arányt tűzött ki célul az izraeli kormány?
Izrael érdekes helyzetben van: a gazdaságilag fejlett országok közül messze a legmagasabb a természetes szaporulata. Egy izraeli anya átlagban három-négy gyermeket szül, így a fiatal lakosság aránya nagyon magas. Ez azt is jelenti, hogy a beoltható lakosság aránya az európai vagy amerikai átlaghoz képest alacsonyabb, hiszen, mint tudjuk, az oltóanyagok egyelőre csak a 16 évesnél idősebbeknek adhatók be. Éppen ez a következő céljuk az izraeli egészségügyi hatóságoknak: minél hamarabb elkezdeni a 12 és 16 év közöttiek beoltását, hogy ezzel is közelebb kerüljön az ország a nyájimmunitáshoz szükségesnek tartott 65-70 százalékhoz. És a cél már nincs is nagyon messze, csak ki kell várni az engedélyezést.
A fertőzésszám zuhanásához nyilván hozzájárultak a korábbi szigorú járványvédelmi intézkedések is, de a lazítások egy ideje már elkezdődtek, vasárnaptól már a szabadtéri maszkviselési kötelezettséget is törlik, május végén már a beoltott külföldieket is fogadják. Milyen korlátozások voltak érvényben a járvány tetőzésekor, és hogyan fogadta ezeket a lakosság?
A korlátozások javarészt ugyanazok voltak, mint bárhol másutt: a kijárási tilalomtól kezdve a gyülekezési szigorításokig, a gazdasági tevékenység szinte teljes laállítása, az alapszükségletek kielégítésére korlátozódó területek kivételével. A lakosság több-kevesebb türelemmel és megértéssel fogadta ezeket a rendelkezéseket: a harmadik, december-januári teljes zárlat idejére már eléggé elszakadt a cérna, szerencsére februárra már látványosan kezdett javulni a helyzet, az akkorra már beérett oltáskampánynak köszönhetően.
Mikorra várható a teljes nyitás, mikor tér vissza az országban az élet a pandémia előtti, megszokott kerékvágásba?
Tulajdonképpen már megtörtént a szinte teljes nyitás, legalábbis ami az országon belüli helyzetet illeti. Egyelőre csak óvatos nyitási tervek vannak azonban a nemzetközi utasforgalom területén, egyrészt a különböző vírusvariánsoknak az országba való behurcolásától való félelem miatt, másrészt amiatt, hogy nincs kialakult protokoll a külföldön végzett oltások hivatalos elismertetésére Izraelben. De dolgoznak ezen, tudtommal…
Március végén negyedszer tartottak országgyűlési választást Izraelben két éven belül, nehezen alakulgat az új Netanjahu-kormány. Ezek szerint az országnak ez a politikai megosztottsága nem befolyásolta az oltási kampány hatékonyságát és a járványvédelmet?
Mint az interjú elején részleteztem, az egészségügyi biztosítási rendszer Izraelben hagyományosan jól szervezett, és elég nehéz elrontani. De bizonyára nem lehetetlen…
A Román Kulturális Intézet egy fő feladata értelemszerűen kulturális események szervezése. Hogyan vészelte át az intézmény az elmúlt egy évet? Mikor tervezitek ez első, közönség előtt tartott rendezvényt?
A Tel Aviv-i volt az első a Román Kulturális Intézet mintegy húsz külföldi fiókja közül, amely átállt online események szervezésére, még tavaly márciusban. És szintén mi voltunk az elsők, akik közönség előtt szerveztünk kulturális rendezvényt, alig néhány nappal ezelőtt. Az idei Oscar-díjra kétszeresen jelölt román dokumentumfilm, a „colectiv” volt az, amelynek vetítésével március 10-én, egy kerek év után megnyílt az izraeli közönség előtt a Tel Aviv-i Filmmozi. Tehát már elkezdtük a visszatérést, de természetesen nem adjuk fel a szépen kialakult online programjainkat sem, hiszen ezáltal tulajdonképpen jóval nagyobb a merítés, szélesebb közönséghez tudunk eljutni. Sokat tanultunk az elmúlt egy évből, és ezt a tudást a kultúra területén is kamatoztatni kell és lehet.
Kiemelt kép: A függetlenség napját ünneplő fiatalok Tel-Avivban Fotó: Agerpres/EPA
Belső kép: Salamon Márton László Fotó: Facebook
